ᴀ ɴʏᴏᴍᴏᴢᴏ́ ᴇ́s ᴀ ᴛɪᴛᴋᴏsᴜ̈ɢʏɴᴏ̈ᴋ | sʜᴇʀʟᴏᴄᴋ ʜᴏʟᴍᴇs ғғ. | /ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ/

⌕ 44. [ ᴜ́ᴊ ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ ] ⌕

"Ahhoz, hogy megváltoztassuk az embereket, szeretni kell őket. Csak oda érkezik el befolyásunk, ahová elérkezik a szeretetünk."

"Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled." ♡R♡

"Amint a nő anya lesz, egész lényében teljesen megváltozik. Most már nem önmagát, hanem a gyermekeit tekinti a világ közepének." ♡E.S.I.A.♡

"Azt fogod visszakapni, amit magad is adtál: vérontásért háborút, tolvajlásért nincstelenséget, az akarat kegyetlenségéért minden szeretet elvesztését. S ha pedig életedből elvész a szeretet, elvesztettél mindent."

"Az erőszak valójában visszatükrözi az erőszakot, és a rosszakaró beleesik a gödörbe, melyet másnak ás."

"Hiszem, hogy bármit is teszünk az életünk során, akár jót, akár rosszat, azt végül mindig visszakapjuk valahogy. A megátalkodott gonoszságot kamatostul."

Ezzel az öt idézettel kezdődik anyám naplója. Az elsőt akkor írta bele, amikor megismerte apámat.
Az apám fiatalon érzelmileg elérhetetlen volt, a családi háttere ezt nevelte belé, hogy az érzelmek rosszak és értelmetlenek, ezért ő is megtagadta azokat. Egészen addig a napig, míg nem találkozott anyámmal, aki fenekestül felforgatta az életét. Anyámnak sok időbe telt megtörni a jeget, de elég kitartó volt ahhoz, hogy az apám végül beleszeressen. Egy olyan szerelmi történet volt az övék, amit miután hallottam én is át akartam élni.
Hosszú időbe telt, de én is megtaláltam a magam Rogerét egy Sherlock nevű férfi bőrébe bújva. Nekem is megadatott a saját kis történetem.

A másodikat az esküvőjük napjának reggelén írta bele, majd este megmutatta apámnak. Anyám kézírása alatt ott díszelgett az övé is, "Te többet tettél, mint amit érdemeltem Napsugaram!". Mindig így hívta, ő volt az egyetlen fény az életében, anyám vezette őt és tartotta a helyes úton. A mai napig szörnyű begondolni, hogy annyi megpróbáltatás és nehézség után, amit a két fiatal a szüleik miatt elszenvedtek, csak néhány röpke évig élvezhették a felhőtlen boldogságot. Pontosan addig, amíg a negyedik gyermekük meg nem született.

A harmadik idézetet a születésünk után írta a naplójába, miután Scottal a világra jöttünk. Beleírta a neveink monogrammjait, amint megszületett a hugunk az övét is végül a legkisebb testvérünk kezdőbetűje is belekerült. Apa csináltatott neki egy nyakláncot, egy gyönyörű szív medállal, amibe belegravíroztatta az "ESIA" feliratot. A kezdőbetűinket. Nagyon boldog volt, amikor megkapta, sosem vette le, mindig a nyakában lógott. A robbanás napján is rajta volt, a hatalmas hőtől a nyaklánc a testébe olvadt. A hamvasztásuk után a nyaklánc megmaradt, de rengeteg sérülést szerzett és a szív forma teljesen eldeformálódott. Megkértem a nagyapám, hogy a megmaradt darabokból öntesse újra és gravírozzák bele a feliratot. Az anyánk úrnájának tetejére helyeztem, azóta is vele együtt pihen a földbe zárva.

Az utolsó három az évek alatt került bele amíg a minisztériumban dolgoztak. Utólag mind értelmet nyert. Az összes közül, az utolsó idézet az, ami az egész tárgyalás előtt a szemeim előtt lebegett. Anyám naplója végig a mappámban pihent, az esküvői fotójukkal együtt. Olyan érzés volt, mintha végig mögöttem álltak volna, mindkettejük keze a vállamon pihent miközben megvádoltam a tetteseket. Éreztem, ennyire erősen még sosem éreztem azt, hogy velem vannak.
Kora reggel szakadt az eső egész Angliában. Bár amit tettünk jó célt szolgált mégis, ez minden érintettnek feltépte a régi sebeket, amiknek most van esélyük begyógyulni.
A tárgyalás végére a sötétség eltűnt az égről, elállt az eső és a nap erős sugarai bekúsztak a tárgyalóterem ablakain. Az arcomon érzett melegség olyan volt, mint egykor anyám érintése.