Stockholm sindrom × Befejezett *

50.Fejezet

   Reggel felhőtlen jó kedvel és frisseségel ébredtem. Ma hozzá megyek ahhoz az emberhez aki a mindenséget jelenti számomra. Fúrcsáltam, hogy mellettem az ágy üresen tátong. Nem kellett sokáig gondolkodnom a miérteken mert Dylan abban a szent pillanatban szinte rám törte az ajtót. Keze tele volt dobozokkal és szinte  léptei nyomán követte Diamond is. Gyönyörű halvány barack színű selyem ruhát viselt egy ezüstös magas sarkúban egyensúlyozva.

      - Szép jó reggelt csipke rózsika, ideje lenne felkelned mert még másfél óra és férjhez mész. - Vinnyogta Dylan szépen lehelyezve a kezében tartott dobozokat az ágy szélére. - Diamond megcsinálja a sminkedet és a hajadat, a dobozokban megtalálod a ruhát és a cipőket amikre az ég szerelmére vigyázz majd mert egyszerűen gyönyörűek. Én addig kezelésbe veszem Christant.- rohant ki becsukva maga után az ajtót.

      - Nyugi csajszi jó kezekben vagy. - nyomta a kezembe a koffein bomba lattet.

      - Jaj mi lenne velem nélküled. - pattantam ki az ágyamból bele szürcsölve a forró nedümbe. Közben figyelemmel kísértem ahogy Christan dolgozó asztalából hogyan lesz percek alatt egy szépség szalon.

      - Vedd fel ezt a köntöst, addig én felmelegítem a haj göndörítőt.  - dobta felém a fehér textilt. Követtem az utasításait majd a kávémat az asztalra helyezve helyet foglaltam a hatalmas bőr székben. - Na és izgulsz már?

      - Igazából még nem, de nem is szeretném elkiabálni. - Forgattam meg szemeim. - Úgy gondolom eléggé megfontoltan hoztam meg ezt a döntést és Christanél jobbat nem is kívánhatnék. - mosolyogtam el magam miközben felidéztem tekintetét, szavait és szinte minden apró vonását.

      - Én rettenetesen izgulok. - fújt nagyot ahogy keze közé vette az első tincsemet. - A minap hallottam, hogy Dave beszélget valakivel, és mikor hívtam, hogy kész a vacsora ő gyorsan letette a telefont. Tegnap pedig arra lettem figyelmes hogy az ékszeres dobozaimban túrkál. - túrt a hajába.

      - Mire gondolsz? - ráncoltam össze a homlokom rá pillantva a tükörből.

      - Igazából nem tudom mit is gondoljak, de valamit titkol előlem. Azon gondolkodtam, hogy mi van, ha egy másik lány van a képben. -tűzte fel a hajamat.

      - Én sem tudok így semmi biztosat mondani, viszont szerintem ilyenre ne is gondolj. - simítottam meg nyugtatóan a kezét. Megértem hogy ideges, szerintem bennem is felmerülne ez a kétely fordított esetben. Ugyan akkor látom hogy néznek egymásra, ők tényleg szerelmesek így egy harmadik fél fel sem merülhet köztük.

   A hajam és a sminkem is gyönyörű lett, Diamond igazán kitett magáért. A parkol és a villa területe lassan megtelt autókkal és csak úgy özönlöttek  a vendégek. Lassan bújtattam lábaimat a cipőbe, Diamond pedig segített felhúzni a ruhámat. Ott álltam a tükör előtt teljes pompában pár perccel az esküvőm előtt. Szemeim könnyekkel teltek meg ahogy végig néztem magamon és realizáltam, hogy össze kötöm az életemet azzal az emberrel akit a világon legjobban szeretek. 

      - Itt az idő. - nyitotta ki az ajtót Dylan. - Te jó uram isten. - tátotta el a száját végig mérve engem. - Eszméletlen vagy Tracy, most már esküszöm írígylem Christant és bánom, hogy nem én kértem meg a kezed. - nevetett fel megforgatva engem, hogy teljesen végig mérhessen.

      - Én is szeretlek te dila. - karoltam nevetve karjába. Elindultunk és gyomrom görcsbe rándult.

      - Felkészültél? - Nézett szemeimbe megállva a lépcső tetején.

      - Igen. - fújtam ki a levegőt. A szívem majdnem kiesett a helyéről. Gyomrom össze szűkűlt, ahogy egyre fogytak a lépcsők a lábunk alatt. Belül pedig szinte fel robbantam a boldogság és az izgalom ötvözetétől. És ott. Abban a pillanatban minden elszállt. Az idő megállt és csak mi léteztünk ebben a világban. Christan a lépcső alján állt. Hatalmas mosoly terült el arcán. Fekete öltönyét szinte rá öntötték. Tekintetét, amik még úgy csillogtak mint ezelőtt még soha bele fúrta enyéimbe. Szívem akkorát dobbant, hogy szinte már fájdalmasnak éreztem.

   Le értünk a lépcső aljára ahol Dylan átadott Christanak. Kezét mosolyogva nyújtotta felém. Ez nem csak annyit takar, hogy megfogjam a kezét. Ez volt az a felkérés, amiben élete végéig elkísérem majd. Én pedig bizalommal és gyengédséggel bújtattam kezem az övébe.

      - Káprázatos vagy Királynőm. - vigyorodott el, ahogy végig nézett rajtam az udvar felé tartva.

      - És most már végleg a Királynőd leszek. - simítottam meg lágyan arcát.

   Büszke mosollyal vezetett végig az oltárhoz vezető úton. A vendégek hatalmas tapsban törtek ki mikor megláttak minket. Csak egy pillanat volt de már ott álltam az oltár előtt kéz a kézben a szerelmemmel. A Királyommal.

       - Christan Black. Házastársadul fogadod- e Tracy Smithet? - fordult a pap mosolyogva Christan felé.

       - Igen, ez nem kérdés. - nyalta meg alsó ajkát mosolyogva folyamatosan engem kémlelve.

      - Tracy Smith. Házastársadul fogadod Chrisan Blacket? - Fordult most felém a pap.

      - Igen. - néztem mélyen Christan ragyogó kék szemeibe. Felhúztuk egymás ujjára a gyűrűket,miközben ismét lelassult az idő. Soha sem voltam boldogabb mint ebben a pillanatban.

      - Megcsókolhatja a menyasszonyt. - bólintott a tiszteletes. Christan gyengéden vezette arcomra kezét, majd lassan fölém hajolva egy mindent elsöprő csókba vont. Minden érzelmünk benne volt ebben a csókban. Megszakadt számunkra a külvilág és úgy csókoltuk egymás ajkát, mintha ez lenne az utolsó csókunk. A vendégek hangos visongása a füttyögése hozott le minket ismét a földre.

      - Mindennél jobban szeretlek. - suttogtam ajkaira ahogy elváltunk egymástól.

      - Örökkön örökké. - csillant fel pár könny csepp szemeiben majd ismét megcsókolt.

      - Dobd el a csokrot! - visította izgatottan Istambul. Nevetve váltam el Christantől az őrült lányok felé tekintve. Már hátat fordítottam volna nekik dobásra készen mikor Christan gyengéden a fülembe súgott valamit.

   Mosolyogva fordultam barátnőim felé majd lassú léptekkel indultam meg Diamond felé. Össze ráncolt homlokkal nézte végig felé vezető lépteim ahogy a kezébe nyomtam a csokrot.

       - Stockholm? - kérdezte értetlenül.

      - Mindig fontos helyet foglalsz majd el a szívemben. - simítottam meg mosolyogva a kezét. - De nem csak nekem. - biccentettem a háta mögé. Diamond hátra fordult és abban a pillanatban könnyek áztatták el az arcát.

      - Már az első pillanattól kezdve szerettelek, ahogy megismertelek, és Christan példájából indulva ideje, hogy még jobban kimutassam mire is gondolok. - Térdelt le elé Dave. - Diamond. Édes drágakövem, hozzám jössz feleségül?

      - Igen és ezerszer is igen.  - ugrott a nyakába Diamond öröm könnyektől áztatott szemekkel.

   Ahogy megfordultam Christan ismét egy érzelmektől dús csókba húzott. És most itt állunk. Fogadalmat tettünk egymásnak amit ember már nem választhat szét. Szerettem minden egyes porcikámban és bárhová elmennék érte akár a világ végére is. Szívem már csak érte és a szerelmünkért dobog.

        - Szeretlek Királyom.