ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 47. [ ᴀᴢ ᴜᴛᴏʟsᴏ́ ᴊᴀ́ᴛsᴢᴍᴀ ɪ. ] ⌕

A lakás teljesen üres volt amikor visszaértünk. Mrs. Hudson a reggeli bevásárlóköreit rótta, így egy kis ideig még miénk lehetett az egész épület. Legalábbis negyed óráig, amíg John és Mary sietősen be nem rontottak a zuhanyzásom kellős közepén. Alig érkeztem magamra venni néhány ruhadarabot, Mary vállon fogott és lenyomott a kanapéra Sherlock mellé. Úgy álltak mindketten felettünk, mint két szülő akik valami csínytevésen érték a gyerekeiket. Mrs. Hudson ezt a pillanatot választotta az érkezésre, őt is mellénk ültették, elég szűkösen nyomorogtunk egymás mellett a kicsiny kanapén.

- Mi ez a sürgős siettség?- szemeimmel cikáztam köztük, miközben kíváncsian vártam a választ.

- Szeretnénk bejelenteni valamit!- John kihúzta magát és a mellette álló Maryre nézett.

- Összeházasodunk!- Mary büszkén emelte a magasba a bal kezét, amin a jegygyűrűje csillogott.

- Oh drágáim! Gratulálok!- Mrs. Hudson volt az első felállt és átölelte őket.

Meglepetten néztünk össze Sherlockkal, kérdőn néztem rá, hogy tudott-e erről bármit, de válaszul megrázta a fejét. A világon igenis léteznek véletlenek.

- Veletek meg mi történt? Ennyire meglepett titeket a hír?- John nevetve kérdezte.

- Persze, hogy meglepett! Gratulálunk nektek!- felpattantam a kanapéról és gyorsan átöleltem őket, fogalmam sem volt mi tévő legyünk.

- Lizze nagyon fura vagy, történt valami?- Marynek nem tudok hazudni, túl jól ismer.

- Hát..nos- segélykérően néztem Sherlockra.

- Megkértem Elizabeth kezét- nem kertelt, azonnal a lényegre tért.

Mary ugyanolyan meglepett arccal nézett, rám, mint én az imént. Szótlanul mutogatott hol rám, hol a mellettem álló férfira. John szavai is a nyelvén ragadtak, nem tudom melyik lephette meg jobban, hogy egy napon jelentjük be az eljegyzést vagy, hogy Sherlock képes volt erre. Mrs. Hudson volt aki oldotta a hangulatot.

- Ez csodálatos!- csapta össze a tenyereit- mindkét fiam megnősül!- büszkén nézett a két férfira.

- Meglepetés?- a hangom olyan vékony volt, akár egy egérnek.

- Sherlock Holmes megkérte egy nő kezét- nem tudtam eldönteni, hogy ezt John kijelenti vagy kérdezi, de az arcából ítélve ő maga sem tudta.

- Nem egy nőt, Elizabeth kezét kértem meg John- Watson komolyan elgondolkodott, hogy jól hall-e.

- Te pedig igent mondtál?- Mary izgatottan kérdezett.

- Mhm- felemeltem a bal kezem amin a gyűrű pihent.

Mrs. Hudson és Mary azonnal megcsodálták a gyűrűt, én is ugyanígy tettem az övével. A vékony gyűrűn egyetlen gyémánt csillogott, tökéletesen illett Maryhez, olyan volt, amiről tinédzserként álmodott, John pedig megvalósította neki mindezt. Ő is megtalálta azt, akit hosszú ideje keresett.

⌕

Mrs. Holmes boldogan nyitott ajtót miután váratlanul megjelentünk. Sherlock akarta, hogy meglátogassuk a szüleit, ő maga akarta elmondani a hírt.

- Olyan jó, hogy újra itt vagytok!- Mrs. Holmes hellyel kínált a konyhaasztalnál.

- Mi járatban erre ilyen korán? - kérdezte az újságja mögül Mr. Holmes.