Egy másik világban

23. rész - Ketten

Este hétig még volt, majdnem kerek kilenc órájuk, kettesben.

- Azt esetleg nem tudta volna említeni, hogy esti koncert? - kérdezte Piton ingerülten, miután arrébb mentek.

- Nem tudtam - tárta szét a kezét.

- Persze, hogy nem - forgatta meg a szemeit, és az úttest felé fordulva hátul összekulcsolta a kezeit.

- Ne az én hibám legyen már!

- De, a magáé - pillantott le oldalra lesajnálóan.

- Persze, hogyne. Mindig más cseszi el, ön soha, ön mindig csak az áldozat - meredt rá, és hatatfordítva elindult.

Piton egy pillanat alatt beérte, és a bicepszénél megragadva maga felé fordította.

- Válogassa meg a velem szembeni szavit, nem a játszópajtása vagyok - mondta halk fenyegető hangon, végig mélyen Haven kék íriszeibe nézve.

A lány flegmán nézett fel, végig tarva a szemkontaktust. A professzor dühtől eltorzult arccal engedte el és viharzott el, talárja nélkül viszont elég idétlenül nézett ki. Miután elég messzire ért a férfi, Haven összeszorult mellkassal ült le egy padra és a tenyerébe temette az arcát. Várta, hogy visszamenjen hozzá, bár nagyon jól tudta, hogy soha eszébe se jutna, ahhoz túl nagy az egója. Nagy sóhajjal tápászkodott fel a padról. Előtte az egészg nap.

*

Több óra eltelt, amíg a városban bandukolva nézelődött és szuveníreket vásárólt. A kétezres évek denverje teljesen lenyűgözte. Az összes barátjának vett valamit és maganak is talált pár holmit, viszont Piton esetében teljesen bizonytalan volt, ami nem szokása. Nem tudta, hogy vegyen-e valamit, és ha igen, akkor mit. Végül elengedve az egészet a szatyrokkal a kezében beült egy kávézóba. Talán a sors, talán csak a véletlen, a varázsló épp akkor sétált be, amikor a pincér elsétált a lány asztalától. A tekintetük egy pillanat alatt találta meg a másikat. A professzor szemforgatva ment Havenhez. Minden szó nélkül, elfoglalva a sajtát dolgukkal ültek, egész addig, amíg a srác odavitte a randelést. Miután letette a tálcát bizonytalanul a férfire pillantott.

- Az úrnak hozhatok valamit?

- Egy kávét. Feketén, cukor nélkül - mondta.

- Rendben - bólintott.

Egy pillanatig még szerencsetlenül pillantgatott Haven és Piton között, majd elment.

Miután kivitte nekik a kávét, újra megállt előttük.

- Önök...? - mondta teljesen zavarba jöve.

- Mi? - mutatott magukra Haven mosolyogva. - Dehogy - legyintett. - Mi, csak... - kezdte, de megakadt és Pitonra pillantott.

- Barátok vagyunk - mondta gyorsan.

A pincér arcán határozottan kiült a megnyugvás.

- Akkor...háromkor végzek, ha gondolod, elmehetünk utána valahová - vakarta meg a tarkóját.

- Szívesen mennék, de programom van. És holnap amúgyis megyek vissza Skóciába - mondta enyhén elpirulva.

- Oh, bocsánat - húzta el kínosan a száját.

- Ne kérj ezért bocsánatot - mondta halványan elmosolyodva, mire a srác is visszamosolygott és elment.

- Teljesen odáig van magáért - mondta megkeményedett arccal Piton.

- Nem csodálom, értem ki nem? - kérdezte vigyorogva.

- Merlin - meredt rá unott fejjel.

- Szóval, barátok igaz? - túrt bele a hajába pimasz mosollyal az ajkán, és a szívószálon keresztül beleivott a cappucinojába.