ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 3. [ ᴇʟső ᴋöᴢös üɢʏ ] ⌕

Az ember mindig a legváratlanabb helyzetekben találja magát, akaratán kívül, legfőképp akkor, amikor olyan férfiak veszik körbe, akikre jobb lenne, ha egy dadus vigyázna a nap minden egyes percében.

Fáradtan léptem ki a meleg zuhany alól, amire mindennél jobban vágytam egy olyan nap végén, ahol alig akadt lehetőségem pihenni és folytonos éberséget igényelt minden egyes perce.
Megkönnyebbülve húztam volna magamra a hideg pizsamát, amit egy hirtelen jött telefonhívás zavart meg közel este tízkor.

- Az öcsém megint hülyeséget csinál, menj oda és rendezd el- vágott bele a közepébe Mycroft egy percig sem köntörfalazva.

- Nem kapnak gyanút, hogy csak úgy megjelenek ott?

Újabb rezgés a kezemben tartott telefonból, a képernyőn megjelenő üzenet mégtöbb fejfájást okozott az este további részéhez, ami egyenesen Lestradetől érkezett.

"Gyere a Baker Streetre, MOST! "

- Indulok..- sóhajtottam beletörődötten a telefonba.

Reménykedtem abban, hogy a milliószor elátkozott férfiak, az idősebbik Holmes-on keresztül, a társamon át, egészen a bajos nyomozóig mindannyian erőteljesen csuklanak a rájuk zúdult szitkok által, amiket másodpercenként öntöttem magamból, miközben magamra kapkodtam néhány tiszta ruhát.
Sietősen sétáltam át a helyszínhez, ami előtt villogó rendőrautók sorakoztak. Néhány kollégám odakint várakozott és papírokat töltött, miközben a többiek odabent razziáztak.
Azonnal az egyik emeleti lakáshoz irányítottak, kíváncsian mértem fel a terepet, Lestrade mellé érve rögtön kérdőre vontam a hirtelen jött, cseppet sem kellemes meghívását, amire válaszul azt kaptam, hogy felsőbb utasításra elrendelt házkutatás. Meglóbálta előttem a papírt, amin az ő neve mellett természetesen az enyém is szerepelt, mint vezető nyomozó.
Szikrákat szórtam felé, amit egy bocsánatkérő pillantással nyugtázott, mert az ő hibájából kellett nekem is ott lennem.

A kissé komor hangulatú lakás, ami valószínűleg sosem volt túl rendezett, most méginkább feldúlt és rumlisabb volt, mint általában.
A többiek már javában felforgattak mindent és nyomokat kerestek a személyes tárgyak közt.
Erőteljes léptek közeledtek az ajtó felőli lépcsősorról, pillanatokon belül a nyomozó rontott be a saját lakására nyomában a nemrég látott doktorral.

Sherlock azonnal kérdőre vonta Greg-et, jogosan, a történtek kapcsán, amitől cseppet sem volt elragadtattva.
Egy elveszett bőröndről folyt a köztük folytatott szóváltás.
A házkutatás valódi indoka valójában a rózsaszín bőrönd volt, viszont a papíron egyszerű drograzzia szerepelt, hogy valami dokumentálható és elfogadható oka lehessen a mai kiszállásnak.

A további diskurzusukat követően Anderson és Donovan is előkerült az elkerített konyharészből. A két társam láttán még feljebb ment bennem az a bizonyos pumpa, ami már amúgy is a határaimat súrolta.

- Na jó elég!- álltam a két vitatkozó férfi közé, Watsonnak és Holmesnak akkor tűnt fel először, hogy én is a lakásban tartózkodom- Greg, először is, elmondanád nekem miért rángattál engem ide, ha mindenki más itt van?- vontam ismét kérdőre.

- Téged azért, hogy legyen egy valaki, aki rendet tesz!

- Elég, tűnjenek el a házamból!- kiáltott Sherlock ingerülten - Küldje el a kis barátit és menjenek!

- Működjön együtt velünk, az csak rosszabb ha találnak is valamit- erősködött Lestrade.

A két férfi ismét veszekedésbe kezdett, amit jobbnak láttam már az elején elfojtani. Talán igaza volt Lestradnek a szerepemmel kapcsolatban az ügy kapcsán.