Stockholm sindrom × Befejezett *

44.Fejezet

Felbaktattam a lépcsőn majd megálltam Christan szobája előtt. Az ajtó nyitva volt épp Dylanel beszélte meg a részleteket. Rám vetette tekintetét majd elküldte Dylant. Lassú de magabiztos léptekkel közeledett felém majd megállt előttem egy lépéssel.
      - Biztos vagy ebben hogy ezt akarod? - simította meg arcomat milyen szemembe nézve.
      - Teljes mértékben úgy érzem kötelességem ezentúl mindenben támogatni és ha én ebben tudok segíteni, akkor ebben fogok. - Mosolyogtam rá biztatóan.
   Lágy csókba húzott tarkómra simítva arcomon nyugvó kezét.
      - Akkor mehetünk? - vigyorgott rám mire bólintottam. - Öltözz fel addig én egyeztetek a fiúkkal. - nyomott a kezembe egy ruha kupacot majd nyomott egy csókot homlokomra. Elhagyta a szobát én pedig neki álltam át vedleni. Felhúztam a fekete bőr cica nadrágot egy fekete ujjatlan pólóval. Nagyon kényelmes volt a ruha is és a lábamra húzott bakancs is. Kaptam egy övet is amiben különböző hüvelyek voltak fegyver vagy kés tárolására. Nagyon bejött úgy éreztem magam mint egy kommandós. Felcsatoltam a mellkasomat védő golyó álló mellényt. Hasam görcsbe rándult ahogy  copfba kötöttem hajamat. Nagyon kockázatosak az ilyen bevetések ráadásul nekem a magán akciómon kívűl ez volt az első. Nagyon izgultam és ezt szinte lehetetlen is volt lepleznem, de a bennem toboló adrenalin próbálta elemészteni.
 
   Gyorsan szedtem a lépcső fokokat a nagy előtérre ahol mindenki el volt valamivel foglalva. Készült mindenki, ide oda rohangáltak én pedig Christant kerestem tekintetemmel. Meg is találtam nem messze tőlem osztotta az utasításokat.
      - Megvagy? - mért végig majd késeket helyezett övembe és egy pisztolyt. - Csak szükség esetére. - nézett szemeimbe.
      - Semmi baj, mehetünk. - pusziltam meg majd megvettem az irány a kocsink felé.

   Az oda vezető úton mindent megbeszéltünk A-tól Zs-ig. Nagyon izgultam de tudtam mi a dolgom. Az autót leparkoltuk egy férre eső helyen, majd kiszáltunk.
      - Nagyon vigyázz magadra királynőm! - csókolta meg homlokom ahogy magához ölelt. - Ha ennek vége a villánál találkozunk.
      - Te is nagyon vigyázz magadra királyom. - öleltem szorosan beszívva férfias illatát. Elváltunk majd mindenki ment a saját útjára. Nagyon izgultam amit szapora lélegzetem is elárult. Gyalog indultam meg a sötétben a raktárhoz vezető úton. Lassú lépteimet kocogás váltotta fel félútig. Innen már óvatosabbnak kell lennem. Beszaladtam egy konténer mögé és felmértem a terepet. Karórámra pillantottam ami azt mutatta, hogy már mindenki a helyén van. Lekaptam hátamról a táskám és elő halásztam belőle a magas sarkúm és az őszi kabátom ami elfedte mellényem és fegyvereim. A testhez simuló mellény miatt szerencsére nem volt feltűnő. Táskámat a bokor aljába dugtam majd magabiztos léptekkel indultam meg a bejárat felé. A kártyázó őrök azonnal felpattantak és karba tett kézzel nézték jöttömet.
      - YA prishel k nachal'niku. Skazhi yemu, chto ya yego kliyent. (A főnökhöz jöttem. Mond meg neki, hogy én vagyok az ügyfele) - fordultam oda az előttem álló fiatal sráchoz. Bosszúsan végig mért majd tekintete megállapodott arcomon.
      - Kövess moy dorogoy. ( szépségem) - villantott egy vigyort majd elindult az ajtó felé én pedig követtem. Államat felszegtem és próbáltam idegességem egy cseppjét sem mutatni. - Beszélhetsz angolul is, mind megértjük a nyelvet. - pillantott rám erős akcentusal.
      - Köszönöm. - bólintottam szolidan majd ismét csak a hátát kezdtem pásztázni. Botlást imitálva neki estem ő pedig reflex szerűen kapott értem hogy aztán azt hidje valami romantikus filmbeli pillanat volt ez. Legalább is ezt szűrtem le abból ahogy rám nézett. - Mostmár minden rendben elengedhetsz. - mosolyogtam rá,, kedvesen,,. Ez úgyis csak arra volt jó, hogy megtapogasam kicsit. Páncél nuku és csak egy fegyvere van jobb oldalt a nadrágba gyűrve. Elég nagy önbizalmuk lehet ha csak úgy mászkálnak védelem nélkül.

   Kitárt előttem egy ajtót majd kezével invitált, hogy lépjek be. Szinte teljesen üres volt csak pár fa doboz és egy asztal volt bent. Háttal állt nekem az orosz maffia vezér és csak akkor fordult meg mikor közvetlen közelébe értem. Megdöbbenésem aligha tudtam leplezni mikor arcába nézve felismertem a kávézóból a fiút. Igen. Pontosan az a srác aki még flörtölni is megállt velem.
      - Micsoda meglepetés gyönyörűm. - vigyorodott el ahogy meglátott. Én pedig ugyan úgy álltam ott mint első találkozásunkor. Köpni nyelni nem tudtam.