Stockholm sindrom × Befejezett *

29.Fejezet

   Régen Saraval is csináltunk csajos estéket, viszont szerintem itt nem ugyan arról van szó. Nekünk régebben ez annyit takart, hogy max hangerőn énekeltünk az ágyon ugrálva majd egy arcpakolás felmázolása után horoszkópokat olvastunk, hogy megtudjuk tetszünk e az aktuális kiszemeltünknek. Ez viszont itt kizárt a társaságot ismerve. Hajam kifésültem és engettem, hogy vállaimra omoljon. Felvettem egy testhez álló ruhát majd hozzá egy fekete magassarkú boka csizmát. Ideges voltam ami azt illeti nem tudtam mire számítsak. Elmélkedésemből az ajtó nyitódása térített vissza a való világba.
       - Nem túl rövid ez a szoknya? - ráncolta össze homlokát össze font kézzel. Elnevettem magam, tisztára mintha apámat hallottam volna.,, Haza foglak hozni ha meglátom, hogy senki máson nincs szoknya'' emlékeztem vissza.
      - Mért, nem tetszik? - estem kétségbe.
      - De, nagyon is. - nyalta meg alsó ajkát közelebb lépve. - Csak nem akarom hogy másnak is szemet szúrjon. - forgatta meg kelletlenül szemeit.
      - Christan, ha nem ismernélek azt hinném féltékeny vagy. - simítottam meg melkasát felemésztve a köztünk lévő apró távolságot is.
     - Dehogy vagyok. - fujtatot, ami mégjobban elárulta.
      - Csak a tiéd vagyok. - csókoltam meg.
      - Remélem is. - ölelt meg.

   Pár percel később eszeveszett dudálás törte meg a köztünk lévő nyugalmat.
       - Azt hiszem jöttek érted. - emelte égnek tekintét. - Csak vigyázz magadra hercegnőm. - húzott még egy csókba az ajtó előtt.
      - Gyere gerlice később is lesz időtök lenyelni egymást! - kiabált ki Diamond a lenyitott ablakból. Behuppantam majd hátra fordultam,hogy bemutatkozhasak a hátsó ülésen helyet foglaló két lánynak akik számomra még idegenek voltak.
      - Stockholm! - mosolyogtam rájuk kedvesen áll nevemet használva.
      - Istambul! - rázta meg a kezem a tűz vörös hajú lány. Ahogy a lábára pillantottam megláttam a Harley Davidson bakancsát és rögtön éreztem, hogy mi jól kifogunk jönni.
      - Shot! - vigyorgott rám a másik lány is. Vállig érő fekete haja tökéletesen illett bőr szetjéhez. Motor fannak néztem, hogy őszinte legyek, ami egy cseppet sem zavart.

   Nem tellett bele sok időbe mire oda értünk, az út alatt elbeszélgettünk kivsit ezért még a fél órás út is pár percnek tűnt. Meg kell hagynom elég szimpatikusak. Egy elitebb disco előtt álltunk meg, de amint kiléptem az ajtón lelombozódott a kedvem. Rosszul lettem attól, hogy tekintetemmel a kígyózó sor végét kerestem.
      - Te hová mész? - kérdezte értetlenül Diamond, hátra pillantottam amolyan az isten háta mögé tekintettel. - Csak mem gondoltad, hogy sort állunk? - nevetett fel. - Na gyere.
   Diamond oda súgott valamit a biztonsági őrnek aki egy szó nélkűl húzta el előttünk a kordont.
      - Hozzá tudnék szokni. - nevettem el magam, ahogy Istambul át karolt és az ajtó felé húzott.

   Beérve helyet foglaltunk egy kerek asztalnál majd magunkhoz hívtuk a pincért.
      - Engem érdekel a nevetek storyja. - nevettem el magam kínosan.
      - Tényleg igazából erről még sosem beszéltünk. - pillantott a többiekre döbbenten Istambul.
      - Mit hozhatok a hölgyeknek? - lépett hozzánk a pincér srác egy ezer wattos mosolyal.
   Elmondtuk a rendeléseinket majd magunkra hagyott minket. Úgy gondolom egy gintonic tökéletes kezdő löket..
      - Akkor kezdem én! - visította Istambul. - Szóval az úgy volt, hogy szerettem volna egy kis pénzt keresni ezért vállaltam, hogy vizimentős leszek Istambulban. - fonta össze ujjait az asztalra támasztva. - Semmi munka csak dől a pénz. Erre egyik nap láttam hogy ez a szerncsétlen épp fuldokol a vízben, azonnal siettem, hogy segítsek neki, és mikor megpróbáltam újra éleszteni nemes egyszerűséggel lesmárolt. Persze én jól pofán csaptam és csak az ezredik randi meghívást fogadtam el. Azóta együtt vagyunk. - nevetésben törtünk ki, de olyan szinten, hogy a pincér is majd el dobta ijedtében a rendelt italunkat. Így teljesen zavarba jött és gyorsan lepakolta elénk az italokat, hogy minnél előbb elmenekülhesen a kínos szituból.
      - Most én jövök! - tette fel a kezét Shot majd kényelembe helyezte magát. - Ápoló voltam, szóval már majdnem lejárt a műszakom mikor betolták a sűrgőségire. Ott vonyított, hogy őt így meg úgy meglőtték. Legszivesebben én is meglőttem volna magam műszak végén. - nevette el magát, mire mi is eleresztettünk egy kuncogást és csillogó szemekkel vártuk a folytatást. - Feltűrtem a pólóját mert a hasán érte a lövés, anyukám olyan teste volt hogy állj és ne mozdulj. - mégjobban elkezdtünk nevetni, ahogy még mutogatott is mellé. - Aztán csak simán eljárt kezelésekre és össze jöttünk végül. - vigyorgott.
      - Azt hiszem én tartozom most vallomással. - maszírozta homlokát Diamond. - Igazából az úgy történt, hogy ékszer üzletben dolgoztam. Szar napom is volt, fáradt is voltam erre bejött két maszkos alak azzal, hogy ők most kirabolnak. Mondom velem te nem szórakozol ma! Az egyiket fejbe hajítottam egy hatalmas műemlék vázával, a másikra pedig rá fogtam az önvédelmi pisztolyom. - majd le dőltünk a röhögéstől, ahogy elképzeltük a helyzetet.
      - Folytasd. - törölgette könnyes szemeit Shot.
      - Megfogtam, össze pakoltam a cuccaim. Bezártam azt a lepra helyet és haza is vitettem magam vele, úgy hogy közben a pisztolyommal fenyegettem. - na ebben a szent pillanatban kihalt a lelkem.
      - Te őrűlt vagy. - nevetett Istambul. - És veled mi a helyzet Stockholm? - vezette rám a tekintetét.
      - Engem csak szimplán elradbolt és addig kellette magát nekem még el nem csábultam és belé nem szerettem. - vontam meg vállam.
      - A tiétek a legromantikusabb. - csillantak fel szemei.
      - Akkor igyunk az őrültekre! - emelte égnek poharát Shot, majd lehúztuk az italunkat.