ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 42. [ ғᴇʟғᴇᴅᴇ́s ] ⌕

Furcsa érzés egy "halott" embert bújtatni, mintha valami szörnyen illegális dolgot tennék.
Nem mintha ez lenne az első, amikor tilosban járok, de ez valamiért más.
Talán azért, mert amíg én tudom, hogy Sherlock életben van, addig három személy még mindig abban a tudatban éli a mindennapjait, hogy meghalt.

Minél több idő telik el, annál nagyobb a kísértés, hogy még idő előtt elszólom magam a többiek előtt.

Sherlock továbbra is tartott a reakcióktól, leginkább Johnétól. Mellettem ő volt a második személy, akitől egyáltalán nem várt szívélyes fogadtatást, én sem gondolnám, hogy zúzodások nélkül megússza.

Sikerült rávennem, hogy kezdésnek találkozzon a szüleivel, ők már hamarabb megtudták, hogy a fiuk él, így hátha szerez némi bátorságot a többiekhez.
Mrs. Holmes majd kiugrott a bőréből, hogy végre láthatja a legkisebb fiát, hagytam nekik teret és időt, a ház mögötti kis udvaron levegőztem, arrafelé sokkal tisztább a levegő, mint bent a belvárosban.
Már nekem is szükségem volt egy kis csendre.

- Ne haragudj- meglepetten néztem Mycroft felé, ritkán hangzik el ez pont az ő szájából- hogy nem szóltam arról, hogy életben van. Tudom, hogy mennyi fájdalommal járt ez mindkettőtöknek.

- Nem haragszom, tisztáztuk Sherlockkal a történteket.

- A bent hallottak és látottak alapján, valóban sikerült elcsavarnod az öcsém fejét. Soha nem hittem volna, hogy erre bárki is képes lesz- szívott bele a cigarettájába.

- Ismersz, mindig megszerzem amit akarok.

- Nehezen hiszem el, hogy a kormány legjobb embere a potenciális sógornő jelöltem. Hihetetlen, hogy egymásba szerettetek- az előzőnél nagyobbat szívott az égő bagóból.

- Azért ennyire még ne siessünk előre.

- Én ugyan nem sietek, te vagy lassú Hunter.

- Meg tudnál békélni a tudattal, hogy a családod része leszek?- a könyökömmel óvatosan oldalba böktem.

- Van más választásom, ha a lökött öcsém egy méglököttebb nőt talált magának?- elnyomta a cigarettát és elindult a ház felé.

- El sem hiszem, hogy öt perc alatt ennyi bókot kapok tőled! Fejlődsz, sógor.

Bele sem gondoltam még igazán, mennyi pozitívummal jár az, hogy Sherlock mellett kötöttem ki. Egy életen át nézhetem, ahogy Mycroft Holmesnak a hócipője is tele lesz velem és a testvérével.
Ahogy abba sem gondoltam bele, hogy talán Sherlock komolyan gondolta az eljegyzést. Gyerekkora óta erre készül, most, hogy megtudta az igazat, habozás nélkül megtette volna, láttam a szemeiben abban a párizsi hotelszobában. Még önmagával szemben sem volt annyira őszinte egész életében, mint azon az éjjelen velem.

Egy pillanatra megtorpantam a konyha ajtaja előtt, a benti beszélgetés zaja rögtön megütötte a fülemet.

- Biztos, hogy képes leszel vigyázni rá?- hallottam először Mr. Holmes hangját.

- A megszokott viselkedésed és modorod nem lesz elég ahhoz, hogy megtarts egy ilyen nőt, mint Elizabeth- folytatta Mrs. Holmes- Tudom mennyire szeret téged és azt is, hogy képes kezelni a személyiséged, de most a jövőről beszélünk.

- Ne vedd természetesnek, hogy melletted van, minden egyes nap meg kell mutatnod neki az iránta érzett szerelmed.

- Tudom mit kell tennem, tisztában vagyok azzal, mekkora érzelmi analfabéta vagyok, de mellette nem tartok attól, hogy hibázok, mindenre megtanít amit tudnom kell. Mellette ösztönösen cselekszem- a hangja nyugodt volt és még a falakon keresztül is éreztem a melegséget ami belőle áradt, miközben rólam beszélt.