A Scottland Yard épülete előtt rendőrautók sorakoztak, rendőrök rohantak fejvesztve, a szirénák fülsüketítően visítottak egymás után vagy épp egymással szinkronban. Az épületben kitört a káosz, siető, telefonáló emberek, osztagok sorakoztak fel és indultak útnak amint a parancsot kiadták. A börtönben történt zavargásokról már tudomást szereztem Mycrofttól, a csapat egyik felét útnak indítottam hogy a szükséges felszerelés felvétele után mihamarabb megkezdjék a megbízást.
Három szempár szegeződött rám miután beestem az irodánkba. Greg azonnal bekapcsolta a sarokban felhelyezett televíziót, amin keresztül a hírekben szembe találtam magamat Moriartyval, aki a Brit Nemzeti Múzeumban, egy szigorúan elzárt tárgyakkal a fején és a kezében ült és várt.
Egyfolytában egyeztettem a kollégáimmal telefonon, miközben a múzeum felé mentünk. Közben a Bankban is zavargások törtek ki, a teljes rendőrség minden tagja leterhelt lett és szinte az összes rendőr a helyszíneken tartózkodott. Ekkora zavargások még sosem voltak Angliában, nem lepett meg az, mire képes Moriarty, de annál jobban megrémisztett a tudat, valójában mire képes, mindezt egyetlen telefonnal, percek alatt. Nincs ember, aki ne lenne a karmai közt, mindenki felett áll.
Értesítettem a Baker Streeten élőket, már úton voltak a múzeumba, ahogy azt Moriarty is akarta.
Jim a kihelyezett, párnázott széken ülve várt ránk, pontosabban rám. Úgy ült ott, mint egy igazi király, aki bármit megtehet, ez bizonyos értelemben igaz is volt.- Már vártam rád, Lizzie!- kellemetlen mosolyától a hideg futkosott a gerincemen- Azt akartam, hogy te tartóztass le.
- Azonnal szállj le onnan és dugulj el!- lerángattam a trónjáról.
- Nagyon vad vagy ma- közelebb hajolt és a fülembe suttogott- megzavartam a reggeli kellemes kis idillt, amit Sherlockkal töltöttél?
Éreztem, ahogy a bennem áramló vér megáll és megfagy. Az egész testemet libabőr borította és rázott a hideg. Ő az aki megfigyeltet és mostmár mindent tud. Szégyellem bevallani, de egyre félelmetesebb lett ez az ember a szememben, egyre inkább tartottam tőle.
Szorosan húztam meg a bilincset amint csattant a csuklóján, láttam, hogy fáj neki, de a legborzasztóbb az egészben az volt, hogy élvezte, nagyon is élvezte azt, hogy engem is a hatalma alá kerített és sikerült manipulálnia.Greggel a felvételeket ellenőriztük amikor a nyomozó páros befutott. Négyen próbáltuk megfejteni, hogy sikerült betörnie egy olyan üveget, amit arra terveztek, hogy ne lehessen betörni.
- Ez az üveg áttörhetetlen!- jegyezte meg Greg a homlokát vagargatva.
- A földön megtaláltam a rágóját, benne egy aprócska gyémánttal - emeltem fel a zacskót, amiben a kristály pihent.
- Ezzel könnyedén betörhette az üveget, ez az egyetlen dolog amivel ezt át lehet törni - állapította meg Sherlock.
Minél tovább néztük a felvételeket, annál nyílvánvalóbbá vált, hogy ennek az embernek nincs akadály, bárhová képes bejutni, bármit képes ellopni és bárkit képes manipulálni. Egy igazi szörnyeteg. Egy valódi pszichopata.
A hírek, minden órában erről az esetről szóltak, vádat emeltek Moriarty ellen, akinek bíróság elé kellett állnia a tetteiért és felelősséget vállani. Sherlockot beidézték, mint szakértő tanú, amitől előre féltem, mivel hív majd fel John a tárgyalás után, vagy közben, a nyomozónál ezt nem tudni pontosan.
A börtön körüli fontos elintézni valókat intéztem, a csapat másik felét is útnak indítottam, amíg nem csatlakozom hozzájuk Tom veszi át a helyem néhány órára, így annyival is kevesebbet kell Liam közelében lennem.
Ilyen kivételes esetekben mindkét munkám egyformán fontos, de amíg a rendőrségen helyt állok és elvégzem a feladatom, addig a titkosszolgálatot néhány telefonhívással nélkülözni tudom, ezért működünk együtt Tommal a kezdetek óta, ezért választottam őt a helyettesemnek. A csapat szerint egy és ugyanaz a személy vagyunk, ő a férfi változatom, én az ő női változata, a kettőnk közti különös kémia megmagyarázhatatlan és senki sem tudja megfejteni, sokszor még mi ketten sem, emiatt vagyunk mi az igazi dinamit-duó.
YOU ARE READING
ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/
Romantikᴇʟɪᴢᴀʙᴇᴛʜ ʜᴜɴᴛᴇʀ 29 ᴇ́ᴠᴇs ʙʀɪᴛ ʀᴇɴᴅᴏ̋ʀɴᴏ̋ ᴀ ʟᴏɴᴅᴏɴɪ sᴄᴏᴛʟᴀɴᴅ ʏᴀʀᴅ-ɴᴀ́ʟ. ɴᴇ́ʜᴀ́ɴʏ ʜᴇᴛᴇ ᴋᴀᴘᴛᴀ ᴀᴢ ᴀᴊᴀ́ɴʟᴀᴛᴏᴛ, ʙᴏʟᴅᴏɢᴀɴ ᴠᴀ́ʟʟᴀʟᴛᴀ ᴀᴢ ᴀ́ᴛʜᴇʟʏᴇᴢᴇ́sᴛ, ᴀᴋᴋᴏʀ ᴍᴇ́ɢ ᴍɪᴛ sᴇᴍ sᴇᴊᴛᴠᴇ, ʜᴏɢʏ ᴇ́ʟᴇᴛᴇ ғᴇɴᴇᴋᴇsᴛᴜ̈ʟ ᴍᴇɢᴠᴀ́ʟᴛᴏᴢɪᴋ ᴀ sᴢɪɴᴛᴇ́ɴ ʟᴏɴᴅᴏɴɪ ᴍᴀɢᴀ́ɴɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́, sʜᴇʀʟ...