ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 2. [ ᴀ́ʟᴀʀᴄ ] ⌕

Sherlock Holmes.
A sokszor látott alakhoz végre egy név is társul, ami sokkal ismerősebben cseng, mint azt elsőre gondoltam volna.
Mély hangja sokáig visszhangzott a füleimben, mintha valaki olyan szólalt volna meg, akit már nagyon jól ismerek.
Jéghideg keze kellemes bizsergést hagyott maga után a bőrömön, illetve még valamit.
Meglepődve vettem észre a tenyeremben hagyott fülhallgatót, amit aznap reggel hagytam el a hazafelé vezető úton.

- Ha jól tudom maga az Ms. Hunter, aki reggelente a Baker Streeten fut. Elejtette, miután elszaladt mellettem- válaszolt a fel nem tett kérdésemre, ami valószínűleg elég egyértelműen kiült az arcomra.

- Hálásan köszönöm önnek Mr. Holmes!- mosolyogtam a férfira.

Helyeslően bólintott, majd szótlanul a kijárat felé indult, Watson alig tudott lépést tartani vele sietős tempója miatt.

Az örse visszaérkezve néhány óránk maradt a munkaidő végéig, amit hasznosan eltöltve a következő napi dokumentumok egy jelentős részének kitöltésével ütöttünk el, mivel Lestrade másnap interjút kell, hogy adjon a helyi hírközlésnek a mostanában zajló öngyilkossági ügyekkel kapcsolatban.

Már akkor ezen az ügyön dolgoztak, amikor odakerültem. Hétről-hétre csak gyarapodott az áldozatok száma, a mostani üggyel már négyen voltak.
A puzzle utolsó darabja hiányzik a teljes ügy megoldásához, amihez úgy tűnik lassan a londoni rendőrség kevés lesz.

Felszabadultan léptem át az épület ajtaját a munaidő végén. Messziről kiszúrtam egy ismeretlen cetlit a parkoló autóm szélvédőjén.
Meglepetten vettem tudomásul, hogy Anderson hagyta mindezt hátra.

Köszönöm, hogy segített -A.

Az idekerülésem óta először köszönt meg bármit is bármilyen formában, talán mégis szorult belé némi kedvesség és jómodor.

Az esti zuhányzás után vettem csak észre a telefonomra érkezett üzenetet, ami egy ismeretlen számról érkezett, mégis széles mosolyt váltott ki belőlem pillanatok alatt.

Örülök, hogy megismerhettem Ms. Hunter- S.H.

Lestradehez lesz egy-két szavam a legközelebbi találkozásunkkor.

Szintúgy örvendek a találkozásnak Mr. Holmes - E.H.

Elmentettem a telefonszámot, úgy éreztem szükségem lesz rá a jövőben, nem utoljára találkoztam a londoni nyomozóval.

A következő nap reggelét is a szokásos futással indítottam, ugyanazon az útvonalon, belértve a Baker Street-et is.
A pékség előtt újra összefutottam a nyomozóval, ezúttal nem sietett, lassan sétált felém, miközben a sálját igazgatta.

- Jó reggelt, Mr. Holmes!- mosolyogtam akaratlanul is a férfira.

- Magának is Ms. Hunter!- biccentett illedelmesen- Vigyázzon a fülhallgatójára!

- Ma a cipzáros pulóveremet hoztam, de köszönöm, hogy ennyire figyelmes!

- Szóra sem érdemes, ugyan arra megy?- vezette végig szemeit a járdahosszon.

- Igen, egyenesen, majd balra, egészen a legközelebbi tömbházig, ott a lakásom.- mutogattam a levegőben- Maga?

- Szintén, a korház felé.

- Ha gondolja elkísérhetem a kereszteződésig- ajánlottam fel a társaságom.

- Ha ön nem bánja, szívesen elfogadom a társaságát- húzódtak halovány mosolyra ajkai- Inkább hazakísérem, onnan még hamarabb jutok el a kórházhoz.