Stockholm sindrom × Befejezett *

31.Fejezet

   Mondanom sem kell milyen szörnyű másnaposággal ébredtem. Nagyot nyöszörögve fordultam át másik felemre.
      - Felkeltél már? - dugta be nevetve fejét Dylan.
      - Mit akarsz, húzz el innen! - nyöszörögtem moforván.
      - Felejtsd el! - vihogott majd beszaladt egy pohár vízzel. - Hallottam jó volt az estéd.
      - Miről beszélsz? - nyitottam résnyire szemeimet.
      - Adam csak arról áradozik milyen jó a feneked. - nevette el magát.
      - Milyen Adam? - néztem értetlenül. Azt sem tudtam melyik bolygón vagyok, hogy őszinte legyek.
      - A biztonsági őr! Mindig az ajtónál vaaan. - bökdösött. - Azt mondta szó szerint  beestél tegnap éjszaka az ajtón. Mind felgyűrődött a szoknyád és meglátta a feneked. - tört ki nevetésben. - Azóta mást se hallgatunk a srácokkal, csak hogy milyen jó nő vagy. - vonyította.
      - Üzenem annak az Adamnak, hogy rá ülök azzal a jó seggemmel a fejére és fel sem kelek még meg nem fullad. - temettem arcom a párnámba.
      - Az este további részére pedig felkeltem mert olyan hangos voltál hogy azt hittem beszakad a mennyezet. - nevetett tovább.
     - Mit mondtál?! - kaptam el döbbenten gallérját.
      - Azt hogy hangos voltál. - hőkölt vissza nevetve.
   Szemeim kikerekedtek, ahogy eszembe jutott a múlt este, hogy neki estem Christanak.
      - Jézusom mit tettem. - temettem kezeim közé arcom. - Most biztos azt hiszi, hogy egy ribanc vagyok.
      - Fuj, undorodom a hülye emberejtől! - lökött el. - Mért hinné, hogy egy ribanc vagy? Össze hangolódtatok, együtt vagytok, ez egy természetes dolog. - vigyorgott rám.
      - De azért azt a magas C-t nem éred el. - szólt vissza nevetve Dylan az ajtóból.
      - Az anyád picsájág olyan magas C-t adok én neked hogy szívó szállal eheted a  rántott húst! - vágtam hozzá egy párnát mire elkotródott. Hogy fogok ezek után Christan szemébe nézni? Gyomrom hatalmas korgásal jelezte üreségét megszüntetve gondolat menetem. Christan egyszáll ingében indultam meg a konyha felé. Nem érdekelt perpill az alsó kérdése, így is szépen takart az ing. Kólikásan baktattam le a lépcsön mikor tekintetem össze találkozott Adamével. Füle hegyéig pirbe szökött arca, majd megnyalva alsó ajkát pilllantott fedetlen combomra. Egyenesre feszített középső újjal nyugtáztam, hogy el mehet a picsába. Ahogy a konyhába értem megcsapott a friss hús leves illata. Christan főzőcskézett épp, amitől megtorpantam.
      - Hello.. - intettem oda neki majd helyet foglaltam egy bár széken.
      - Jó reggelt álomszuszék. - mosolygott rám végig futtatva tekintetét öltözékemen.
      - Azt a levest nekem főzted? - böktem szememmel az edény felé, mire bólintott. - Figyelj Christan.. Ami a tegnapit illeti.. - fújtam ki a levegőt. - Sajnálom, én csak túlpörögtem és nem tudtam leállítani magam. - néztem szemeibe. Két lépésből átszelte a köztünk lévő távolságot majd kezeivel megtámaszkodott kétoldalt a székemen. Éreztem minden egyes lélegzetvételét amitől teljesen kirázott a hideg.
      - E miatt ne szabadkozz. - pillantott le ajkaimra. - Ennél jobban még sosem volt részem. - nyalta meg alsó ajkát.
      - Sz.. Szóval akkor nincs gond?- kérdeztem szaggatottan hiszen zavarom nagyobb volt mint Adam pofája.
      - Akkor lesz gond, ha nem ismételjük meg. - ajkait enyémre paszírozta majd lágyan csókolt. - Akkor kérsz egy kicsit enni? - vált el tőlem percek után.
      - Uu, az most nagyon jól esne. - bólogattam. Bekebeleztem két nagy tál levest amitől máris jobban éreztem magam. Vettem egy frissítő zuhanyt is majd ismét vefeküdtem Christan szobájába.
      - Megint el kell majd utaznom hercegnőm- cirógatta meg hajamat mire szomorúan tekintettem rá.
      - Nem mehetnék veled?
      - Ide sajnos nem. - küldött felém egy szomorú mosolyt. - Nem szeretném, ha bele keverednél a maffia ügyeibe, remélem megérted. - fogta meg kezeim.
      - Igen.. Megértem. - sütöttem le szemeim.
      - De nyugi az öt napból az utolsó háromban csak Dariusnál leszek. - mosolygott rám. - Az itt van a közelben.
      - Mikor indulsz? - mélyesztettem tekintetem kék szemeibe.
      - Csak annyi, hogy össze pakolok. - húzta el a száját. Hátat fordítottam neki hogy kifejezzem nem tetszésem. Mióta vissza értünk a kirándulásunkról alig vagyunk együtt mindig el kell mennie. - Hé. - fordított meg majd fölém mászott. - Ha vissza értem kiengesztelek majd. - húzta kaján mosolyra ajkát.
      - Hogy? - tettem kezeit mellkasára.
      - Így. - húzott szenvedélyes csókba. - és így. - búgta halkan ahogy a nyakam kezdte csókolgatni. - És talán így is. - simított végig combomon nemiszervemig meg sem állva. Aprót nyögtem csókunkba mire elvigyorodott. - Mennem kell. - adott gyors puszit ajkamra majd a szobából kezdte össze gyűjteni dolgait.