ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 9. [ ʀᴇᴊᴛᴇᴛᴛ ᴇ́ʀᴢᴇʟᴍᴇᴋ ] ⌕

A korábban történtek felzaklattak, a repülőgép baleset hangfelvétele ismét álmatlan éjszakát okozott, két óránál többet nem sikerült pihennem az este során.

A kora reggeli híradást hallgattam a televízión keresztül, ami egy újabb robbantásról tájékoztatta a lakosokat. A héten ez volt a második ilyen a Baker Street után.

Az örsön kitört a káosz. Mindenki idegesen dolgozott az ügyön, hogy minél hamarabb kiderüljön ki robbantgat kedvére és félemlíti meg London lakóit.
Egy teljes órával hamarabb értem be, a beérkező telefonokat és emaileket intéztem a munkaidő kezdete előtt.
Greg hasonlóan nyúzott arccal lépett be az irodába egy kávés pohárral a kezében, ami biztosan nem az első volt aznap reggel.

- Reggelt Lestrade- üdvözöltem.

- Mhm, reggelt. Te is szarul nézel ki- állapította meg egy hatalmas korty kávé után.

- Rád nézve, mintha a tükörképem nézne vissza, szóval egálban vagyunk!

- Ezért vagyunk mi társak Hunter, látod mennyire hasonlítunk?

- Greg, mennyi kávét ittál ma reggel?- érdeklődtem.

- Ez a harmadik..

- Nyolc óra van, szerintem mára elég volt ennyi. Ha egyszerre üt be nálad a koffein-sokk nem tudom mit csinálok veled!

- Ne aggódj anya, rendben leszek- foglalt helyet mellettem.

A kiadott hírek olvasása közben mindkettőnk csipogójára riasztás érkezett egy közeli híd melletti ismeretlen hulla ügyében.
A helyszínen az egyik fiatal helyszínelő sietett elénk, hogy tájékoztasson a tudnivalókról.

- Elnézést, hogy iderángattuk magukat de se Donovan őrmestert sem pedig Mr. Andersont nem értük el, szükségünk volt két másik emberre akik átveszik helyettük- hadarta el a fiatal újonc.

Greg csodálkozva fordult felém, amire egy hanyag vállrándítással válaszoltam, ugyanannyit tudtam, mint ott mindenki más a két kollégámk hollétéről.
A helyszínelők táskájából kölcsönkért kesztyűvel a kezemen vizsgálni kezdtem a hullát, amíg Greg a telefonhívásokat intézte.

- Sherlock idejön- guggolt le velem szemben.

- Több szem többet lát- mosolyogtam.

A hulla körüli partszakaszt vizsgáltam át, amikor ismerős hangok ütötték meg a fülemet.
A nyomozó már javában vitatkozott Lestraddel, miközben Watson mindent brleadva próbálta lenyugatni a két férfi kedélyeit, több-kevesebb sikerrel.
A veszekedő férfiak rá sem hederítettek a doktorra, aki aggodalommal teli tekintettel nézett rám amint melléjük értem.

- Hé!- kiáltottam el magam erélyesen, mire mindkét férfi tekintete rám szegeződött- Egy esküvői meghívót azért remélem kapok, mert akárhányszor meglátjátok egymást úgy veszekedtek, mint a friss házasok!

- Köszönöm Elizabeth - nézett rám hálásan John.

- Miss Hunter - biccentett illedelkesen Sherlock.

- Mr. Holmes. - bólintottam- Nos, mire fel volt ez az erélyes szócsata, amivel az összes halat elijesztették a Temzéből?

- Nem egyezik a véleményük- Watson gondterhelt sóhaja mindenre választ adott.

- Azt állítja valami festményhez van köze..- Greg ingerülten vágta keresztbe maga előtt a kezeit.

- A Vermeer-festmény?- néztem Sherlockra, aki válaszul csak bólintott.