ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 7. [ ᴠᴀ́ʀᴀᴛʟᴀɴ ɪᴅᴇɢᴇɴ ] ⌕

Hangosan kopogott az eső a terasz járólapján, mindent víz borított. Hajnal óta erősen zuhog az eső, mintha dézásból öntenék, visszatért a megszokott londoni időjárás.
A teámat lassan kortyolva néztem a kinti borzalmas időt, ami engem másokkal ellentétben teljesen megnyugtatott.

Rohanó emberek, színes esernyők díszítették a szürke és sötét utcákat.
Mary varázs kezei tökéletes munkát végeztek a lábamon, a korábbi tompa fájdalomnak nyoma sincs, ami ezelőtt napokig kínzott a saját felelőtlenségem miatt.

A borongós időt a szomszéd idős hölgy piszkálódása tetőzte aznap, amit cseppet sem volt kedvem lenyelni kora reggel.
Néhány lépésnyire voltam a lifttől, amikor megállított.

- Ms. Hunter.. - a hideg futott végig a hátamon, amint elérte rekedtes hangja a fülemet.

- Mrs. Wood, szép jó reggelt!- mosolyt erőltetve magamra fordultam meg.

- Megint beázott a fal a maga oldaláról!- gúnyos szemei alaposan végigmértek.

- Higyje el nekem hölgyem, ötödjére sem tudok vele mit kezdeni, ugyanis nem az én vízcsövemmel van a probléma, hanem a magáéval, az Ön vízcsapja szivárog, azt hiszem ideje lenne hívnia egy szerelőt!

- Minek? Majd a férjen megoldja, a szerelő túl drága!

- Igazán szólhatna a férjének ezesetben, mert lassan két hete ázik a köztes fal is és ha a felém eső falon is átvizesedést tapasztalok, kénytelen leszek felkeresni a főbérlőt és intézkednem!- nyugodt hangszínem és lelohaszthatatlan mosolyom az egegkbe repítette a vérnyomását, amin a reggel megivott erős kávéja valószínűleg cseppet sem segített.

- Maga most fenyeget?- emelte fel a hangját.

- Eszem ágában sincs, szimplán tájékoztatom, hogy ne érje semmi váratlan a jövőben!

A közvetlen mellettem levő lakásból Laura léppett ki kezében a kisfiával, aki álmosan dörzsölgette a szemeit, miközben teljesen az anyukájára dőlve pihent.

- Oh, jó reggelt Mrs. Wood, Lizbeth!- mosolygott mindkettőnkre szokásos kedvességgel Laura.

- Sziasztok- Ben apró kezét az enyémbe véve simítottam végig rajta, hogy felkeltsem a figyelmét. Bágyadt szemei csillogtak a beszűrődő fényben, mintha lázas lenne.

- Tegnap sokat sírt a kicsi, igazán csinálhatna vele valamit!- szúrta oda cseppet sem kedvesen az idős nő.

- Maga a törött vízcsővel foglalkozzon Mrs. Wood, ha beázik a lakásom és tönkremegy a fal, nem leszek többet ilyen kedves és egy igencsak vaskos kártérítési számlára számíthat!- korábbi mosolyom teljesen eltűnt az arcomról.

Ingerülten nyomtam be a lift gombját, ami szerencsénkre egy emelettel fentebb állt meg korábban. Laurát a derekánál fogva toltam magam előtt, hogy minél előbb eltűnjünk a vén boszorkány látóteréből.

- Köszi, hogy kihúztál a bajból!- fújja ki a levegőt Laura.

- Ugyan, ha tehetném már rég kilakoltattam volna innen..Aztán csodálkozik, hogy a férje ritkán jár haza..

- Egy gonddal kevesebb lenne..- rázta meg fejét.

- Mi a baj? Nagyon bágyadt- simítottam végig Ben arcán- megint beteg?

- Napok óta és nem tudják pontosan mi a gond! Egyelőre szimpla megfázás, de nem javul az állapota, hiába kap két féle gyógyszert, most is épp az orvoshoz tartunk.