Stockholm sindrom × Befejezett *

16.Fejezet

   Még egy kicsi és indulnunk kell a vacsorára. Jobb lesz, ha már most elkezdek rendezkedni. Sóhajtva álltam a tükör elé, majd a gardrobomhoz léptem, amit Christan a napokban biztosított nekem. Bár van benne pár ruha darab amihez lenne egy két szavam, viszont legalább van miből választanom.
   Kezem végig szántottam a ruhákon majd megállapodott egy selyem estélyin. Vörös volt, a szoknya része comb közepéig felvágva. Felsője pedig lágyan dekoltált. Igazából hezitáltam egy kicsit, nem tudtam mit is illene felhúznom. Viszont gondolom nem egy baráti összejövetelről van szó tekintve, hogy Christan egy maffiózó.

   Felöltöttem magamra a választott ruhát, majd egy kontyba fogtam a hajam, amit apró köves hajcsattal próbáltam szépíteni, hogy egy kicsit elegánsabbnak tűnjön. Bevallom ez nem igazán az én stílusom, de ha fontos a megjelenés akkor kibírom azt a pár órát amit így kell eltöltenem. Gyomrom kissé görcsölni kezdett. Ideges voltam és még mindig hezitáltam ezzel az egészel kapcsolatban. Lassan, alig észrevehetően kezdett ez az egész beszippantani. Most csak legyél egy kicsit bezárva. Aztán vegyél fel egy kis önvédelmi órákat. De azért szeretném, ha vacsorára is eljönnél velem. Hogy egy kicsit az ő köreiben mozogjak, ahol gondolom mindenkinek ugyan az a,, munkája". Ijesztő volt bele gondolni abba, hogy milyen emberek vesznek majd körül.

   Észre sem vettem, de már elszaladt az idő, néha túlságosan is bele mélyedek gondolataimba és fel sem tűnik az idő múlasa. Kopogás törte meg a már nyugodtnak tűnő csendet. Idegesen kémleltem az ajtót az ujjaimat tördelve még meg nem láttam Dylant.
      - Lassan indulnotok kéne. - mosolygott rám, mire én csak bólintottam.
   Bele bújtattam lábam a tűzpiros magas sarkúmba majd átkarolva Dylant indultunk el a lépcsősor felé. Idegeségem nem hagyott alább, inkább mintha csak mégnagyobbra nőtte volna ki magát.
      - Ne idegeskedj, árt a szépségnek. - hajolt fülemhez Dylan - Kár lenne érted, mert meseszép vagy. - mosolygott rám bíztatóan, amit egy félmosolyal viszonoztam.

   Már a lépcső fokait szedtük mikor megpillantottam Christant a lépcső alján. Jöttünkre felkapta fejét majd elnyílt ajkakkal pásztázott. Ajkait elhagyta egy halvány mosoly, majd végig szemeimbe fúrva tekintetét indult, hogy átvegye a stafétát Dylantől.
      - Mehetünk.. Hercegnőm? - símította meg lágyan arcomat.
      - Azt hiszem. - bólintottam majd egy nagy levegő vétellel indultunk meg az előkészített autó felé.

   Egy matt fekete Audi R8as állt a kikövezett úton, saját sofőrel. Beültünk az autóba, majd lassan felbőgött a motor és elindultunk.
    Most először láttam meg a kapun túli tájat. A ház egy hegy oldalán helyezkedett el, az utat körbe gyönyörű magas fák szegélyezték. Kiérve a fák mögűl előbukkant a végtelenül kék tenger. Györnyörű volt, ahogy a naplemente vissza tükröződött felszínén és ettől a képtől úgy éreztem ismét szabad vagyok.

   Egy fél óra múlva bekanyorodtunk egy hatalmas villa elé. Körüs körül szebnél szebb autók és egy csomó elegánsan festő embert pillantottam meg. Mellettük még kevésnek is éreztem magam. Chrystan megkerülte az autót majd kinyitotta nekem az ajtót és kisegített.
      - Csak nyugalom. - símította meg karom mikor erősen a karjába markoltam idegeségemben.
      - Christaan, micsoda meglepetés! - üdvözölte széttárt karokkal az idegen. Magas kábé a negyvenes éveiben járó férfi volt. Szén fekete haja és kimondottan ápolt szakállal. Ez a kombináció kiemelte zölden villogó szemeit. Ő is smokingot viselt akár csak Christan stan, akivel lekezelt. Esélyem volt megpillantani, hogy gyűrűs ujját ugyan olyan gyűrű ékesítette mint a páromét. - Nem is mondtad, hogy hozol még valakit. - mosolygott rám majd lágyan felemelve kezem megcsókolta azt. - Micsoda finom nő! - kacsintott Christanra.
      - Én is örülök hogy látlak Darius. - nevet Christan.
      - És téged hogy hívnak kislány? - nézett rám ismét borostyán szemeivel.
      - Tracy. - feleltem egy halvány mosolyal.
      - Nos Tracy, üdvözöllek köreinkben. - mutattott az ajtó felé beinvitálva minket.