ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 16. [ ᴇɢʏᴍᴀ́sʜᴏᴢ ᴋᴏ̈ᴢᴇʟᴇʙʙ ] ⌕

A hullaház hátsó bejáratánál a Holmes fivérek várakoztak.
Az autó mellett álltam, figyeltem őket ahogy a bejárat felé indulnak, majd Sherlock és Molly eltűntek az ajtók mögött.

- Jöjjön maga is, Miss Hunter, ne várakozzon a hidegben- invitált az épületbe Mycroft.

A hullaházba lépve Molly szemei ismét megtaláltak, Sherlock figyelme arra az egyetlen hullára irányult, amit nemrég szállítottak át oda.

- Ha nem bírja a halottak látványát Miss Hunter, nyugodtan várakozhat az ajtóban, sok nő nem szokta túl jól viselni mindezt!- kellemetlen mosolyának látványa szálka volt a szemeimben.

Szemforgatva haladtam el mellette keresztbe font karokkal, majd a hulla lábánál megállva vártam a továbbiakat.
Mycroft elfojtott mosolya mindent elárult, a jelen lévők közül ő ismert az egyik legjobban, volt ideje a hosszú évek alatt mióta együtt dolgozom vele.

Sherlock kérésére Molly lehúzta a takaró anyagot a hulláról. Elénk tárult egy brutálisan meggyilkolt fiatal hölgy holtteste, ami valóban hasonlított a hugomra.

Az arcából lehetetlen lett volna megállapítani, ki fekszik a jéghideg asztalon, a nyomozó tüzetesebben végigmérte a hulla mezítelen testét, amiből azonnal megállapította, hogy Miss Adler fekszik ott.

A fiatalabbik fivér kiviharzott a teremből sarkában a bátyjával.

- Miért a testéről ismerte fel?- hüledezett Molly.

- Mély benyomást tett a találkozásuk napján- válaszoltam ingerülten a felvillanó emlékek miatt.

- Miss Hunter- tördelte idegesen az ujjait Molly- Mi van maguk közt Sherlockkal?

- Maga szerint mi van köztünk?

- Olyan, amit ezelőtt még sohasem láttam tőle egyetlen ember irányába sem. Maga is érdeklődik iránta?- kérdései közben látszott mennyire ideges, remegtek az ajkai.

- Miért érdekli ennyire?- fordultam felé teljes határozottsággal.

- Én kérdeztem előbb Miss Hunter!- hangja visszhangzott a teremben.

- Miért ennyire ideges Molly? Nem tettem maga ellen semmi ellenszenveset, hogy ilyen hangnemet érdemeljek vagy azt a tekintetet amivel egész este méregetett. Ha azt akarja tudni mi van köztünk Mr. Holmessal, arra nincs normális magyarázatom, én magam sem tudom, de több, mint egy egyszerű barátság.

- Szereti őt?- támaszkodott a mellette álló asztalnak.

- Nem magával fogom mindezeket megvitatni ha nem haragszik. Viszont azt szeretném ha tudná, mielőtt bárkit is lenéz vagy lealacsonyít magához képest, tájékozódjon a másik képességeiről- léptem a személyes terébe- Abban igaza van, hogy a nők körében rengetegen nem tudnak megbírkózni egy hulla látványával, de azt maga is tudja már, hogy rendőr vagyok, a munkám része, hogy hullákat is látnom kell. Sőt, bírkózott már meg azzal a szituációval, hogy egy látszólag teljesen életben lévő ember Önt figyeli, miközben a koponyájának egy darabja a maga kezében virít és az agya premier plánban köszön vissza? A hullák is képesek szörnyű állapotban kinézni, de a másik oldalával is meg kell bírkózni- sétáltam a kijárat felé- Kellemes ünnepeket Miss Hooper!

A jéghideg levegő még fagyosabb lett a hullaházban, a kinti időjáráshoz képest is jegesebb lett, miután magára hagytam a laboráns nőt a gondolataival.

Az idősebbik Holmes már elhagyta a helyszínt, a fiatalabbikat sem találtam egészen addig, míg ki nem tettem a lábam az épület hátsó bejáratán.
Sherlock az autóm mellett állva várakozott zsebre dugott kezekkel, láthatóan valahol máshol járt fejben, az egész testén érződött, hogy az imént látottak legbelül megviselték.
Mindkét vállán már fehérlettek a hópelyhek, amik azóta egy kisebb kupacot képeztek.
Fekete, göndör hajában gyémántként csillogott a frissen leesett hó.