41.Fejezet

2.9K 69 0
                                    

   Reggel olyan frissen és tomboló boldosággal ébredtem mint még soha. Christan többször is elmondta mennyire szeret, és nem csak szavakban, hanem tettekben is be bizonyította. Egy csomószór mondta már, hogy fontos vagyok neki, viszont sosem gondoltam volna, hogy ennyire biztosan és komolyan beszél. Tegnap konkrétan megkérte a kezem. Számíthattam volna rá, mégsem tudtam mit kezdeni a bennem tomboló érzelmekel.
      - Még fel sem keltél, de már töröd valamit azt az okos buksidat. - hallottam meg  Christan mély hangját. Kinyitottam szemeim amik találkoztak azzal a szívdöglesztő vigyorával és ragyogóan kék szemeivel. - Jó reggelt királynőm. - csókolta meg kézfejem, majd a mellkasár tette.
      - Jó reggelt királyom. - vigyorodtam el. - Még mindig nem gondoltad meg magad? - haraptam be alsó ajkam.
      - Sosem fogom meggondolni magam ezzel kapcsolatban. - simított végig karomon. - Főleg nem ha mindig ilyen engedelmes és jó kislány leszel. - markolt fenekembe miközben mosolyogva harapta be ajakát.
      - Most tisztáznám, hogy nem szeretnék egy foci csapatnyi gyereket. - Nevettem el magam bele gondolva a dolgokba.
      - Hát amennyi időt az ágyban töltünk szerintem már meglenne a két foci csapat is. - nevette el magát felvéve a poénkodásom.
      - Mi a terved mára? - váltotta témát mielőtt nagyon bele lendültünk volna a ki hány gyereket akar témába.
      - Ma megint el kellene mennünk egy vacsorára. Feltéve ha a menyasszonyomnak van kedve. - csókolt meg mosolyogva.
      - Persze hogy van kedvem a vőlegényemel flacos vacsira menni. - nevettem fel és közben ízlelgettem a völegényem szót. Furcsa volt kimondani és bele gondolni, hogy Christan már a völegényem és a közel jövőben férjemnek fogom nevezni. Ugyan akkor mérhetetlen boldogsággal töltött el.
      - Akkor addig még nem kell mennünk ki se keljünk az ágyból. Csak élvezni szeretném a veled töltött perceket. - bújt hozzám én pedig egy szó nélkül adtam be a derekamat. Mosolyogva hunytam le szemem miközben a hátát simogattam. Halkan felkuncogtam mikor érzetem tenyerem alatt a liba bőrt.
      - Látod mit teszel velem? - nézett fel rám mosolyogva.
      - Már ennyitől elolvadsz? - vigyorogtam rá majd ujjam hegyét lágyan végig húztam gericét. Pomtosan azt a reakciót kaptam amit el akartam érni és mégtöbb libabőr jelent meg hátán és karján.
      - Élvezed, hogy kínzol? - mormogta a párnába.
      - Ami azt illeti igen. - kuncogtam.
      - Csak ne akard, hogy fordítsak a kockán. - nyitotta ki szemeit selytelmesen mosolyogva.
       - Nem mered. - vigyorogtam rá pimaszul.
   Egy gyors mozdulattal fölém kerekedett majd kezeit megtámasztotta fejem mellett.
      - Nagyon szeszélyes vagy mostanában. - szűkítette össze szemeit miközben próbálta elnyomni mosolyát.
      - Ilyen hatásal vagy rám. - karoltam át nyakát beharapva ajkamat. Lassan hajolt felém, olyan lassan, hogy szinte óráknak tűnt. Lágyan megnyalta alsó ajkát amitől még jobban vágytam csókjára. Ajkai súrolták a szám én pedig lehúnytam szemeim. Pillanatok múlva nem éreztem már a közelségét így össze ráncolt homlokkal nyitottam ki szemeim. Most az ő arcán ült ki a pimasz vigyor, úgy figyelte arcomat reakciómra várva.
      - Látod én is tudok játszani. - simította meg arcomat. - Úgy tátogtál mint egy kis hal. - nevette el magát én pedig durcásan löktem le magamról.

   Gyorsan eltelt a készülődésig az idő, egész nyugodt napunk volt. Az egész napot kettesben töltöttük lustálkodásal. Mindenre felkészültem így szerencsémre elegáns ruha is volt nálam. Christan mindig meglepetéseket okoz így fő a felkészültség. Igazából tetszik is benne ez a tulajdonsága, sosem tudod, hogy mi fog történni a következő percben. Izgalmas volt mellette az élet és mindig meg tud lepni, annak ellenére, hogy ez nem vallott rám. Álltalában mindig tudtam kinek mi jár a fejében. Szerettem csendben megfigyelni az embereket, mert így jobban ki lehet ismerni őket mintha leülnék velük beszélgetni. De Christan más az ő fejébe nem láttam bele, teljesen pörgős és kiszámíthatatlan.
   Gondolkodásom közben kifésültem hajamat és tettem fel egy natúr sminket. A hajammal nem tettem semmit engedtem, hogy természetes valójában huljon a válamra. Magamra vettem a fehér csipke egyberuhát  majd végig simítva rajta pásztáztam az összhatást a tükörben.

Stockholm sindrom × Befejezett *Where stories live. Discover now