⌕ 18. [ ʟᴇᴢᴀ́ʀᴀ́ꜱᴏᴋ ᴇ́ꜱ ᴋᴇᴢᴅᴇᴛᴇᴋ ] ⌕

321 21 2
                                    

Idejét sem tudom annak, mikor küldtek egyedül bevetésre.
A fejem ezer felé állt, a családi költözés a heves havazás miatt megcsúszott, így a karácsonyt nem tudtuk együtt tölteni.
Irene ügye is folyamatosan a középpontba került és egyre furcsább részletek kerültek elő.

Hideg volt és szinte mindent vastag hó borított. A Mycroft által megadott koordináta helyszínén egy sötét és elhagyatottnak tűnő raktárépület állt, nyitott ajtókkal.
Erősen markoltam a combomra erősített pisztolyt, egyáltalán nem éreztem magam biztonságban, olyan volt, mintha valaki egyfolytában figyelne.

A helységben egyetlen roskadozó asztal állt, rajta egy lámpával és néhány elnyűtt papírral.
Kódolt üzenetet hagytak ott, a megfejtő kulcsot is megadták, néhány percbe telt a teljes szöveg lefordítása.

- Mi áll rajta?- hallottam Mycroft hangját a fülemben.

- Az amerikaiakkal kötött fegyveres egyezség amit a hónap elején írtál alá.

- Hozz el minden információt tartalmazó papírt és semmisítsd meg, ezek nem kerülhetnek ki!- utasított.

A papírokat a zsebembe gyűrtem, a bennem feszülő érzés egyre erősödött. Amint megfordultam egy hatalmas maszkos alak állt előttem és megragadott a mellényemnél fogva, legalább két fejjel volt magasabb. Hiába kapálóztam, a karjai erősen szorítottak. Egy vegyszerrel átitatott kendőt nyomott az arcomhoz ami rövid időn belül kifejtette a hatását.

A lábaim és a kezeim is össze voltak kötve. Az elrablóim egy utasszállító repülőgép mosdójába rejtettek.
A számat is betömték, azonban a maszkomat visszarakták rám. Erősen próbálkoztam, hogy eloldozzam valamelyiket végtagomat, a zajra egy férfi nyitott be. Elvágta a lábamra csomózott kötelet, majd felrángatott a földről.

A korábbi kábulattól homályosan láttam. Három alak állt velem szemben a repülő utasterében, körben az összes széken ájult emberek ültek a helyükön.
Mycroft és a hugom arcán egy cseppnyi meglepettséget láttam, hogy ott találnak, Sherlock ugyanolyan gyanakvóan méregetett, mint korábban a palotában.

- Sikerült elrabolnia a parancsnokomat, ügyes húzás- támaszkodott az esernyőjére Mycroft- Azt gondolta így tud majd rám hatni?

- Úgy tudtam fontos magának a legjobb embere- válaszolt Irene.

- Egy ugyanolyan katona a szememben, mint mindenki más, de talán magát jobban érdekli- Mycroft egy élesítő szerkezetet húzott elő a zsebéből, majd megnyomta a rajta lévő sötétebb gombot.

A mellényemen három piros fény villant fel és elindult egy időzítő, ami a hátam mögött ketyegett. Bombákat helyeztek a mellénybe, teljesen belevarrták őket. Mycroft sürgetése azonnal értelmer nyert, szándékosan nem hagyott időt arra, hogy észrevegyem az elrejtett meglepetést.

Irene arca egy pillanatra megrezzent és azonnal a szemembe nézett. Elkövette a legnagyobb hibát, amit csak véthetett abban a helyzetben, leengede a védelmét és egy pillanatra kiszállt a szerepéből.

- Így mind meghalunk, valóban ezt akarja?- kérdezte a hugom.

- Ha ez kell ahhoz, hogy az államtitkok titkok maradjanak.

- Nem lenne képes erre, jobban szereti a saját és az öccse életét ahhoz, hogy ilyen egyszerűen vessen ezeknek véget. Alkuképes vagyok Mr. Holmes, ezt maga is tudja, ha nem akarja, hogy most azonnal szétkürtöljem a fájlokat, ami egyetlen gombnyomásomba kerül és kiderüljön magáról, hogy a legnagyobb biztonsági rés az egész brit rendszeren a kisöccse, akkor leül velem tárgyalni- Irene határozott szavai hatottak Mycroftra.

ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/ Where stories live. Discover now