ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 43. [ ᴀ ᴛᴀ́ʀɢʏᴀʟᴀ́s ] ⌕

Megvádoltam a felelősöket az 1997-es repülőgép baleset kiterveléséért és végrehajtásáért. Többszörös gyilkossággal is vádoltam őket, a bíróságnak benyújtott bizonyítékok elég hitelesnek bizonyultak ahhoz, hogy a tágyalóteremig vigyék az ügyet, főleg miután az érintettek mindent tagadtak. Az első tárgyaláson egyikük sem jelent meg, az ügyvédeik képviselték őket, egyikük sem talált bennem fogást, pedig tudtam, hogy ők Anglia legjobbjai és rengeteg pénzt kipengettek a vádlottak azért, hogy ezek az emberek álljanak ott.
A második tárgyalás ugyanúgy zajlott, akárcsak az első, így a bíróság kénytelen volt beidézni őket az utolsó tárgyalásra, ahol minden érintettet és hozzátartozót megszólaltatnak, minden apró részletet is kielemeznek, hogy eldöntsék a vádak koholtak vagy igazak.

Rengeteg ember állt mögöttem, mindenkit, aki érintett az ügyben értesítettem a kitűzött dátum napjáról. Ott akartak lenni és látni, ahogy azok az emberek, aki egy életen át tartó fájdalmat okoztak nekik, megkapják méltó büntetésüket és ezzel végre lezárhatnak egy régi fejezetet az életükben.

A tárgyalás előtti napokban egy ismeretlen feladótól üzenetem érkezett.
Egész hiteles volt a megkeresés, egy ehhez hasonló sms-re sokan azonnal ugranának, kivetelesen én is így tettem.
Feltettem minden egyetlen lapra, senki sem tudott a hollétemről aznap, egyetlen embert leszámítva. Ő figyelte mi történik velem és készenlétben várt, ha a dolgok csúnyán eldurvulnak.

London egyik külvárosi részéhez küldtek, egy elhagyatott gyárépülethez, amiből rengeteg van a környéken. Az egész üresnek tűnt és érintetlennek, senki sem jár erre, valószínűleg évtizedek óta egyetlen ember sem tette be ide a lábát, mindent benőtt a borostyán és a természet láthatóan utat tört magának.
Tökéletes helyszín egy gyilkosságnak.

- Egészen hangulatos kis hely, sosem gondoltam volna, hogy egy maga fajta ember ilyen helyeken is megfordul- a hangom visszhangzott a hatalmas épület falai közt.

- Őszintén csodálkozom, hogy eljött- egy öltönyös férfi lépett elő a sötétből, símaszkkal a fején.

- Vegye le azt a maszkot, ne nevettesse ki magát, tudom jól ki maga.

- Csakugyan?- húzta le magáról a maszkját- Nem lepődött meg, valóban számított rám?- mosolygott gúnyosan a külügyminiszter.

- Maga volt az egyetlen akire számítottam, a többi kormánytag túl gyáva, hogy megtegye azt, amire maga készül, Mr. Turner. Sokkal inkább engem lep meg az, hogy maga szabadlábon van. Úgy tűnik a pénz sok mindenre képes.

- Ha tudná mennyi mindenre. Csak beszélni akartam magával a tárgyalás előtt, nem készülök semmire- kellemetlen mosolyától a hideg futkosott a hátamon.

- Eléggé átlátszó, remélem tudja. Az emberei még ügyetlenek azokkal a távcsöves célzó fegyverekkel amiket a titkosszolgálat raktárából lopatott el. A sötétben itt-ott felcsillannak a piros pontok az emeleti átjárókon. Ha jól számoltam négyen vannak, de javítson ki ha tévedek Mr. Turner- megleptem a profizmusommal, azonnal eltűnt arcáról a mosolya.

- Már értem miért magát választották Parancsnoknak.

- Valóban?

- Nem!- éles hangjától zengett az épület- A mai napig nem értem mit keres egy olyan nő, mint ma-

- Maga a titkosszolgálat élén, bla bla bla..- sóhajtottam- Ugorjuk át ezt a részt, nem ezért vagyok itt igaz? Hogy gyermekded problémákról cseverésszünk.