Egy másik világban

8. rész - Megbeszélés

Piton vissza sem fordulva morgott egyett, majd susogó talárral továbbment.

Ezen az éjszakán sem sokat aludt, így vasárnap reggel elég durván nyúzott feje volt. Megállás nélkül kattogtak az agykerekei. A gondolatai nagy része ismét Piton körül forogtak, viszont a Weasley ikrek sem kis helyet foglaltak el fejében. Találkozóra hívták. Pont őt. Elképesztő! És hát a csoda, hogy a Roxfortban van. Még mindig nem tudta feldolgozni. Miért nem a szokásos átlagos életét éli? Mivel érdemelte ezt ki? És a legnagyobb kérdés, hogy, hogyan került oda ahol van. Hogyan lehet a kastélyban? Hogyan feküdhet a mardekár hálókörletében? Hogy? Egyáltalán, ha már a filmbe került, miért a háború után 2 évvel? Miért nem oda került ahol elaludt? A felismerés, hogy az itt léte alatt csupán egyszer a Fekete tó előtt ülve jutott a családja eszébe, pedig egyenesen a frászt hozta rá. A barátai még annyiszor sem. Teljesen feledésbe merültek.

Nem bírta tovább a sok nyomasztó kérdést, inkább úgy döntött elindítja a napját. Mivel még mindenki aludt, a ládájához lépve gyorsan kinyitotta a kutyakajás zsákot, majd egy pohárral -amit a szobájukban talált- odaadott Bogyónak, és kicserélte a vizét. Gyorsan még megsimogatta, majd visszacsukta rá a szekrényt.

Aznapi szettnek egy fekete melegítő nadrágot, egy hosszú ujjú fehér crop topot és a Buffalo cipőjét választotta. A fürdő szobai teendők, és egy tusvonal húzás, illetve szempilla spirálozás után elindult a nagyterembe reggelizni. Ő és a nagyteremben való reggelizés. Hihetetlen!

Belépve nem igazán talált embereket, még túl korán volt. Itt-ott elvétve látott pár különböző asztalnál ülő embereket, de ennyi volt. A tanári asztal is szinte üres volt, egyedül egy számára ismeretlen tanár volt ott. Leült a háza asztalához, majd szedett rántottát, bacont, és egy kis zöldséget a tányérjára. Az elfogyasztott ételt leöblítette egy kis töklével, majd távozni készült. Az ajtó felé kezdett sétálni, amikor az kivágódott, és egy fekete alak sétált be rajta. A mai napon már korán reggel köszönthette pillangó barátait.

- Jó reggelt, Piton professzor! - köszönt, majd ment is volna tovább, de a férfi megragadta a felkarját, és visszahúzta.

Meleg kezei érintésétől mintha áramot vezettek volna végig rajta. A pulzusa pillanatok alatt az egekbe szökött.

- Az igazgató úr várja délre az irodájába - mondta semleges hangon.

- Ön is ott lesz? - kérdezett rá félve.

- Sajnos - morogta, majd elengedte a lányt, és susogó talárral a tanári asztal felé ment.

A varázsló érintését még akkor is a kezén érezte mikor már a klubbhelyiségbe ért. Lehozta a trilógia első részét, majd a kandalló előtti fotelba ülve olvasni kezdtett. Átfutotta az első oldalt újra, és újra, de egyszerűen nem fogta fel, így csalódottan becsukta, és a helyére vitte. Ahogy ébredezni kezdtek a diákok, úgy telt meg egyre jobban a helyiség.

- 'Reggelt Haven! - ült le a mellette lévő fotelbe Nash.

- 'Reggelt! - fordult mosolyogva felé.

- Mi újság, hogy telt a tegnap? Túl élte egyáltalán a professzor? - érdeklődött a fiú.

- Haha! - vigyorgott gúnyosan. - Igen is túl élte. Bár igen csak nehezen, de az csak részlet kérdés - legyintett Haven.

- Eltudom képzelni, ahogy bementek együtt ruhákat vásárolni, és akkor kilépsz a függöny mögül, körbefordulsz Piton előtt, hogy jól áll-e a ruha, ő meg csóri majd' meghal - mondta a fejét csóválva.

- Hát akkor drága Nash, el kell, hogy rontsam a reggeled. Egyedül vásároltam meg mindent, amíg a professzor kint állt az üzletek előtt. Csak a könyvesboltba jött be - nézett rá tettetett szomorú fejjel.