ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 24. [ ʜᴜɴᴛᴇʀ ᴇ́ꜱ ʀᴜꜱꜱᴇʟ ] ⌕

Egész úton próbáltam rendezni a gondolataim, minél összeszedettebben akartam elmagyarázni nekik a köztünk kialakult kapcsolatot, azt, mit tett velem a múltban.
Nehéz volt beszélnem róla, az életem egy olyan fekete foltja a vele eltöltött idő, ami mély sebeket ejtett rajtam.

A Holmes testvérek türelmesen várakoztak, amíg kellőképp összeszedtem magam. Sherlock egy pillanatig sem hagyott magamra, mellettem ült és a jelenlétével támogatott, szöges ellentéte volt annak a férfinak, akiről beszélnem kell.

- Szeretném jobban megérteni a helyzeted, segíteni szeretnék, hogy te gondtalanul elvégezhesd a munkád, azt a pojácát, pedig bízd majd rám- Mycroft szokatlan együttérzése meglepett, de a történtek után úgy tűnik mérlegelt.

- A gimiben találkoztam vele. Az utolsó előtti évét kezdte amikor oda kerültem, egyike volt azoknak a felsőbb éveseknek, akik segítőkészek voltak az újoncokkal, így ismerkedtünk meg, majd végzősként a barátnője lettem.

Három évet töltöttem vele, a kiképzéseink egy helyen zajlottak. Húsz évesen álltam munkába, ő ugyanebben az évben hagyta el Angliát és Amerikában folytatta a kiképzését, egy teljes évig távol kellett lennie, ekkor kezdődtek a köztünk lévő gondok. Mielőtt elutazott, megkérte a kezem én pedig igent mondtam. Fiatal voltam és naív.

- Egyetlen egyszer látogatott haza, majd visszament és onnantól fogva, mintha kicserélték volna, nem válaszolt az üzenetekre és a hívásokra, alig adott magáról életjelet. Elég aggodalmat adott ahhoz, hogy kiutazzak egészen Amerikáig.

A csapattársai megpróbáltak visszatartani, távol tartani tőle és mindenféle hazugsággal teletömni a fejem. Egyetlen ember volt köztük, akiben volt elég emberség ahhoz, hogy elmondja az igazat. Elvezetett Liam szobájáig, egy nő nyitott ajtót, cseppet sem örült annak, hogy ott lát engem. Russel falfehér arccal nézett amint találkozott a tekintetünk, soha életemben nem keltem még ki annyira magamból, mint azon az estén. Egyszer sem emeltem rá a hangom, a három és fél év alatt egyszer sem veszekedtem vele, pedig adott rá elég indokot, mégsem tettem, akkor és ott az összes sérelmet a nyakába zúdítottam. Hozzá vágtam az eljegyzési gyűrűjét és otthagytam. Manipulált, megpróbált engem beállítani hibásnak, az összes általa elkövetett dolgot rám vetítette ki, minta én tettem volna, hetekig zaklatott utána, ami még többet rontott a lelki állapotomon. A legrosszabb azonban csak ezek után következett.

- Terhes voltam tőle- a benti levegő megfagyott közöttünk- Nincs egy eltitkolt gyerekem, esélyt sem adtam neki az életre. Képtelen lettem volna egyedül felnevelni a felnőtt életem és a karrierem legelején. Nem akartam, hogy bármi is hozzá kössön. Elvetettem és ez azóta is kísért, ez vágta a legnagyobb szöget a szívembe, hogy megöltem egy új életet, ezt az ember valószínűleg sosem lesz képes feldolgozni, csak megtanul együtt élni ezzel. Én is hibáztam, hogy nem figyeltem eléggé, de ezt ő akarta, ő intézte úgy, hogy ez megtörténhessen, miközben már hónapok óta mással folytatott kapcsolatot- a torkom kiszáradt a beszedtől és az elfolytott könnyektől.

Mycroft a konyhába sietett, hogy készítsen néhány csésze teát, Sherlock szemeit addig végig magamon éreztem.

- Nyugodtan mondja, amit gondol- rekedt hangom tisztán hallatszott a fájdalom, féltem attól mit fog gondolni rólam ezek után.

- Nincs jogom ítélkezni maga felett, azt tette, ami a legjobb magának. Sajnálom, hogy fiatalon ezzel kellett szembenéznie- tenyerét a combomra helyezte és lágyan megszorított.

- Túléltem és itt vagyok, csak ez számít- palástoltam a bennem dúló vihart.

Sherlock a vállamra hajtotta a fejét, éreztette velem, szavak nélkül is, hogy mellettem van, nem vagyok egyedül.