ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 41. [ ᴀ ʙᴀʟᴇsᴇᴛ ] ⌕

Hűvös volt, mégsem annyira, mint ilyenkor Angliában. Itt Párizsban kellemes volt az idő és sokkal kevesebbet is esett, kevésbé volt szürke, de valahogy mégis hiányzott az a környezet amiben felnőttem, kezdett honvágyam lenni, másfél hete távol vagyok otthonról, hamarosan ideje lesz hazatérnem.

Neki is velem kell jönnie, itt az ideje felfednie magát, ennyi elég volt a játékból. Nem lesz egyszerű, de ha nekem sikerült megbocsájtanom, másnak is menni fog. Nekem is szükségem lesz még némi időre, amíg teljesen megbékélek a tetteivel, a hajnalban tett vallomása sokat segít ezen.

Már egy fél órája sétáltam Párizs utcáin a visszautazásunk napján, teljesen egyedül. Rengeteg olyan helyet meglátogattam, ahol gyerekkoromban jártam a szüleimmel, rengeteg emlék lebegett a szemeim előtt, fájdalommal tele mégis boldogan emlékeztem vissza a felejthetetlen pillanatokra. Láttam magunkat visszatükröződni az üzletek hatalmas üvegeiről. Az öcsémmel kézen fogva sétálunk apu mellett, miközben ő Irenet tartja a kezében, miután megbotlott és lehorzsolta a térdét. Egy rózsaszín szívecskés sebtapaszt kapott anyától. Anya akkor volt terhes Annaval, már szépen kerekedett a hasa, csodálatos volt abban a ruhában, amit Apa vett neki azon a reggelen, hogy meglepje, csak úgy. Az a ruha a mai napig az Alder-ház pincéjében pihen, gondosan elrakva egy díszdobozba és csakis a legkisebb hugomra vár, hogy egyszer ő hordhassa majd.
Láttam a végtelen mosolyt az arcunkon, mindenki nevetett, apa viccei után egyetlen szem sem maradt szárazon.
Fájó volt szembenézni a tudattal, hogy akkor és ott egyedül állok, a szüleim nélkül akiknek egy héten belül igazságot szolgáltatok, mert hidegvérrel kivégeztették sajátos érdekekre hivatkozva.

Hálás vagyok, hogy végül így alakultak a dolgok, el kellett jönnöm ide, Franciaország leghíresebb városába, hogy emlékeztessem magam miért küzdöttem annyi éven át és miért kell tovább harcolnom, amíg mind a négy embert börtönben nem tudhatom. Nem csak a mi családunról van szó, a miénkkel együtt öt család szenvedett súlyos veszteséget, nekik nincs elég hatalmuk, hogy belekezdjenek egy ilyen súlyos tárgyalásba, nekem viszont van. Bebiztosítottam magam, a királynő támogatásával magam mögött képes leszek igazságot szolgáltatni.

Sosem fogom elfelejteni a baleset napját, azóta is kísértenek az utána történtek.
Miután letettem a telefonkagylót a készülék mellé esett és csak a sípoló hangot lehetett kihallani belőle. A nagyapám vállon ragadott és egyfolytában kérdezősködött, utoljára rám kiáltott, szinte parancsba adta, hogy válaszoljak, ez zökkentett vissza. Mindenki engem nézett, a nagyszüleim, a testvéreim, még Anna is, aki semmit sem fogott fel az egészből. Nem sírhattam, nem láthattak gyengének, mert kellett melléjük egy erős támasz, akire anyáék helyett támaszkodhatnak.
Annyit tudtam mondani, hogy apáékat baleset érte a tenger fölött, a nagyapám és a nagymamám azonnal tudták ez mit jelentett, Scottnak sem kellett túlzottan magyarázni, de Irene..Irene odajött hozzám, megfogta a kezem és azt kérdezte, "anya és apa mikor jönnek haza?", azóta is a fülemben cseng a hangja. Nagyapa elmondta neki, hogy súlyos volt a baleset, a hugom újra felém fordult és könnyes szemmel utoljára annyit kérdezett, "nem jönnek?".
Megtörtem.
Felsétáltam a szobámba és megállíthatatlanul zokogtam. Haragudtam a világra, haragudtam a szüleimre, hogy elmentek arra az útra, haragudtam magamra, szinte mindenre és mindenkire haragudtam. Valójában csak próbáltam bűnbakot keresni, amit vagy akit utálhatok az eset miatt, de az elején nem ment. Válaszokat akartam, de nem kaptam mást, csak hallgatást, míg nem a nagyapám nyomozásának eredménye sikerrel nem járt, Ivan Taylor volt az első gyanusított, akit ő azonosított.
Akkoriban másképp működött a rendszer, akik a kormányhoz tartozak vagy a hivatalhoz köthetőek voltak, mind erős védelemben részesültek, felsőbbrendűnek képzelték magukat mindenkinél, még a katonaságnál is. Ez csak nehezített a helyeztünkön, de a jelenben sok mindent megmagyaráz. Legfőképpen azt, miért volt a négyből három ember kormány közeli tag.
Jelentősen átalakult a rendszer, ami részben az én érdemem is, nagyobb részben Mycroftté és a hozzá hasonló alakoké, akinek elege lett az évtizedek óta húzódó egyenlőtlenségből és abból, mennyire nem becsülik meg a titkosszolgálat és a katonaság munkáját, holott mi vagyunk azok, akik az életünket kockáztatjuk értük.
Ezért szúrtam szemet nekik, ezért akartak eltávolítani a posztomról az idő letelte előtt.
Potenciális veszélyforrássá váltam, pont, mint a szüleim.
Várom a napot, amikor végre mindnyájukat rács mögött láthatom megrohadni a börtön mélyén, ahol életük végéig kínkeserves szenvedés vár rájuk a tetteik következményeként.
Én leszek az, aki oda juttatja őket és ebben senki sem állíthat meg.