Stockholm sindrom × Befejezett *

36.Fejezet.

   Christan egyre jobban lett az elmúlt napokban amitől teljesen megkönnyebültem. Nem tudom mi lett volna velem, ha elveszítem. Gyógyulási ideje alatt volt időm nekem is átgondolni a dolgokat és tervezni. Sem Dylan sem én nem beszéltünk Mateoról Christan előtt és a képeslapokat sem említettem meg neki. Ami még furcsább volt, hogy ő sem hozta szóba. Bár gondolom azért mert ez innentől kezdve maffia ügy amibe én nem keveredhettem bele. Fejmosást azt kaptam, annyit amennyi egy életre elegendő lesz viszont meg tudtuk belszélnk a dolgokat.
Az elmúlt napokban nyomozgattam kicsit Mateo után és a legapróbb dolgokat is kiderítettem róla.
      - Ma elmegyünk Diamondal bulizni egy kicsit. - karoltam át Christant.
      - Szerinted a történtek után elengedlek? - volnta fel kérdőn szemöldökét.
      - Semmi bajom nem lesz Christan. - túrtam hajába mire tekintete ajkaimra tévedt. Megnyalta alsó ajkát majd még közelebb húzott magához ölében, hogy ismét egy szenvedélyes csókba hívjon.
      - Azt hiszed túl járhatsz az eszemen. - vált el tőlem hamiskás mosolyal.
      - Ezt hogy érted? - Játszottam az értetlent.
      - Megértem hogy vakmerő vagy, és hálás vagyok azért amit értem tettél. - tűrt egy tincset fülem mögé. - Viszont semmit sem tudsz eltitkolni előlem egyetlenem. Tudom hogy Mateo törzshelyére akarsz menni bulizni. - vigyorodott el fölényesen.
      - Te ezt nem értheted. - száltam ki öléből. - Mikor úgy láttalak.. - hunytam le szemeim. - Nem fogom hagyni hogy ennyivel megussza és meg esküszöm neked Christan, hogy el fogom vágni a torkát. - emeltem fel mutató ujjam.
      - Imádom mikor ilyen tüzes vagy. - harapta be ajkát majd magához rántott. Forró csókba invitált miközben áthúzta fejem felett a pólóm. Minden bennem tomboló érzelmet Christanra öszpontosítottam. Hátra löktem az ágyon majd fölé mászva csókoltam végig csókoltam felső testét. Férfias morgás hagyta el száját ahogy boxere szegélyéhez értem. Felhúzott magához majd ujjait bugyimba vezettve tolta azt fére. Szinte le téptem róla alsóját majd magamba vezettem hosszát. Jól eső nyögés szakadt fel mindkettőnkből majd ritmusra kezdtem el lovagolni rajta. Fenekemet fogva segített rá a dolgok gyorsítására. Végig karmoltam mellkasát ahogy a vágy magával ragadott. Csípőmbe markolva élvezte hátra hajtott fejjel amitől csak mégjobban felpörögtem.

      - Látod. - lihegte mellettem szétterülve az aktus után. - Így is le lehet vezetni a feszültséget. - kacsintott rám.
      -  Akkor készülj fel arra, hogy a napokban semmit sem fogsz aludni. - simítottam meg arcát.
      - Csak bízd rám. - vigyorgott rám. - Ezt is és a Mateo ügyet is. - támaszkodott fel karjára.
      - Rendben.. - forgattam meg szemeim. Jó volt ilyen módon levezetni a streszt, de szinte vérszemet kaptam Mateora és a bosszú vágyam csak ideiglenesen csökket. Mindig is ilyen volt a természetem. Rám mondhattak amit akartak vagy bármi, viszont ha egy szerettemet bántja valaki akkor fusson. Mert ha elkapom darabokra szedem. Christan az égvilágon semmit sem mondott róla azóta. Megtartotta magának kusza gondolatait, pedig kíváncsi lettem volna a történtek magyarázatára. Hogy mégis hogy lehet Mateo az elenséges maffia banda feje? Merthát az volt. Ő irányította a szálakat.
      - Min gondolkodsz?- csókolta meg lágyan vállamat ahogy az ablakból figyeltem a tájat.
      - Nem értem hogy lehetsz ilyen higgadt. - fordultam vele szemben. - Egy régi embered most itt játsza a sötét nagyurat veszélybe sodorva téged. Kishíján megölt volna téged. Te pedig írígylésre méltó nyugodságal éled tovább az életet. - néztem mélyen szemébe.
      - Hidd el, hogy téged jobban féltelek, mint magamat. - foglalt helyet székében. - Nem beszéltünk még erről mert nem szerettelek volna felzaklatni. És pontosan látom, hogy milyen hatásal van rád ez a téma. - mélyet sóhajtott majd maga elé meredve folytatta. - Emlékszel, hogy mit mondtam mért pártolt el tőlünk Mateo?
      - Állítólag halálosan szerelmes lett belém ezért ott hagyta a megbíztás. - ráncoltam össze homlokom elgondolkodva.
      - Pontosan. - helyeselt. - És arra emlékszel, hogy mit mondott neked a raktárban?
      - Azt, hogy maradjak vele? - hezitáltam. Az aznapi események teljesen össze folytak elmémben, szinte nem is érzékeltem a külvilágot és csak az lebegett a szemem előtt, hogy Christan mellett kell lennem.
      - Igen. Mateo nem tudott arról, hogy itt vagy velünk. Teljesen véletlen volt az, hogy megtudta. Nem téged keresett rajtam, hanem a szállítmányunkat, és egészen addig nem tudott rólad még meg nem jelentél. - dőlt hátra az asztalán lévő papírokat nézve. - Jobban aggódom miattad mint magam miatt. Mert most, hogy tudja, hogy velem vagy azon lesz, hogy maga mellé állítson. Ehhez pedig bármire képes lenne, főleg így hogy valami elcseszett fejes lett.
      - Akkor mire várunk még? - csattantam fel majd az asztalnak támaszkodtam. - Menjünk oda és tegyünk valamit.
      - Vannak terveink, viszont le kell higgadnod. - emelte rám tekintetét. - Te rögtön támadsz, viszont a türelem rózsát terem hercegnőm. Légy jó kislány. - suttogta közelebb lépve ahogy tekintete ajkaimra vándorolt.