Stockholm sindrom × Befejezett *

42.Fejezet

   Tekintetem a kezemre vándorolt és elmosolyodtam mikor megláttam a gyűrűm. Úgy éreztem, ez egy biztosíték arra, hogy mi tényleg össze tartozunk. Ez az érzés pedig még magabiztosabbá tett. Mostmár nem féltem az érzelmeimtől inkább csak még jobban meg nyíltam.
   Christan óvatosan benyitva szakított ki gondolataimból. Ajkai elnyíltak egymástól ahogy lassan végig mért majd büszke mosoly ült ki arcára.
      - Miaz? - nevettem el magam.
      - Semmi. - lépkedett közelebb. - Csak gyönyörű vagy. - fogta meg derekam mosolyogva.
      - Szeretlek Christan! - csókoltam meg hozzá simulva.
      - Mehetünk? Királynőm. - nyújtotta felém vigyorogva kezét amit azonnal el is fogadtam. Imádtam mikor öltönyt viselt, ez csak még jobban növelte szememben a dominanciát. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy férfi legyen férfi. És Christan tökéletes megtesetsítője volt ennek. Teljes biztonságban érzem mellette magam, úgy hogy közben minden percben éreztem intenzív szeretetét. Be segített az autóba, majd mikor mellém ért begyujtotta az autót.
      - Tud valaki arról, hogy megkérted a kezem? - szívtam be alsó ajkam, megtörve a köztünk lévő csendet.
      - Majd megtudják. - vigyorgott a szürke utat figyelve.
      - Mi lesz, ha nem örülnek majd neki? - kezdtem el rágni szám szélét.
      - Ezen ne is idegeskedj. - fogta meg combom. - Már az első közös vacsora után azzal rágták a fülem, hogy mikor akarom megkérni a kezed. - nevetett fel nekem pedig kikerekedtek a szemeim.
      - Mond, hogy csak viccelsz.
      - Nem, ez halálosan komoly, sőtt volt olyan aki már az utódokat is felemlegette. - kacsintott rám. Hatalmasat nyeltem majd inkább a tájat kezdtem pásztázni. Viszont legalább alább hagyott az idegeségem.

   Pár perc múlva begurultunk az ismerős ház elé. Ismét Dariusnál voltunk, viszont most nem láttam akkora tömeget mint legutóbb. Karöltve indultunk meg az ajtóig, amit a személyzet kitárt előttünk. A lépcsőről Darius lépkedett le magabiztoságal és egy hatalmas mosolyal.
      - Hogy vagy fiam? Felépültél már? - kezelt le Christanal.
      - Igen, kutya bajom. - vigyorgott Christan.
      - Szerencséd van, bazi erős fickót fogtál ki magadnak. - nevetett fel rám kapva tekintetét. - Hölgyem.- emelte fel gyengéden kezem, hogy kezetcsókoljon. Szeme megakadt gyűrűmön és egy selytelmes tekintetet vetett Christanra.
      - Rég láttalak Darius. - mosolyogtam viszonozva üdvözlését.
      - Gyertek mert lassan kihül a vacsora. - indult meg az étkező felé.
   Helyet foglaltunk a terített asztalnál majd hallgattam a Christan és Datius közti átvitelt a munkával kapcsolatban
       - Ideje, hogy a lényegre térjek. - tette le villáját Christan. - Össze fogunk házasodni. - avatta be Dariust miközben mosolyogva fogta kezem nagy tenyerei közé.
      - Gratulálok fiam, tudtam hogy össze szeded egyszer a tökeidet! - pattant fel nevetve, hogy ölelésbe vonja Christant. Nevetésem vissza folytva engedtem át magam, hogy engem is magához öleljen, majd helyet foglalt székében. - Mikor tartjátok meg? - kérdezte tovább vigyorogva.
   Hebegve habogva néztünk egymásra Christanel. Igazából még szóba sem került köztünk ez a téma, hogy akkor mikor és hol.
      - Még nem tudjuk igazából, de majd megoldjuk azt is. - válaszoltam végül én.
      - Ha bármilyen segítség kell csak szóljatok, elég tág az ismerkedési köröm szóval csak nyugodtan. - mosolygott ránk bíztatóan.
 
   A Vacsora egész kellemesen telt el, és így hogy hármasban voltunk még nagyobb esélyem volt jobban megismerni Dariust. Lassan pedig azon kaptam magam hogy az elmúlt napokban már nem is gondoltam Mateora. Bár még mindig ugyan úgy inritált és ugyan úgy felzaklattak a történtek úgy voltam vele, hogy idővel meg fogja kapni azt amit érdemel.
   Christan már akkor össze pakolta a holminkat mikor készülődtem a vacsorára,amiért nagyon hálás voltam mert ma kifejezetten lustának érzetem magam. Hajnal volt, mikor kivettük a csomagjainkat és halkan felmentünk vele a lépcsőn, hogy ne keltsünk fel senkit. Bár szívem szerint rögtön Dylanhez futottam volna elmesélni a történteket. Ledobtam a bőröndöm majd ruhámat felcseréltem Christan ingjére és az ágyba huppantam.
      - Remélem nem vetted tolakodásnak Dariust, csak tényleg boldog volt.- simogatta hajamat vőlegényem miközben mellkasára hajtottam a fejem.
     - Nincs semmi baj, jól éreztem magam. - mosolyogtam csukott szemmel.
     - Holnap beszélhetnél Diamondal, biztos szivesen elmenne veled esküvői ruhát nézni.- szólalt meg ismét.
      - Szerintem közben felpróbálná a létező összes ruhát. - nevettem el magam, Diamond is már egy ideje várja, hogy Dave megkérje már a kezét, ami egyébbként hamarosan meg fog történni. Mindenki tudja hogy egymás nélkül még levegőt is alig-alig vesznek.
      - Jóéjt királynőm. - nyomott apró puszit fejem búbjára.
      - Jóéjt Királyom. - pusziltam meg mosolyogva melkasát.