Egy másik világban

35. rész - Szabadulás

- Ó, de. Én igen. De ön marad, és az Azkaban-ban rohad meg - mosolyodott el, majd ezúttal ténylegesen elment.

A félhomályban ülve a francia könyvet bújta. Némaság volt, csupán azt lehetett hallani, hogy a lány lapozott a könyvben.

Amikor hosszú idő után kinyílt a gyengélkedő ajtaja, izgatottan várta, hogy ki az, hiába érdekli amit olvas, már vágyott egy kis társaságra. Amikor viszont besétáltak az öreg faajtón, csalódnia kellett, mivel szinte azonnal felismerte a lépteket, amik Madam Pomrey-hez tartoztak. Nem sokkal később az ajtó újból megnyikordult, ő pedig elmosolyodott. A professzor.

- Jó estét, Mr. Shingleton! - vagy mégsem Ő. Pedig valamiért biztos volt benne, hogy Piton jön majd, ezért az ajkáról olyan gyorsan tűnt el a mosoly, ahogy megérkezett.

Mivel az elmúlt napokban minden alkalommal alvást színlelt amikor Elijah jött, ideje volt végre beszélni vele.

- Szia! - húzta el a függönyt.

- Szia! - mosolyodott el.

- Bocs, hogy csak most jövök... - kezdett magyarázkodni. - Már korábban is voltam, csak aludtál... - ült le az egyik székre.

- Nem gáz - rázta meg a fejét Haven.

- És...Hogy vagy? - vizslatta.

- Jól, köszi.

- Figyelj, igazából azért jöttem, hogy megkérdezzem...Eljönnél velem a bálra? Tudom kicsit késői, de...

- Elmegyek - szakította félbe, mire Elijah megkönnyebbülve mosolyodott el.

Még egy rövid ideig beszélgettek, majd tanulásra hivatkozva a fiú elment, Haven pedig az ölébe véve a tálcáját vacsorázni kezdett. Szinte rögtön az után, hogy távozott, ezúttal végre tényleg a professzor lépett be.

- Jó étvágyat! - szólt Piton.

- Köszönöm! - mosolyodott el.

- Itt volt Mr. Shingleton? - kérdezte nem túl barátságosan, leülve az ágytól nem messze lévő székre.

- Igen - folytotta vissza a nevetést, ahogy megfeszült a varázsló arca.

- Mit akart? - húzta fel a szemöldökét.

- A bálba hívot - vont vállat, mire megvillant a bájitalmester szeme. Csak nem féltékeny? - Ne aggódjon miatta, csak barát - legyintett egy falatot emelve a szájába, próbálva nem nevetni.

- Nem aggódom - mosolyodott el lesajnálóan. - Csak kérdeztem...És nem érdekel, hogy ki barátja és ki nem.

- Persze - intette le cseppet sem zavartatva magát.

- Ne legyen szemtelen! - szűkültek össze a szemei.

- Még látok, úgyhogy, nem hiszem, hogy szemtelen lennék - kanalazott paradicsomos babot a szájába jókedvűen.

- Tényleg nem tudja, hogy mikor kell befogni? - dőlt hátra a széken keresztbetett lábbakkal.

- Dehogynem - nézett rá ártatlanul, miközben próbálta nem félrenyelni a szájában lévő ételt a varázsló állt felvett póz láttán.

- Csak meg kellene egyszer úgy igazán leckéztetni, után bizosan tudná mikor fogja ba - mondta vontatottan, Havent méregetve.

- Önhöz illő feladat...

- Igaz, van tapasztalatom diáklányok megleckéztetésében, az biztos - mosolyodott el önelégülten, ami méginkább kiszélesedett, amikor Haven fuldokolni kezdett. - Jé, talán Merlin meghallgatja az imáim? - fordult színpadiasan a mennyezet felé.