Stockholm sindrom × Befejezett *

21.Fejezet.

      - Szóvaaal.. - pillantottam fel rá. - Már a közös tusolásból is rendszert akarsz csinálni?
      - Héj, még csak most kaptalak meg, ne rontsd el a pillanatot. - nézett rám morcos fejjel.
      - Mi az hogy megkaptál? - nevettem el magam.
      - Ha már könyörögtél, hogy csókoljalak meg, az már tán csak jelent valamit. - vigyorgott önelégülten.
      - Én abszolútt nem könyörögtem, csupán csak engedélyt adtam rá. - durcáztam most én felháborodásom kifejezve.
      - Nem? - húzott olyan közel magához, hogy szánkat csak miliméterek választották el.
      - Nem. - suttogtam szemeibe nézve.
      - Biztos? - hajolt még közelebb megnyalva alsó ajkát.
      - Száz százalék. - válaszoltam akadozva miközben pólójába markolva vártam, hogy megcsókoljon. Ajkai súrolták az enyéim, majd szemembe nézve elvigyorodott és hátrébb ált.
      - Vigyázz hercegnőm még kifolyik alólad a niagara. - kezdett el nevetni.
      - Hogy mered?! - csaptam dühössen mellkasára majd hisztisen becsaptam magam mögött az ajtót.
   Még majd én esek ki hülyének amiért meg akar csókolni. Sosem könyörögtem érte és ezt ő is tudja. Csináltam magamnak egy nagy adag habrürdőt majd levetkőztem és lófarokba kötöttem hajam. A víz nagyon kellemes volt és jól is esett az utazás után.

      - Meddig fogsz még durcázni? - lépett be Christan vissza folyott nevetéssel. Nem válaszoltam rá sőtt úgy tettem mintha ott sem lenne. - Csak vald be, hogy eszeveszettül epedezel a csókomért. - nevette el magát beülve elém a kádba.

   Imádtam azt ahogyan csókol. A puha ajkait, a gyengéd érintését. De az, hogy könyörögtem érte az erős túlzás. A bosszú mindennél édesebb így kaphat belőle egy kis ízelítőt desszertnek.
      - Most miaz? - vigyorgott még mindig mikor látta hogy bámulom. Közben nem tudhatta hogy már a visszavágón gondolkodtam.

   Lassan közelebb csúsztam hozzá és tarkójára csúsztattam kezem. Abba hagyta a nevetést és a vigyorgást is. Ajkai elnyíltak egymástól és tekintete számra vándorolt. Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Kezei derekamra vándoroltak és ahogy a csókunk nyelvesbe váltott át az ölébe húzott. Férfiassan felmordult mikor csupasz testünk egymáshoz préselődött. Hevesebben csókolt, majd hátam simogatva áttért a nyakamra. Halk sóhaj hagyta el a szám, hogy tudasam vele tetszik amit csinál.
      - Nem szeretnél csinálni valamit? - mormogta fülembe miután apró csókot adott fülcimpámra.
      - Könyörögj érte. - súgtam fülébe. Majd a nyakát hintettem be kis csókokkal.
      - Kizárt. - hajtotta hátra fejét csukott szemmel nagyobb helyet biztosítva nekem.
      - Azt mondtam könyörögj. - csúsztattam közelebb hozzá csípőm.
      - Kérlek. - markolt csíprőmbe. Még közelebb nyomtam hozzá alfelem így én is meg éreztem kemény férfiasságát. - Könyörgöm! - szisszent fel egy halk nyögés kiséretében.

   Ajkaim önelégült mosolyra húztam. Szemeit résnyire nyitotta mikor már nem érezte közelségem. A törülközőm felé nyúltam majd kiléptem a kádból magam köré csavarva azt.
      - Ne tedd ezt velem. - mondta még mindig kábúltan nézve.
      - Én sosem könyörgöm semmiért sem. - kacsintottam rá.
      - Tudom, tudom és sajnálom csak gyere még vissza egy kicsit. - csúszott közelebb felém a kádban.
      - Kizárt. - pusziltam meg homlokát majd magára hagytam.

   Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót egy hatalmas levegőt vettem. Azt hiszem most megtanúlta a leckét. Húztam fel a hálóruhám. Bár hogy őszintén megmondjam, nem sok hiányzott ahhoz, hogy én ne tudjam tűrtőztetni magam. Nagyon nehéz volt vissza fognom a hírtelen feltörő vágyam amit éreztem iránta. Viszont elégedetten feküdtem be az ágyba. Pár percel később Christan is követett.

      - Nagyon rossz kislány voltál. - ölelt át fejét a nyakamhoz fúrva. - Viszont felfogtam a leckét. - mosolyodott el. - Jó éjt hercegnőm, pihend ki magad reggel korán kell kelnünk. - adott apró csókot tarkómra.
      - Jóéjt!  - hunytam le szemeim mosolyogva.

   Még csak tegnap adtam utat érzéseimnek, de már most sokkal boldogabbnak érzem magam. Nem gondolom, hogy Christan rossz ember lenne. Sőtt ellenkezőleg, főként most hogy sokkal mélyebben is nyílt alkalmunk beszélni. Tetszett a személyisége, volt benne valami extra és most nem arra gondolok, hogy maffia vezér. Igazából ha úgy vesszük véletlen cseppent bele ebbe az égszbe. És úgy éreztem az ő lelkéről is levettem egyfajta terhet azzal, hogy megoszthatta velem múltját. Viszont egy valamit tudok. Semmit sem bántam meg abból, hogy esélyt adtam nekünk.