ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 8. [ ᴊᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ] ⌕

Aligha figyeltem arra miről és mit beszélnek pontosan. Végig Jimet figyeltem és próbáltam róla minden egyes korábbi információt előásni az emlékeimből.

A pályám legelejéig kellett visszamennem, hogy megbizonyosodjak, ő volt az a férfi, akit az elsők közt fogtam el, mint titkosszolgálati parancsnok, miután megpróbálta feltörni a Buckingham-palota biztonsági rendszerét néhány bennfentes segítségével, akiket egyszerű mégis hiteles hazugságokkal etetett be az információkért cserébe.
Miatta írodott át a teljes rendszer, amit Mycroft és jómagam mellett még négy másik férfi, köztük a miniszterelnök és a katonaság legfelsőbb vezetője is jóváhogyott. Éjszakákon át dolgoztunk a terven és a megfelelő biztonságon, hogy senki se juthasson olyan információkhoz, amivel sokmillió ember élete mehet tönkre egyetlen perc alatt.

Az ítéletét követően, ami pár évnyi egyszerű háziőrizetet takart magaban, miután teljesen megetette a bíróságot és helyette a másik két férfit ítélték hosszas börtönbüntetésre, azután nem követtem mi történt vele, lefoglalt a többi sokkal bonyolultabb és komolyabb ügy.

A gondolataim tengerében egyetlen másodpercre sem tévesztettem őt szem elől. Egy olyan őrültet, aki ilyenekre vetemedik és egy tapasztalt bíróságot is bármikor beetet a hazugságaival jobb magunk előtt tartani, mielőtt túl késő lesz és a hátunk mögé kerül egy késsel a kezében.

Egyre csak közeledett Sherlock felé. A combomra erősített pisztolyon pihent a jobb kezem amióta csak belépett.
Holmes tökéletesen állta a másik férfi színjátékát.
Jim hasonló megfigyelő képességekkel rendelkezett, egy őrült zseni volt, ami több aggodalomra is okot adott.
Rögtön kiszúrta a kezemet a fegyveren, amit egy undorítóan felszínes mosollyal nyugtázott.

Sherlock rögtön elzárta a tekintete felém eső útját, miután hatátozottan felállt, hogy teljesen elzárjon előle.

Egy újabb meglepő cselekedet, ami aligha észrevehető más számára, én mégis tudom miért tette.

Azonnal tudta, hogy Jimmel jobb vigyázni, pillanatok alatt elemezte és helyes következtetéseket vont le. Túl sokáig legeltette rajtam a szemeit, ami a nyomozónak erősen szemet szúrt.
Aggódott értem.

Miután Jim elhagyta a labort Mollyval együtt, Sherlock egy gyors pillantással kérdezte meg, hogy jól vagyok-e, amire egy határozott bólintással válaszoltam.

A felállási kísérletem az elején kudarcba fulladt, a kissé kényelmetlen széken, a lábaim elzsibbadtak, a reggel megerőltetett seb pedig most sem működött együtt velem, mint aki bosszút áll az elhamarkodott futásért.

A nyomozó sietett a segítségemre. A kezét nyújtva húzott fel a székről és állított a lábamra, addig nem eresztett, amíg stabilan nem álltam.

Az odakint parkoló autóm kilincse mögött egy papírba ütközött a kezem, észrevétlen a zsebembe csúsztattam és beszálltam a két férfi mellé, mintha mi sem történt volna.
Amint mindketten eltűntek a lakásuk ajtaja mögött előszedtem a talált papírgalacsint és kibontottam.
Férfias kézírásra hajazott az, ami a papíron szerepelt, viszont a leírt szó annál több aggodalomra adott okott.

"ADLER"

A beérkező üzenet után a palotában kötöttem ki az ottani irodámban, ahol egy nekem címzett borítékkal szemeztem, amit Tom tolt elém rögtön azután, hogy beértem.

- Egy biztos, nem bomba, átvilágítottuk és semmi, azt sem tudjuk hogy került a hátsó bejárathoz, a kamera még most sem működik ott, így esélyünk sincs megtudni ki lehetett- vázolta Tom a jelenlegi helyzetet.