ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 23. [ ɴᴇᴍ ᴠᴀ́ʀᴛ ғᴏʀᴅᴜʟᴀᴛᴏᴋ ] ⌕

Egy egész éjszakán át forgolódtam az ágyban, a levél egy pillanatig sem hagyott nyugodni, szinte az összes logikus és lehetséges választ át pörgettem a fejemben, de ahhoz, hogy megtudjam az igazat egyetlen emberrel kell beszélnem, aki tegnap átadta a borítékot. Nagyi tud valamiről, amiről mi nem, nekem pedig minél előbb cselekednem kell.
Anna egy régi barátjánál töltötte a napját így kettesben tudtam lenni a nagyival, egyelőre nem akarnám, hogy ezt ők is tudják.

A nappaliban ültünk, mindenki a megszokott helyén. Mindkettőnknek nehéz volt belekezdeni, tudtuk mit akar a másik, ez mégis egy olyan beszélgetés, amit nem szívesem ejt meg az ember lánya.

- Nyugodtan kérdezz kicsim- Nagyi törte meg a csendet, megadva a lehetőséget.

- Én, azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Mi ez az egész? Miért írtak levelet, évekkel ezelőtt, amikor még éltek? Mióta tudsz te erről?- rázúdítottam az összes olyan fontos kérdést ami elsőként eszembe jutott.

- A nagyapád és én találtuk meg ezeket, amikor kiköltözött a házból. A pincében pakolt, amikor a fal mögött megtalálta a ládát, amibe a leveleket rejtették. Nekünk is írtak egyet, minden gyermeküknek írtak. Te, Irene és Scott a harmincadik születésnapotokon, Anna a huszadikon kapja majd kézbe a levelét, így döntöttek.

- Mégis miért? Tudták, hogy meg fognak halni?

- Igen- sóhajtott mélyen- de nem számítottak arra, hogy ilyen hamar bekövetkezik, megpróbálták megakadályozni az ellenük kitervelt merényletet, de azzal a rögtönzött repülőúttal minden romba dőlt. Először a ti biztonságotok volt a cél, a ti életeteket biztosították be, de a sajátjukkal elkéstek. Azt a levelet, amit nekünk címeztek, a szívem is beleszakadt abba, amit a lányom leírt benne- súlyos könnyei ólomgolyókként folytak le az arcán- csendben tűrtek és néztek szembe más emberek gonoszságaival, mert ők nem tudták elviselni azt, mennyire tökéletesek voltak. Ha tudnád hány álmatlan éjszakát okozott nekem az, hogy te is ugyanezt az utat választottad!

- Ha nem halnak meg, nem ezt választom, de az incidens után úgy hiszem nem maradt választási lehetőségem. Meg kell tennem amit szükséges, hogy biztonságban maradhasson a családunk. Nyomoztak utánunk, belsősként könnyebb volt elterelni a figyelmüket, amint kihűlt a nyom abbahagyták. Évek óta nem bolygatják az aktáinkat, a legtöbbjüket megsemmisítettem és szigorúan titkosítottam. Kemény munkával megszereztem a királynő védelmét, a nyomozásom még ugyan folyik, de közel járok az összes ember pontos kilétéhez- a karfán lévő horgolt csipke terítővel babráltam, amit még anyánk csinált a második terhessége alatt.

- Hány név van meg?

- Eddig három az ötből, már nem sok kell és a kezemben lesz a teljes lista. Viszont, te sem tudsz többet annál, amit most elmondtál, jól gondolom?- bíztam benne, hogy tud még valami mást is, de válaszul csak megrázta a fejét- Lenne valami, amit szeretném, ha tudnál. Scott felesége, Diana nemrégiben felkeresett.

- Scott felesége? Megnősült?- csodálkozva nézett rám.

- Gyerekei is vannak, egy kislány, ő három éves, a kisfiú pedig másfél. Diana azt mondta felhagyott az összes káros szenvedélyével és tökéletes férj, valamint családapa lett. Szeretne újra a családjával lenni, de túlságosan fél attól, hogy mit gondolunk majd róla. Attól tart, hogy már nem szeretjük őt úgy, mint régen. Ezért keresett fel Diana, segíteni akar.

- Szóhoz sem jutok, annyi év után végre hallani felőle, találkoztál már vele?

- Nem- ráztam a fejem- de amint alkalmam adódik rá meglátogatom őt és beszélek vele, megnyugtatom, hogy a történtek után is a családunk tagja.