ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 15. [ ᴋᴀʀᴀ́ᴄsᴏɴʏɪ ᴘᴀʀᴛɪ ] ⌕

A havazás egy napra sem állt meg amióta visszatértem Amerikából.
A Nagyiék költözése körüli teendők egy időre lefoglaltak, így a gondolataim is máshol jártak a különös levél helyett.

Szenteste reggelén szedtem össze magam és felhívtam a levél íróját, miután az utolsó telefont is elintéztem a költözéssel kapcsolatban.

Hosszan csöngött ki, az utolsó sípolás után egy ismeretlen női hang szólalt meg a vonal túlsó végén, miután már a reményt is feladtam, hogy kapok választ a hívásomra.

- Tessék, Diana Adler!- kellemes hangszíne dallamként csengett a fülemben.

- Üdvözlöm Diana, Elizabeth Hunter vagyok, akinek a levelet címezte korábban.

- Szent ég!- ejtett el valamit a kezéből- Tényleg maga az?

- Igen. Abban reménykedem, hogy Ön is igazat mondd az öcsémmel kapcsolatban.

- Tudom, nehéz ilyen formában bizonyítanom, de bízhat bennem, tényleg a testvére felesége vagyok. Ne haragudjon, hogy nyomoztam maga után és azután, hogy hol él, de biztos akartam lenni abban, hogy egyenesen a maga kezébe kerül az a levél valaki más helyett- hadart izgalmában.

- Nem tudom egyelőre mennyit tud, de ez igazán bölcs döntés volt, köszönöm.

- Én köszönöm, hogy ad esélyt ennek az egésznek. Kérem áruljon el egy dolgot elöljáróban, haragudnak a testvérükre a múltban történtek miatt?

- A két hugom nevében nem tudok érdemben nyilatkozni, nem sűrűn beszélnek a bátyjukról, de hiányzik nekik ebben biztos vagyok. Haragszom rá, de ugyanúgy magamra is, amiért hagytam, hogy eltűnjön a szemeim elől, az én felelősségem lett volna összetartani a családot mégsem sikerült- nyíltam meg őszintén, miután a laptopon bemért telefonja Írországban jelzett, egy külvárosi kertvárosban- Mindezek ellenére a testvérem, ráadásul az ikertestvérem, vele más kötelék köt össze, mint a többiekkel.

- Remélem mindezt személyesen is lesz alkalma elmondani.

- Ha rajtam múlik, biztosan így lesz- a telefon tulajdonosának neve előttem virított a képernyőn, ami megegyezett a levél feladójával, így biztosabb voltam a nő hitelességében.

- Ezt örömmel hallom- hangszínén tisztán hallatszott a megkönnyebbülés.

- A család többi tagja előtt egyelőre titokban tartom, sok minden történt és történik mostanában, hagyok némi időt, hogy mindegyikük figyelme teljesen e körül forogjon majd valami más helyett. Ha nem bánja, elkérném a címüket a jövőbeli találkozó leszervezéséhez.

- Természetesen!- diktálta le a címet, ami úgyszint megegyezett a vöröslő bemért ponttal.

- Ezen a számon fogom keresni, illetve maga is ezen kereshet nyugodtan amikor csak szeretne Diana.

- Köszönöm, nagyon hálás vagyok!- mosolygott a vonal túlsó végén.

- Én tartozom köszönettel a fáradozásaiért, amiket értünk tesz, még hallunk egymás felől, kellemes ünnepeket!

- Kellemes ünnepeket magának is Elizabeth!

Egy aprócska kővel kevesebb nyomta a szívemet a Dianaval történt beszélgetésünket követően. Egy ideig még bámultam a laptop kijelzőjét megannyi gondolattal a fejemben.
Az elmúlt évek egyik leg kellemesebb ajándékát sodorta felém az az évi karácsony.
Felocsúdva a bennem növekvő boldogságból, egy újabb megoldandó ügy kellős közepén találtam magam, amit az idősebbik hugom bízott rám korábban.