Este hétig még volt, majdnem kerek kilenc órájuk, kettesben.
- Azt esetleg nem tudta volna említeni, hogy esti koncert? - kérdezte Piton ingerülten, miután arrébb mentek.
- Nem tudtam - tárta szét a kezét.
- Persze, hogy nem - forgatta meg a szemeit, és az úttest felé fordulva hátul összekulcsolta a kezeit.
- Ne az én hibám legyen már!
- De, a magáé - pillantott le oldalra lesajnálóan.
- Persze, hogyne. Mindig más cseszi el, ön soha, ön mindig csak az áldozat - meredt rá, és hatatfordítva elindult.
Piton egy pillanat alatt beérte, és a bicepszénél megragadva maga felé fordította.
- Válogassa meg a velem szembeni szavit, nem a játszópajtása vagyok - mondta halk fenyegető hangon, végig mélyen Haven kék íriszeibe nézve.
A lány flegmán nézett fel, végig tarva a szemkontaktust. A professzor dühtől eltorzult arccal engedte el és viharzott el, talárja nélkül viszont elég idétlenül nézett ki. Miután elég messzire ért a férfi, Haven összeszorult mellkassal ült le egy padra és a tenyerébe temette az arcát. Várta, hogy visszamenjen hozzá, bár nagyon jól tudta, hogy soha eszébe se jutna, ahhoz túl nagy az egója. Nagy sóhajjal tápászkodott fel a padról. Előtte az egészg nap.
*
Több óra eltelt, amíg a városban bandukolva nézelődött és szuveníreket vásárólt. A kétezres évek denverje teljesen lenyűgözte. Az összes barátjának vett valamit és maganak is talált pár holmit, viszont Piton esetében teljesen bizonytalan volt, ami nem szokása. Nem tudta, hogy vegyen-e valamit, és ha igen, akkor mit. Végül elengedve az egészet a szatyrokkal a kezében beült egy kávézóba. Talán a sors, talán csak a véletlen, a varázsló épp akkor sétált be, amikor a pincér elsétált a lány asztalától. A tekintetük egy pillanat alatt találta meg a másikat. A professzor szemforgatva ment Havenhez. Minden szó nélkül, elfoglalva a sajtát dolgukkal ültek, egész addig, amíg a srác odavitte a randelést. Miután letette a tálcát bizonytalanul a férfire pillantott.
- Az úrnak hozhatok valamit?
- Egy kávét. Feketén, cukor nélkül - mondta.
- Rendben - bólintott.
Egy pillanatig még szerencsetlenül pillantgatott Haven és Piton között, majd elment.
Miután kivitte nekik a kávét, újra megállt előttük.
- Önök...? - mondta teljesen zavarba jöve.
- Mi? - mutatott magukra Haven mosolyogva. - Dehogy - legyintett. - Mi, csak... - kezdte, de megakadt és Pitonra pillantott.
- Barátok vagyunk - mondta gyorsan.
A pincér arcán határozottan kiült a megnyugvás.
- Akkor...háromkor végzek, ha gondolod, elmehetünk utána valahová - vakarta meg a tarkóját.
- Szívesen mennék, de programom van. És holnap amúgyis megyek vissza Skóciába - mondta enyhén elpirulva.
- Oh, bocsánat - húzta el kínosan a száját.
- Ne kérj ezért bocsánatot - mondta halványan elmosolyodva, mire a srác is visszamosolygott és elment.
- Teljesen odáig van magáért - mondta megkeményedett arccal Piton.
- Nem csodálom, értem ki nem? - kérdezte vigyorogva.
- Merlin - meredt rá unott fejjel.
- Szóval, barátok igaz? - túrt bele a hajába pimasz mosollyal az ajkán, és a szívószálon keresztül beleivott a cappucinojába.
YOU ARE READING
Egy másik világban
FanfictionEgy átlagos 2021-ben élő lány, aki él és hal a Harry Potterért, és persze a mi goromba bájitalmesterünkért. Azonban egy este olyan dolog történik, amire álmában sem gondolt volna. Az élete visszafordíthatatlanul a feje tetejére áll. Vajon képes lesz...