Stockholm sindrom × Befejezett *

49.Fejezet.

       - Tünj már innen te barom! - löktem el magamról Adamet. - Dylan te nem vagy normális vidd már innen mindjárt rám folyik a nyála! - mérgelődtem Adam kezét ütlegelve.
      - Nyugodj már le csak egy pillantást kell vetnie rád, ne ellenkezz már nem ér hozzád. - dünnyögte Dylan. Mérges tekintettel tetem csípőre kezemet Adam arcát nézve. Szemei végig vándoroltak minden testrészemen amitől még én szégyeltem el magam. Arca teljesen elvörösödött.
      - Igen. Ez tökéletes lesz. - nyalta meg alsó ajkait  el oszlatva Dylan kételyeit.
      - Mostmár ki lehet takarodni. - hesegettem a függöny túlfelére. Egyszerűen nem akarom elhinni hogy Dylan képes volt ezt tenni. Tudom,hogy neki fontos a tökéletes meg szervezés de pont Adam? Vissza öltöttem magamra a ruháim majd vissza akasztottam az apró fogasra a kiválasztott darabot.
      - Mostmár mehetünk haza? - húztam el a függönyt Dylanre szegezve haragos tekintetemet. - Mára már bőven elég volt a meglepetésekből és megvan az már az is amiért jöttünk.
      - Szóval akkor ki hagynád velem a jeges kávénkat? - húzta fel szemöldökét ezzel is húzva az agyamat. Mindig jeges kávét ittunk mikor össze ültünk hülyéskedni vagy kibeszélni az élet nagy kérdéseit. Ez egy fajta ,, hagyomány,, volt számunkra.
      - Azért kávéért be ugorhatunk hazafelé úgyis ki kell engesztelned valamivel a piszkos tetteidért. - dobtam hátra hajamat majd a púlt felé vettem az irányt, hogy kigizesük és minnél előbb szabadulhasak a kínos helyzet elől.

   Dylan kifizette a fehérneműt majd a kávékat is. Adam is kapott pedig ő nem is tartozik a csapatunkhoz, nem tudom mért ilyen kedves vele Dylan. Haza felé szinte üvöltve énekeltük a rádióból üvöltő kedvenc zenéinket egészen addig még meg haza nem érkeztünk. A nászajándékunkat Dylan gondosan eltejtette, hogy Christan szeme elé se kerüljön a nagy esténkig. Idézve Dylan szavait. Igazából ettől a kínos szituációtól eltekintve egész jól éreztem magam Dylanel. És nagyon sok mindent köszönhetek neki mint baráti alapon, mint az esküvőt tekintve. Régen nagyon sokat voltam elfoglalva az életemmel sok döntést kellett meghoznom ahhoz, hogy a jövőm stabil legyen, A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen fordulatot vesz majd az életem. Elrabolt egy maffia vezér akiért ebben a pillanatban már bármit megtennék és meg is teszek érte mindent. Nem csak engem rabolt el teljesen de a szívemet is. Ezek mellett pedig az egyik legjobb barátomnak mondhatom azt a srácot aki cinkostársként segített elrabolni engem. Viszont ha lenne rá lehetőségem akkor sem változtatnám meg a történteket, mert ez így tökéletes ahogyan van. Holnap ilyenkor már az oltár előtt állok azzal a férfivel akit mindig is kerestem az életben.

   Ezen elmélkedve szedtem lábaim alatt a lépcsőt céltudatosan a szobánk felé. Igazából ahogy ezek a dolgok mind tudatosultak bennem legszívesebben visítottam volna az izgalomtól ami most szinte darabokra szedett belülről. Belépve a szobánkba egyenesen Christan karjai közé rohantam aki elengedve egy apró nevetést az ölébe kapott.

       - Na, mi az Királynőm? - nevetett tovább majd vigyorogva harapta be alsó ajkát, ahogy gyönyörű kék szemeit ismét a tekintetembe fúrta. 

      - Hiányoztál. - vigyorogtam rá gyengéden bele túrva sötét tincseibe.

      - Te is nekem gyönyörűm, pont ezért készültem fel a ma estére. - Tett le ismét a két lábamra majd szélesen vigyorogva mutatott körbe a szobában büszkén. Eddig észre sem vettem mi mindent tett. Levendulás gyertyák voltak meg gyújtva az éjjeli szekrényen. Hihetetlen mennyire figyelmes nem számítottam volna rá, hogy emlékezni fog mindenre. Az ágyon egy tálcán friss pop corn és a kedvenc apró süteményem állt. Ez mellé pedig a szoba közepén kifeszítve egy fehér vászon és egy vetítőgép. Indításra készen pedig ott állt a Csillagainkban a hiba. Őszintén szólva nem voltam sosem oda a romantikus filmekért, viszont ezt az egyet szerettem, mert igazi és mély története volt. Másrészről pedig meglepett, hogy Christan a fejét adta rá, hogy megnézze velem.

      - Azt hiszem ismét beléd szerettem. - Húztam magamhoz lágy csókot nyomva ajkaira amik még mindig el tudtak varázsolni puhaságukkal és érzékiségükkel.

      - Én minden nap újra és újra beléd szeretek. - simított végig lágyan arcomon.

   Az esténk egyszerűen tökéletes volt, teljesen elmúlt az a cseppnyi feszültségem is amit az esküvőnk kapcsán éreztem.