- Ó, de. Én igen. De ön marad, és az Azkaban-ban rohad meg - mosolyodott el, majd ezúttal ténylegesen elment.
A félhomályban ülve a francia könyvet bújta. Némaság volt, csupán azt lehetett hallani, hogy a lány lapozott a könyvben.
Amikor hosszú idő után kinyílt a gyengélkedő ajtaja, izgatottan várta, hogy ki az, hiába érdekli amit olvas, már vágyott egy kis társaságra. Amikor viszont besétáltak az öreg faajtón, csalódnia kellett, mivel szinte azonnal felismerte a lépteket, amik Madam Pomrey-hez tartoztak. Nem sokkal később az ajtó újból megnyikordult, ő pedig elmosolyodott. A professzor.
- Jó estét, Mr. Shingleton! - vagy mégsem Ő. Pedig valamiért biztos volt benne, hogy Piton jön majd, ezért az ajkáról olyan gyorsan tűnt el a mosoly, ahogy megérkezett.
Mivel az elmúlt napokban minden alkalommal alvást színlelt amikor Elijah jött, ideje volt végre beszélni vele.
- Szia! - húzta el a függönyt.
- Szia! - mosolyodott el.
- Bocs, hogy csak most jövök... - kezdett magyarázkodni. - Már korábban is voltam, csak aludtál... - ült le az egyik székre.
- Nem gáz - rázta meg a fejét Haven.
- És...Hogy vagy? - vizslatta.
- Jól, köszi.
- Figyelj, igazából azért jöttem, hogy megkérdezzem...Eljönnél velem a bálra? Tudom kicsit késői, de...
- Elmegyek - szakította félbe, mire Elijah megkönnyebbülve mosolyodott el.
Még egy rövid ideig beszélgettek, majd tanulásra hivatkozva a fiú elment, Haven pedig az ölébe véve a tálcáját vacsorázni kezdett. Szinte rögtön az után, hogy távozott, ezúttal végre tényleg a professzor lépett be.
- Jó étvágyat! - szólt Piton.
- Köszönöm! - mosolyodott el.
- Itt volt Mr. Shingleton? - kérdezte nem túl barátságosan, leülve az ágytól nem messze lévő székre.
- Igen - folytotta vissza a nevetést, ahogy megfeszült a varázsló arca.
- Mit akart? - húzta fel a szemöldökét.
- A bálba hívot - vont vállat, mire megvillant a bájitalmester szeme. Csak nem féltékeny? - Ne aggódjon miatta, csak barát - legyintett egy falatot emelve a szájába, próbálva nem nevetni.
- Nem aggódom - mosolyodott el lesajnálóan. - Csak kérdeztem...És nem érdekel, hogy ki barátja és ki nem.
- Persze - intette le cseppet sem zavartatva magát.
- Ne legyen szemtelen! - szűkültek össze a szemei.
- Még látok, úgyhogy, nem hiszem, hogy szemtelen lennék - kanalazott paradicsomos babot a szájába jókedvűen.
- Tényleg nem tudja, hogy mikor kell befogni? - dőlt hátra a széken keresztbetett lábbakkal.
- Dehogynem - nézett rá ártatlanul, miközben próbálta nem félrenyelni a szájában lévő ételt a varázsló állt felvett póz láttán.
- Csak meg kellene egyszer úgy igazán leckéztetni, után bizosan tudná mikor fogja ba - mondta vontatottan, Havent méregetve.
- Önhöz illő feladat...
- Igaz, van tapasztalatom diáklányok megleckéztetésében, az biztos - mosolyodott el önelégülten, ami méginkább kiszélesedett, amikor Haven fuldokolni kezdett. - Jé, talán Merlin meghallgatja az imáim? - fordult színpadiasan a mennyezet felé.
ESTÁS LEYENDO
Egy másik világban
FanficEgy átlagos 2021-ben élő lány, aki él és hal a Harry Potterért, és persze a mi goromba bájitalmesterünkért. Azonban egy este olyan dolog történik, amire álmában sem gondolt volna. Az élete visszafordíthatatlanul a feje tetejére áll. Vajon képes lesz...