Egy másik világban

14. rész - Mandagóra

- Még a végén kiderül, hogy igaz a hír és tényleg kiszívja a véred - mondta, mire mind nevetni kezdtek.

- A mai napon a Gyógynövénytant fogja gyakorolni - jelentette ki.

- Nem lehetne esetleg valami más?...Kérem? - próbálkozozt Haven.

- Ne mosolyogjon a szeme - meredt rá mérgesen.

- Mi? Hogy mo...

- Ne! - tette fel a kezét. - Ne próbálja befejezni!

- Rendben - tette fel védekezően a kezeit. - De a kérdé...

- Nem - közölte rezzenéstelen arccal.

- Hát jó - húzta el a száját.

- Tehát, a növényeket is, mint ahogy a bájitalokat, csoportba soroljuk. Három ilyen van; felhasználhatóság, beszerezhetőség, veszélyesség. A tankönyve hátuljában megtalálja a táblázatokat, nem árt ha megtanulja. Nem most - tette hozzá, amikor meglátta, hogy Haven készül kinyitni az általa kikészített könyvet. - Jól figyeljen Miss Silverman. Mandagórát fog az egyik cserépből a másikba átültetni. Ha rosszul teszi fel a fülvédőt, és elájul itt nekem, amint felébredt megátkozom. Érthető?

- Igen - dünnyögte a lány.

A bájitalmester amint megkapta a választ két cserepet rakott le Haven elé.

- Vegye fel - nyújtotta a fülvédőt, majd ő is feltett egyet.

A lány amint felnézett Pitonra, úgy kellett visszatartania a nevetését. Elég röhejesen nézett ki.

- Neki áll még ma? - kérdezte gúnyosan.

- Nem - grimaszolta, majd kihúzta a földből a mandagórát, ami egyből visítani kezdett. - Drága keny... - kedzte, amikor érezte, hogy a nagy hajától lecsúszik a fején a fülvédő, de már ideje nem maradt befejezni, mert azonnal elájult.

- Miért tudtam? - morgolódott a férfi, majd elnémította a mandagórát.

Vízszintes testhelyzetbe fektette, aztán pár könyv segítségével megemelte a lábait. Az ajtót kinyitotta némi friss levegő reményében, ügyelve arra, nehogy bárki megláthassa az eszméletlen lányt. A terem sarkában lévő csapnál hidegvízzel átitatott ronggyal áttörölte a nyákát és a fejét, végül pedig a homlokán hagyta. Mivel a mandagóra általi ájulás utáni ébredés akár egy órába is telhet, egy egyszerű Invito segítségével magához hívott egy könyvet, majd helyet foglalt nem sokkal Haven teste mellett. Olyan nyugodt volt az arca, mint amit a férfi még sose látott. Egy kis ideig még nézte a lányt, majd a könyvébe temetkezett. Olyan fél óra telhetett el, amikor végre mozgolódni kezdett.

- Elájultam igaz? - fogta meg a homlokán a rongyot, miután kinyitotta a szemeit.

- Természetesen - csukta be a könyvet.

- Miért nem csodálkozom? - kérdezte nevetve. - Nem is vártam többet.

- Én se Miss Silverman - csóválta meg a fejét.

Grimaszolt egyet, majd már állt is volna fel, de a professzor visszanyomta.

- Nem, nem. Még úgy marad egy kicsit.

- Ne már, nincs semmi bajom - kezdett azonnal ellenkezni.

- Nem érdekel, azt csinálja amit mondtam - közölte szigorúan.

- Meddig voltam kidőlve?

- Úgy fél órát - mondta, miután az órájára nézett.

- Az nem semmi - húzta el a száját.