ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 21. [ sᴢɪʟᴠᴇsᴢᴛᴇʀ ] ⌕

Mycroft továbbra is erősen próbálkozott, személyesen az ajtómig jött, szerencsémre nem otthon tartózkodtam akkor.
A megérdemelt szabadságom napjait töltöttem, ami még bő két hétig eltart, abban pedig nem volt ínyemre az idősebbik Holmes magyarázkodását hallgatni és munkáról beszélni.

Szilveszter délelőttjén a lakásom a feje tetejére állt. Minden csillogott és régen látott katonás rendt honolt minden egyes szegletben. A konyha háborús övezetté vált, miközben próbáltam a világ legfinomabb ételeit elkészíteni, amit a legtöbb Michelin csillagos étterem szakácsa is megirigyelne, hogy lenyűgözzek egy férfit. Ez áll tőlem a legtávolabb a világon, megfelelni a férfiaknak, olyanná válni a szemükben, aki nekik kedvez. Mégis, az az érzés, ami hónapokkal ezelőtt már rég szétfeszített volna belülről, most egy pillanatig sem zavart, úgy éreztem magamért is teszem, meg akartam felelni saját magamnak, hogy képes vagyok azt az egyetlen férfit az összes mozzanatommal az ujjaim köré csavarni, mert ezt akartam.
Bármennyire próbálnám tagadni, a fejem tetejétől a lábujjaim végéig érzem, hogy akarom őt.
Bolondnak és naívnak hittem magam, talán az is voltam, de a korábbi kellemetlen érzelmek helyett ez kellemesen hatott.
Tett velem valamit, ami megrémiszt, ennek ellenére hagyom, hogy a gerincemen végigfutó borzongás magával ragadjon és soha ne eresszen.

Tehetetlenül álltam a hatalmas gardrób előtt, ami több ruhát tartalmazott, mint amit életem során egyáltalán felvettem, de a munkához nélkülözhetetelen az álruha.
Idegesen doboltam a lábammal a padlón és csípőre tett kézzel vizslattam a szebbnél szebb databokat, mégsem tudtam dönteni melyiket válasszam.
Soha, egyetlen pillanatot sem hezitáltam azzal hová és mit vegyek fel, azonnal tudtam mit akarok, a mostani érzés viszont az őrületbe kergetett.

A szekrény legmélyén rátaláltam az édesanyámtól megörökölt ruhámra, ami ha hamarabb eszembe jut, háromnegyed órát és két agyvérzést spórolok meg vele.
A passzos, mélybordó bársonyruha tökéletesen illett minden egyes vonalamra, ilyen érzés, amikor azt mondják rád öntötték a ruhát.
A tükörben hosszasan bámulva magam, végre először én is láthattam, mennyire hasonlítok anyára, szinte a kiköpött mása lettem. Ebben a ruhában randizott először apával és ugyanebben kérte meg a kezét is, mert annyira szerette rajta.
Az ő szerelmük volt az én valódi tündérmesém, amit évekkel ezelőtt egy borzalmas trauma darabjaira tört és azóta képtelen vagyok hinni az olyasfajta igaz szerelmi történetekben.

A fürdőszobában csinosítottam magam tovább, a hullámos hajam kellemesen rugózott a vállaimon és a hátam közepén. Rengeteget nőtt ebben az évben, ami annak köszönhető, hogy a bennem élő feszültség egy része eltűnt. Amit Scottlan Yardi munkám és egy váratlan találkozás a londoni magánynomozóval eredményezett.

A fürdőszobai szekrényem tükréből egy olyan fiatal nő nézett vissza rám, akit még sohasem láttam. Az a boldogság, ami az arcomra volt írva, utoljára gyerekként éreztem ugyanezt.

- Lizzie mit tett veled? - ráztam meg a fejem nevetve.

Belefeledkeztem magamba és a gondolataimba, amiből a kapucsengő ismerős hangja zökkentett vissza, miközben az asztalra helyezett evőeszközöket igazgattam.
A nappali közepén járkáltam fel-alá idegesen és vártam, amint meg nem hallottam a három kopogást az ajtón.

Arcát csak a benti homályos fények világították meg, a folyosón újra kiment a lámpa, a hónapban már negyedjére. A szűrt fényben is tisztán láttam, ahogy a szemeivel végigmér, ad magának időt, hogy mindent tüzetesen feltérképezzen rajtam.

- Jó estét, Mr. Holmes, örülök, hogy eljött- vettem el tőle a levetett kabátját, majd a fogasra akasztottam.

- Jó estét, én köszönöm, hogy elfogadta a felkérésem Elizabeth!