Stockholm sindrom × Befejezett *

43. Fejezet.

   Reggel mikor felkeltem Christan már nem volt mellettem. Felkeltem majd széthúztam a függönyt hogy a nap meleg fénye betöltse a szobát. Kelletlenül fogtam neki bőröndöm kipakolásának. Hasam hangos korgásal jelezte, hogy kong az ürességtől.
   Szemem törülgetve indultam le a lépcsőn ismét szembe találkozva Adam zavart pillantásaival. Eléggé idegesítően hatott rám, hogy még mindig fenn van akardva azon a bizonyos incidensen. Christant a konyhában talátlam és szokásához híven csinálta a reggelit. Hátulról hozzá bújtam széles hátához ő pedig mosolyogva fordult meg karjaim közt.
      - Jó reggelt szépségem. - adott csókot ajkaimra. - Mindjárt kész a reggeli te csak ülj le. - fordult vissza a pulthoz sürögve forogva. Viszonoztam köszöntését majd helyet foglaltam az egyik bár széken.
      - Akkor én kiveszem mára a szabadságot. - töprengtem el azon, hogy esküvői ruhát kell néznem.
      - Igazából lenne itt valami. - fordult felém ismét letéve elém a tányért.
      - És mi lenne az? - szenteltem neki teljes figyelmem.
      - Az este folyamán jönni fog egy szállítmány.Persze nem a miénk. - ült le velem szemben. -Igazából kellene a segítséged.
      - Állok rendelkezésedre. - vigyorodtam el. Teljesen fel spirálozott a gondolat, hogy valamilyen szinten talán én is a csapathoz tartozhatok. Igaz ennek gondolatával az elején nem voltam igazán kibékülve, viszont most hogy egymáshoz tartozunk kötelességnek is érzem hogy támogassam és mellette legyek.
      - Többször is meggyűlt már a bajom Igoral az orosz maffia vezérel. Töbőe kellene csalnunk csak az a bökkenő, hogy mindenkit ismer az embereim közül. - meredt le tányérjára. - Kivéve téged és engem ebben kérném a segítségedet.
      - Mi lenne az én szerepem? - húztam össze szemeimet kíváncsian.
      - Egy párként kellene oda mennünk, mikor nem számít rá elkapjuk és kihúzzuk belőle az információkat. - harapta beharapva alsó ajkát reakciómat figyelve.
      - Legyen. - vigyorogtam rá bekapva egy újabb falatot. Ez csak még jobban megerősített abban hogy szüksége van rám. Nem mondom, hogy akkora  dicsőség maffiában lenni viszont úgy éreztem hogy végre hasznossá tehetem magam.

   Befejezve a reggelimet szóltam Dylanek, hogy hívja fel Diamondot. Nem mondtam neki semmit úgy gondoltam majd ha találkozunk elmondom a fejleményeket. Épphogy elkészültem mikor hallottam hogy nyílik a nagy vaskapu. Ezt imádtam a legjobban benne nem kellett sohasem órákat várni rá.
      - Sziaa Stockholm! - visította az autóból.
      - Örülök, hogy látlak rég találkoztunk már. - öleltem meg a lányt mosolyogva mikor beültem mellé az autóba.
      - Na és merre megyünk? Dylan semmit nem mondott csak azt hogy jöjjek. - ráncolta össze homlokát.
      - Ami azt illeti esküvői ruhát nézünk. - hoztam ki magam vigyorogva majd a műszerfalra helyeztem kezemet hogy tökéletesen rálásson a gyűrűmre. Szemei tenyér nagyságú nyíltak majd eszeveszett sikoltozásban tört ki.
      - Mikor és hogy?! - bombázott kérdéseivel. - Nekem kellett volna először elmondanod, rögtön abban a pillanatban felhívni!
   Rövid utunk alatt mindent elmeséltem neki töviről hegyire. Szinte Meg sem tudta állni azt, hogy me vigyorogjon a szája széle egészen a füléig húzódott.

   Az üzletben legalább egy másfél órát eltöltöttünk. Nagyon sok volt a választék és gyönyörű ruhák voltak. Persze ahogy megjósoltam Diamond ugyanúgy az összeset ruhát felpróbálta miközben azt ecsetelte mennyire epekedve várja, hogy az ő kezét és meg kérje Dave. Végül sikerült választanom egy hosszú uszályos gyémánt berakású ruhát. Vagyis elméletileg gyémántok Inkább csak drágakövek. Pánt nélküli volt és V alakban dekoltált. Eddig sosem hittem a filmeknek, hogy mikor fel próbáld az esküvői ruhád azt fogod érezni, hogy hercegnő vagy. Egészen addig a pillanatig. Tényleg ezt éreztem ebben a ruhában pont ezért esett a választásom.

   Vásárlás után még beugrottunk egy kávézóban meginni valamit közben elmondtam neki a mai bevetést is.
      - Csak vigyázz magadra emlékszem én is az első bevetésra amit közösen hajtottunk végre Davevel- mosolyodott el halványan. - Akkor is ott jöttem rá hogy valójában mennyire is veszélyes emberekkel dolgozik és hogy mennyire kockáztatja az életét.
      - Hogy őszinte legyek az elejében én sem szerettem volna belekeveredni, de most minden porcikámban úgy érzem, hogy ott kell lennem mellette és segíteni amiben csak tudom. - mondtam a kávémba szürcsölve. - Nem is gondoltam sohasem, hogy ez annyira könnyű lenne tudom, hogy mit kockáztatok vele de így érzem helyesnek.
      - Csak arra kérlek hogy vigyázzatok magatokra. - szorította meg kezemet.

   A hazavezető úton még beszélgettünk. Teljesen igaza van mindenben, de ha ezzel tudok segíteni akkor azzal fogok és közösen fogunk megküzdeni az akadályokkal. Erről szól az eskü is, nem?Jóban Rosszban betegségben egészségben. És én készen álltam elköteleződni ez mellett és Christan mellett.