Stockholm sindrom × Befejezett *

47.Fejezet

      - El ne ájulj nekem! - karolt belém Dylan.
      - Mégis mikor akartatok nekem szólni? - emeltem rá tekintetem. Persze még mindig kitartottam a döntésem mellett, sosem hátráltam volna meg viszont váratlanul ért, hogy igazából már itt van a nyakukon.
      - Dehát én szóltam. - ráncolta össze szemöldökét Dylan.
     - Ne haragudj, de nekem nem. - vakartam meg tarkóm.
      - Deee, Tracy én mon....- elharapta a szó végét majd zavartan nézett ki fejéből. - Tényleg nem mondtam. - Csapott a homlokára.
      - Christan tud róla? - kérdeztem beszíva alsó ajkam.
      - Igen, tegnap este beszéltük meg a dolgokat. - maszírozta meg homlokát. - Ma felrakjuk a Dekorációkat, kiküldjük a meghívókat szóval eléggé elfoglalt napunk lesz. Holnap érkeznek a ruháitok, torta, sütemények, virágok. - Nézett fel rám noteszéből.
      - Én miben tudnék segíteni? - fújtam ki az eddig bentartott levegőt.
      - Semmiben már minden megvan neked csak annyi a dolgod, hogy magaddal foglalkozz és ne legyél láb alatt.
      - Áucs. Erős megfogalmazás. - kaptam a szívemhez.
      - Nyugodj meg már intézkedtem ez ügyben. Diamond hozza a felszerelését és együtt töltitek a délutánt. - adta szinte utasításba.
      - Miféle felszerelést? - maszíroztam meg homlokom.
      - Fogalmam sincs. - emelte fel kezeit védekezően.

   Megvettem az irányt a konyha felé, hogy meleg kávéhoz jussak. Az a pár lépes alatt szinte tízen löktek fel majdnem úgyhogy jobbnak láttam, hogy leüljek amég elfogyasztom a frissítőm. Christan lépett be pár perc múlva az ajtón egyből lehajolva, hogy ne verjék fejbe egy oszloppal. Rosszaló tekintetet küldött a fiatal srác felé aki teljesen elpirult zavarában.
      - Ne légy már olyan szigorú vele. - vigyorogtam rá miközben ő is a kávé főző felé vette az irányt. - Miaz, tán nem volt elég a reggeli ébresztőből? - cukkoltam ahogy kihúzta a mellettem lévő széket.
      - Abból sosem elég. - dörmögte mély hangon ahogy mélyen szemembe nézett kaján vigyorral ajkain. - Mit csináljunk ma?
      - Ami azt illeti hozzám átjön majd Diamond, fogalmam sincs mire készül de annak fényében, hogy őrült kezdek egy kicsit félni tőle. - ürítettem ki csészém tartalmát.
 
   Autó csikorgó fék hangja húzott vissza minket az elmélkedésünkből.
     - Azt hiszem itt is van az emlegetett szamár. - forgatta meg szemeit Christan.
      - STOCKHOLM! - Hallottuk meg éles kiáltását túl kiáltva a kint zajongó sürgő forgó fiúkat.
     - Mennem kell, de ha elszabadultam tőle megkereslek. - adtam lágy csókot homlokára miközben feltápászkodtam. Csilkogó kiskutya szemekkel pásztázta tekintetem, hogy maradásra bírjon, és legszivessebben én is vele töltöttem volna a napot, de Diamod hangja újra megcsapta a fülemet jelezve, hogy már itt van.

      - Sziaa csajszii felkészültél a tökéletes napra? - tárja szét karjait Diamond hatalmas vigyorral.
      - Azt hiszem igen. - vakartam meg tarkómat majd hagytam, hogy kezemnél fogva felhúzzon magával a szombámba. Csak akkor tűnt fel a két közepes méretű táska amit a kezében lóbált mindvégig még az ágyra nem dobta őket.
      - El sem hiszem hogy nemsokára férjhez mész! - visította el magát megölelve.
      - Hidd el én is ma tudtam meg. - nevettem el magam kínosan.
      - Nem vagy ideges miatta? Bár szerintem semmi okod se lenne rá hisz oda meg vissza vagytok egymásért. - nyitotta ki egyik táskáját mélyen bele túrva.
      - Ami azt illeti inkább az idegesít, hogy tudok ilyen nyugodt lenni. - ráncoltam össze a homlokom. - Gondolom ez azért van mert semmi sem rendíthet meg abban a bizonyos igenben.
       - Bár én stresszes napra számítottam, azért remélem tetszeni fog a délután - fordult felém vigyorogva egy csomó aroma terápiás gyertyával.

   Ami azt illeti nagyon jó délutánunk volt. Először felraktuk az arcmaszkokat és hanyatt fekve vártuk a csodát. Imádtam azokat a gyertyákat az egész szobát levendula illat lengte be. Aztán jöhetett a manikűr, mostmár tudom honnan lehet Diamodnak ilyen káprázatos körme mindig. Nem akartam túl lőni a célon ezért maradtam a sima matt fehér körmöknél egy két kővel. Közben persze elő került egy két pohár bor is amit szinte teljesen ki is űrítettünk. Közben halkan szólt a zene a háttérben, hogy azért ne kelljen túl kiabálnunk egymást. És ez mellett végig beszélgettük és nevettük az egész délutánt, mintha a szavak sosem akartak volna elfogyni. Alap járaton tényleg nem voltam ideges viszont nagyon jót tett nekem ez a kis csajos lazulás. Lehet azért mert mindig fiúkkal vagyok körbe véve akikkel nem fogjuk egymás körmét lakkozgatni.

   Vacsora után olyan este nyolc körül távozott Diamond és annak ellenére mennyire jól éreztem magam alig vártam, hogy újra Christanel lehessek.
   A fürdőben találtam meg és istenem de sexy volt. A kádban feküdt szétterülve és fejét hátra hajtva csukott szemekkel élvezte a nyugalmat. Erre jöttem én. Le vetettem aznapi ruhámat majd szépen lassan beültem vele szembe. Nem akartam megzavarni de szemei azonnal kipattantak. Lágy mosoly kúszott ajkaira majd elkapva kezemet magához húzott.
      - Hiányoztál. - csókolta meg a homlokomat meg simítva arcomat. - Hogy telt a csajos délután? - tűrt egy tincset fülem mögé.
      - Ami azt illeti egészen jó volt, bár én is nagyon hiányoltalak. - bigyesztettem le ajkaimat.
      - Nyugodj meg kellenek ilyen napok is, két nap múlva már úgyis az enyém leszel. - nyomott győztes csókot arcomra.
      - Tévedés mert én már most a tiéd vagyok. - simítottam meg gyengéden arcát majd megcsókoltam.

   Tökéletes nap volt a mai, de a legjobb az mikor a nap végén egymás karjaiban alszatok el azzal akit veszettül szerettek és tudjátok, érzitek hogy ő is szeret benneteket. A világ legjobb és legmegnyugtatóbb érzése.