ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 46. [ ʙᴇᴛʜ & ᴡɪʟʟ ] ⌕

Mycroft minden egyes lélegzetvételével azon volt, hogy pokollá tegye a palotában és a missziókon eltöltött időmet, mondván ez a bosszú, amiért élesebb hangnemet ütöttem meg vele szemben. Azóta nem enged be az irodájába és folyamatosan zárja az ajtaját, hogy véletlen se juthassak be. Nagyon komolyan vette az asztalon szeretkezős megjegyzésem.

Mindeközben a Scottland Yard is a feje tetejére állt és egy hatalmas őskáosz alakult ki, mióta új vezetés került a régi helyére. Az addig megszokott, tökéletesen működő rendszer teljesen megborult és lavinaként sodort el mindent és mindenkit. Az új vezetőkhöz új dolgozók is dukálnak, akiknek fogalmuk sincs az itteni szokásokról és látszólag eszük ágában sincs alkalmazni őket. Eltűnt jelentések, későn beérkező riasztások, elmaradt telefonok és hanyagul kezelt bizonyítékok. Nagyban megnehezítette a nyomozók és a rendőrség munkáját az, hogy az irodisták felelőtlensége miatt rájuk kellett dolgozni és órákat odabent ülni, miután úgy döntöttünk magunk viszünk fel minden adatot a számítógépekbe és magunk kezeljük a bezacskózott bizonyítékokat, ami szintén rengeteg papírmunkával és annál is több dokumentációval járt.

Az sem segített a helyzetünkön, hogy hamar szelektálták az embereket, aki ránézésre nem volt szimpatikus, mehetett a levesbe vagy ameddig meg nem unta és egy új munkahelyet nem talált.
Egyetel apró hibát vétettünk, heteken át szívták érte a vérünket. Ez most sem volt másképp.

Kora reggel az örsön lévő irodánk székében görnyedtem két pohár kávé és Greg valamint Donovan társaságában egy halom papírkupac felett, amit azelőtt tíz perccel nyomtak a kezünkbe. Az összes határidős, aznap délig. Már az első fél óra után görcsölt a kezem a rengeteg írástól, mind a papíron és a billentyűzeten egyaránt. És még csak az első lapot csináltam meg, azon kívül volt, még legalább kétszáz.

- Esküszöm ezt szándékosan csinálták!- mérgelődött Lestrade.

- Lehet a múltkori eset miatt- jegyezte meg Donovan.

- Milyen múltkori eset?

- Amikor kishíján felrobbant az az épület mert nem vettük észre a robbanó hordót, aminek a jelzését leragasztották, hogy senki se tudhasson róla? Lehet kicsit pikkelnek ránk amiatt- hanyagul  megvontam a vállam, miközben a szemeimmel továbbra is a nyomtatott sorokat olvastam.

- Arról még mindig nem mi tehetünk! Egyébként is, egyben maradt az épület nem? Ez az új vezetőség az agyamra megy!- Lestrade csak tovább szította magában a tüzet.

- Hidd el nem csak neked.. Egy héten át szívattak amiatt! A legalapabb munkákat kaptam, amiket évek óta nem csináltam!- Donovan fáradtan sóhajtott és egy jókora kupacot csapott az asztalhoz mérgében.

- Engem meg az egyik újonc mellé osztottak be három napon át, aki esküszöm nektek, nem erről a bolygóról származik! A szirénát sem tudta felkapcsolni az autón, holott ugyanilyen típuson tanult. Aztán meggyanusította rablással a hozzátartozót, aki aznap érkezett meg a gépével Európából és fél éve nem járt otthon. Egy agyrém volt és az összes energiámat leszívta! Most meg ez- mutattam a rengeteg munkára- esküszöm belehajtok az épületbe ha valamelyik mégegyszer belémköt!

- Csak szólj mikor és segítek- ajánlkozott Donovan.

Öt órán át bámultuk a hófehér papírokat, mindhárman szavakat láttunk magunk előtt minden egyes pislogásnál. Ez rosszabb volt, mint egy fizikai kínzás, tapasztalatból mondom.
Dél előtt egy perccel adtuk be a leborítékolt papírokat az irodába, mindegyik ott dolgozó savanyú képe minden pénzt megért, mindenki az ebédhez készült, de emiatt nem jutottak el időben. Mi is akartunk egy kis mókát a végére, amit külön nekik címeztünk.