A kettős élet olykor nehéz és fárasztó, mégis, ha olyat csinál az ember, amit szeret és élvez, sosem lesz akkora teher, mint az elsőre látszik.
Két nap sürgős szabadságot kértem a Scottland Yardnál egy váratlan "házfelújítási munkára" hivatkozva, ami "nem várhatott".
Kora reggel már a Buckingham-palota padlóját koptattam, majd a királynővel való találkozásomat követően Mycroft irodájában zártam az utam, aki átadott minden fontos aktát és információt a hirtelen jött munkával kapcsolatban.
A tárgyalónkban vártam a csapatom tagjait, akik percre pontosan érkeztek a megbeszélt találkozóra.
- Mi a meló főnökasszony?- Tom hatalmas keze a vállamon állapodott meg, miközben az előttem elterülő aktákat olvasta.
- Drogmaffia- kezdtem bele az ügy rövid felvázolásába-Franciaországból szökött át a jól ismert Alexander Brühl. Kicsúszott az ottani csapat kezei közül és hónapokig bujkált, majd eltűnt a nyoma. Tegnap jelentették, hogy látták őt az egyik elhagyatott gyárépületbe menni, de távozni egyszer sem. A legnagyobb bökkenő, hogy náluk van a külügyminiszter és a lánya, valamint annak dadusa. Mindenki számít ránk, legfőképp a királynő, aki személyesen írta alá és kért meg reggel, miután beértem, hogy tegyünk meg mindent és hozzuk ki élve őket.
- Az öreglány személyesen? Fel kell kötni a gatyánkat! - jegyezte meg szokásos humorával Fred.
- A Londoni Királyi Titkosszolgálat engedélyt kapott fegyverhasználatra is, ha szükséges- végignéztem a csapaton, néhányuk szeme rögtön felcsillant, amint megadtam az engedélyt.
- Tehát aki megtalálja megölheti?- kérdezte Henry, az egyik mesterlövészünk.
- Azért a szabályt mindenki tudja, csak akkor lövünk élő célpontra, ha ő adja le az első lövést. Az önvédelem az elsődleges ok arra, hogy fegyvert használjunk! Mindenki jól tudja mit kell tennie, mentsük meg a külügyminisztert és a családját!
- Igenis Parancsnok!- válaszolták egyöntetűen.
A titkosszolgálatunk mind a tizenkét tagja autókban csoportosult, négy külön járművel indultak el a helyszín felé. A helyettesemmel együtt a szolgálati autót használtuk, amivel a Baker Street előtt várakoztunk Mycroftra, aki idő közben az öccsét látogatta meg újabb nyaggatási szándékkal.
Megcsörgettem a mobilját, hogy tudassam vele az ottlétünket.
Perceken belül megjelent, nyomában a doktorral és a nyomozóval.
Sherlock elemző szemei azonnal végigfutottak az autón és rajtunk is.Az álarc, amit mindig viselnünk kell teljesen felismerhetetlenné tett, ezért bíztam abban, hogy egyikük sem ismert meg azalatt a néhány másodperc alatt, amíg el nem hajtottunk a helyszínről.
Az elhagyatott raktárépülethez közel, egy teljesen eldugott és beláthatatlan helyen várakoztak a többiek. A felderítők első csapata addigra körbejárta a helyet és mindenki pozícióját feltérképezték.
- Mindenki bent van. A célszemély, a külügyminiszter és a lánya, valamint a dadus és rajtuk kívül még tíz ember áll őrt. Összesen tizennégy ember Parancsnok.- jelentett azonnal Monica, amint kiszálltam az autóból.
- Köszönöm, Silvye, kamerák a helyükön?- határozott bólintással válaszolt a feltett kérdésre- Köszönöm, Mycroft és Zack fogják figyelni a kamerákat. Azonnal jelentesz nekem bármi van!
- Igenis!- válaszolt a legfiatalabb újoncunk Zack.
- Egyes csapat, behatolunk elölről. Kettes veszitek az adást?- érdeklődtem felőlük a rádión keresztül.
YOU ARE READING
ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/
Romanceᴇʟɪᴢᴀʙᴇᴛʜ ʜᴜɴᴛᴇʀ 29 ᴇ́ᴠᴇs ʙʀɪᴛ ʀᴇɴᴅᴏ̋ʀɴᴏ̋ ᴀ ʟᴏɴᴅᴏɴɪ sᴄᴏᴛʟᴀɴᴅ ʏᴀʀᴅ-ɴᴀ́ʟ. ɴᴇ́ʜᴀ́ɴʏ ʜᴇᴛᴇ ᴋᴀᴘᴛᴀ ᴀᴢ ᴀᴊᴀ́ɴʟᴀᴛᴏᴛ, ʙᴏʟᴅᴏɢᴀɴ ᴠᴀ́ʟʟᴀʟᴛᴀ ᴀᴢ ᴀ́ᴛʜᴇʟʏᴇᴢᴇ́sᴛ, ᴀᴋᴋᴏʀ ᴍᴇ́ɢ ᴍɪᴛ sᴇᴍ sᴇᴊᴛᴠᴇ, ʜᴏɢʏ ᴇ́ʟᴇᴛᴇ ғᴇɴᴇᴋᴇsᴛᴜ̈ʟ ᴍᴇɢᴠᴀ́ʟᴛᴏᴢɪᴋ ᴀ sᴢɪɴᴛᴇ́ɴ ʟᴏɴᴅᴏɴɪ ᴍᴀɢᴀ́ɴɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́, sʜᴇʀʟ...