ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 6. [ ᴇᴍʟᴇ́ᴋᴇᴋ ] ⌕

Kiraktam a két férfit egy félreeső sikátor előtt ahol percekig várakoztam, amíg a nyomozó és a doktor az említett személlyel beszéltek.
Néhány pillanatra hunytam le a szemeimet, már csak arra eszméltem, hogy az anyós ülés felől feltépik az ajtót és egy erősen ziháló férfi ugrik be mellém a kocsiba.

- Watson hol van?- néztem rá meglepetten.

- Dolga akadt, most menjünk vissza, ha kérhetem - sürgetett hatalmas fújtatások közepette, mint aki lefutott egy maratont vagy az életéért küzdött.

Be sem tettem a lábam a lakásba, amikor John ingerülten hívott fel és kért meg, hogy hozzam ki a legközelebbi örsről ahová tévesen vitték be, miután azt hitték ő csinálta a falra került graffitiket a környéken.
Dühösen néztem a nyomozóra aki szándékosan kerülte a szemkontaktust miközben a fotelében ülve gondolkodott az ügy további részén.

Watson megkönnyebbülten lépett ki a fogda ajtaján, miután elmagyaráztam a bent lévő kollégáknak a félreértést.
A visszaúton John nem győzött hálálkodni nekem a rengeteg szitokszó között amiket Sherlocknak címzett.

- Késett!- szólalt meg Sherlock miután beléptünk az ajtón.

- Hát, sajnálom- tárta ki idegesen a karjait Watson- a fogdában nem sietnek, kedden még a bíróságra is beidéztek, rosszabb is lehetett volna ha Elizabeth nem hoz ki onnan!

Sherlock egy semmitmondó pillantást vetett Johnra, aki kishíján felrobbant a nyomozó viselkedésétől, majd hozzám fordult.

- El tudná intézni, hogy a halott újságíróról adjanak némi információt?

- Valami lemaradt a végéről Mr. Holmes- eresztettem el felé egy halvány mosolyt.

A nyomozó összevont szemöldökkel nézett rám, álltam a pillantását és türelmesen vártam, hátha megtalálja a varázsszót.
Az arca teljesen megváltozott, amint rájött az egyszerű feladvány megoldására. A tekintete meglágyult és egy láthatatlan mosoly ült ki a szája szélére.

- Kérem- kellemes hangszíne még a mellettem álló dühös doktort is meglepte.

- Látja? Ennyire egyszerű, egyetlen kis szócska és máris sokkal jobban hangzik! Megteszem amit tudok.

- Magával tartok!- vállakozott John érthető okokból.

Watson kíséretében tértem vissza az örsre, ahol megtaláltuk a nyomozást vezető felügyelőt. Percekig tartó kérlelés után átadta a férfi naplóját, ami tartogatott magában fontos információkat, amivel néhány lépéssel közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.

A legelső kézzel fogható nyom, egy kínai üzlethez vezetett a város másik végében kialakított kínai negyedben.
A bolttal szembeni járdán botlottunk egymásba a nyomozóval, aki kishíján fellökött miközben a mobilját nézte.
Rögtön a derekam után kapott, hogy megmentsen egy újabb eséstől.

- Ne haragudjon Elizabeth, minden rendben?- állított a lábaimra.

- Nem történt semmi, újfent megmentett!- mosolyogtam.

- Azok után, hogy magának mentem talán ez a minimum- keze továbbra is a derekamon pihent.

John erős torok köszörülése zökkentett vissza mindkettőnket a valóságba. Sherlock lassan csúsztatta le hatalmas tenyerét a derekamról, ami kellemes meleg érzetet hagyott maga után az oldalamon.

- Watson- fordult a doktor felé teljesen megváltozott arckifejezéssel- Eddie Van Coon egy csomagot hozott a kínai negyedbe, a pontos helyére még nem jöttem rá.