Stockholm sindrom × Befejezett *

39.Fejezet

   Christan ismét meglepetést tudott okozni másnap. Kitalálta, hogy tele halmoz csajos programokkal. Persze ezt szemforgatva tálalta, de legalább végig nevettem a reggelt.
   Kézenfogva sétáltunk át a sétányon a legközelebbi plázáig. Sosem hittem volna, hogy egyszer Christanal fogok elmenni ruhákat vásárolni, de úgy látszik ennek is eljött az ideje. Igazából elég viccesre sikeredett, felpróbáltunk egy csomó napszemüveget és szalma kalapot, aztán komolyra véve a témát ténylegesen sor került arra, hogy megvásároljunk pár ruha darabot. Bár a legtöbbet Christan választotta, nagy meglepetésemre elég keveset takart némelyik. Remélem kellő képpen érzékeltettem az iróniát.
      - Szükséged van még valamire? - sétáltunk ki kézen fogva az üzletből.
      - Igen, azt hiszem minden megvan. - vigyorogtam rá, de láttam, hogy figyelme teljes mértékben egy fehérnemű üzlet felé irányult. - Gyere! - ragadtam meg karját majd berángadtam magammal.
      - Tracy nemár..- nyafogta.
      - Igérem tetszeni fog és ha jó fiú vagy te is választhatsz. - kacsintottam rá kacéran.
   Kelletlenül dobta le magát a várakozásra szolgáló bőr fotelra majd szemével követte ahogy fel le járkálva kerestem a tökéletes darabokat. Beléptem a hatalmas tükörrel ellátott öltöző fülkébe majd behúztam magamra a függönyt. Egy bordő csipkés francia bugyira és egy ugyan ilyen bordó csipkés melltartóra esett választásom. Felpróbáltam majd megnéztem magam a tükörben. Tökéletesen paszolt rám szinte mintha rám öntötték volna. Gonoszan elvigyorodtam majd résnyire nyitottam a függönyt mintha csak teljesen véletlen lenne. Úgy tettem mintha észre sem vettem volna, Christan pedig ajkába harapva kapta oda fejét a motoszkálásra.
   Szinte lefagyott a vigyora és még a tükörből is láttam mekkorát nyelt. Végig mért tekintetével majd újra láttam szemeit megcsillanni. Nem túl feltűnően körbe nézett, majd be spurizott mellém maga mögött berántva a függönyt. Megállt előttem néhány centire majd közelebbről is végig mért. Ismét felült ajkára egy kaján vigyor és ajkait enyémre nyomta. Óvatosan neki tolt a falnak, hogy egy cseppnyi zajt se keltsünk. Meleg kezével végig simított testemen ami a fenekemen állapodott meg. Apró morgás hagyta el száját mikor bele markolt én pedig még közelebb húzódtam hozzá.
      - Christan, ezt nem itt kéne. - kuncogtam fel halkan.
      - Mostmár késő, nem birok magammal. - esett neki nyakamnak.
      - Akkor fogd egy kicsit vissza magad csődör. - nyomtam csókot ajkára mejd elkezdtem öltözni. Arca teljesen kivolt pirosodva egy ideig még nézett aztán nagy sóhajal realizálta, hogy itt tényleg nem fog semmi sem történni ezért ki osont és vissza leült megvárni engem. Ott is kifizettük a fehérneműket majd egy Starbuckselé vezetett.
      - Nem sokára jövök csak elintézek valamit, addig veszel valami innivalót? - simította meg hajamat.
      - Persze, te mit szeretnél? - mosolyogtam rá.
      - Rád bízom, úgyis jó az ízlésed. - mutatott végig magán öntelt vigyoral.
      - Te szemtelen! - boxoltam vállon tettetett sértődötségel.
      - Pedig azokat szereted a legjobban. - nyalta meg alsó ajkát magához húzva, hogy még mélyebbre fúrja tekintetét az enyémbe.
       - Eridj elintézni azt a sürgős dolgod. - nevettem el magam majd elindultam a bejárat felé.

   Nagyon rég nem voltam már kávézóban, olyan volt mintha először járnék itt. Furcsa érzés volt az is, hogy egymagam voltam ott, hónapok óta mindig volt velem valaki, de ezt jó pontnak veszem. Ezek szerint Christan teljes mértékben megbízík bennem, ami jóleső érzéssel töltött el. Mert volt olyan kapcsolatom ahol a bizalom hiányzott az egészből. Hiába voltam mindig mellette és csak vele, ennek ellenére mindig megvádolt azzal, hogy más fiúkkal töltöm az időm. E miatt hamar el is határoztam magam a szakítás mellett.
   A pulthoz lélpve egy barna hajú és zöld szemű srác fogadott. Iszonyatosan kedves mosolya volt, ami apró gödröcskéket eredményezett arcán.
      - Szia, miben segíthetek? - villantotta meg fehér fogait. Őszintén szólva egy kicsit zavarba jöttem. A srác miatt is és azért is mert hosszú hónapok után itt voltam egyedül egy kávézó közepén. Tudom ez másoknak teljesen megszokott, viszont több hónapnyi bezártság és társaság mellett teljesen új érzésnek tűnik.
      - Szia. - jött vissza a hangom miután pillanatokig csak néztem rá, amitől el is nevette magát így éreztem, hogy arcom lángolni kezd. - Két kapucsínót szeretnék egy kis jéggel.
      - Rendben, máris hozom. - kacsintott rám vigyorogva. Teljesen elszégyeltem magam, hogy még egy mondatot is alig tudtam kinyögni, mert ez abszolútt nem rám vallott. Hátam mögé pillantottam, de Christan még mindig nem ért vissza.
      - Tessék az italod. - szólított meg újra a fiú. - Új vagy erre? Nem láttalak még. - mosolygott rám.
      - Öm.. Úgy is mondhatjuk. - néztem fel rá.
      - Lenne kedved egyszer összefutni valahol? - villantott ismét ezer wattos mosolyt a pultnak támaszkodva. Hasam görcsbe rándult, le sem tagadhattam volna mennyire ideges voltam. Talán azért mert hosszú idő óta nem beszélgettem idegennel, ráadásul nem olyannal aki még randira is elhív.
      - Mehetünk Tarcy? - hallottam meg Christan hangját az ajtóból.
      - Öm igen. - pillantottam hátra majd vissza fordultam és felemeltem az italokat. - Köszönöm a kávét. - eröltettem magamra egy mosolyt.
      - Igazán nincs mit, máskor is. - kacsintott rám ügyet sem vetve Christanra. Zavartan indultam meg Christan felé aki addig érzelem mentes arcal mérte végig a fiút majd kezemre kulcsolta a kezét és elindultunk.
      - Christan.. Én azt hiszem épp most flörtölt velem az a srác. - néztem fel rá félénken.
      - Mit vártál, hisz gyönyörű vagy. - nevetett fel harsányan majd megcsókolta kézfejemet. - Semmi baj hercegnőm nem haltál bele.
       - Ennyire egyszerűre veszed? - döbbentem meg.
       - Persze, úgy érzem nincs miért féltékenynek lennem. - pillantott le rám mosolyogva. - Úgy belém estél mint vak az ablakba, szerintem esélye sem lenne másnak. - nevetett fel mire bosszúból a hátára ugrottam nevetve és így mentünk el egészen az apartmanunkig.