Stockholm sindrom × Befejezett *

23.Fejezet.

   Reggel ismét frissen ébredtem, amit részben a tegnapi napnak köszönhetek. Csodálatos volt, de amint haza értünk csak bedöltünk az ágyba a fáradtságtól. Christan felé fordultam majd gyengéden meg simítottam az arcát. Mosolyra húztam a szám mikor azon kaptam magam, hogy bámúlom. Vagyis inkább megfigyelem. Hosszú pillák, kócos fekete haj, férfias állkapocs, dögös borosta. Igazán helyesnek mondanám Christant.
   Mocorogni kezdett, majd rám emelte gyönyörű kék szemeit. Azonnal ehagyta egy mosoly a száját.
      - Jó reggelt hercegnőm. - nyomott gyengéd csókot ajkamra.
      - Neked is. - haraptam be mosolyogva alsó ajkam. - Kérsz reggelit?
      - Az jól esne. - símította meg kezem becsukott szemmel. Puszi nyomtam homlokára majd elindultam a konyha felé.

   Egy könnyű reggelire gondoltam mint például rántotta. Amég a rántotta sült, sütöttem mellé szalonnát és szeleteltem egy kis paprikát. Gondosan elosztottam a két tányéron az ételt majd megterítettem az asztalon. Tettem ki gyümölcslevet és épp késznek mondhattam magam, mikor Christan megjelent az ajtóban.

      - Lecsaltak az illatok - húzta ki nekem a széket. - Hercegnőm?
      - Köszönöm. - mosolyogtam rá. - Gondolom mára is van valami terved. - mosolyogtam rá két falat közt.
       - Úgy ismersz mint akinek nincs? - húzta fel vigyorogva szemöldökét. - Ráadásul ezt soha az életben nem is gondoltad volna. - húzta ki magát büszkén.
      - Ugyan mit találtál már ki? - tettem fejemre kezem. A Storyzgatások alatt rá jöttem, hogy igazából egy őrült sráccal volt dolgom így lelkem már felkészülve várta a következő lépéseket.
      - Igen, paintballozni megyünk. - huzgálta vigyorogva a szemöldökét. - Aztán elmegyünk még valahová, de azt már nem árulom el. - szedte össze tányérjainkat.
      - Remélem nem egymás ellen. - nevettem el magam. Hisz valjuk be maffia vezér szóval ezt számbavéve nem szeretném, hogy szitává lőjönek.
      - Dehogy is. - nevet fel. - Mi egy csapat vagyunk. - kacsint rám. Egy pillanatra lefagytam, nem tudtam, hogy csak a játékra gondol-e vagy igazából ránk is. Látta, hogy elgondolkodtam ezért oldalra döltött fejjel integetett szemeim előtt.- Minden rendben van? - nevet.
      - Igen, persze csak egy kicsit elgondolkodtam. - nevettem kínosan.
      - Lesz még nagyon sok időd gondolkodni, de most velem jössz. - húzott fel kezemet fogva. Követtem őt a nappaliig, ahol egy pillanatra elengedte a kezem majd elővett egy fekete utazó táskát. Kinyitotta majd kihúzott belőle két szett ruhát. Fekete terep mintás volt mind a kettő, könyék és térdvédővel, a felső testet pedig egy amolyan páncél takarta.
      - Ennél felkészültebb nem is lehetnél. - Emelem fel az enyém.
      - Azt akartam, hogy a lehető legjobban érezd magad. - tette le kezemből a textilt. - Nekem mindennél fontosabb az, hogy te boldog légy és mindent megkapj amit csak szeretnél, azért hoztalak el erre a kirándulásra is. Azt akarom hogy felejthetetlen legyen. - simította meg a karom majd tenyerem a mellkasára helyezte. Kezem alatt éreztem lüktető szívverését. - Érzed ezt? - nézett mélyen a szemembe. - Csak érted dobog.

   Ajkaim elnyíltak egymástól. Megmagyarázhatatlan érzés fogott el, sosem gondoltam volna, hogy egyszer valaki majd ezt mondja nekem. És tényleg éreztem azt, hogy szavainak súlya van és igazán fontos vagyok neki. Nem tudtam volna mit mondani erre, mert felfoghatatlan volt ezért csak közelebb húztam magamhoz, hogy egy csókkal éreztesem vele viszont ami most éppen bennem zajlik.

   Amint felhúztuk a paintball védő ruhát el is indultunk a helyszínre. Igazából nem is volt olyan messze, az erdőben volt erre egy kialakított rész. Nagyon tetszett, hogy nem egy koszos lyukat alakítottak ki, hanem tényleg kihozták az egészet terepre, így még életszerűbb volt. Eltaláltam nem egy ellenfelet, na de Christan.. Szinte mindenkit a temetőbe kűldött. Le sem tagadhatta volna, mennyi tapasztalata van és hogy pontosan érti a dolgát. Vetődött, ugrotr, paurkorozott én pedig csak nagy kerek szemekkel néztem egy fa mögött bújkálva. Olyan volt mint valami akció film vagy mint a Karate kölyök.
      - Így tartsd, így könyebb eltalálnod a célpontot. - Igazította kezemet a fegyverre, miközben egy lesről figyeltük a többieket.
   Hátam mögött ált így még lélegzet vételét is volt alkalmam hallani. - Most lőj, baby. - Hallottam meg mély hangját fülembe suttogni. A hideg is végig futott rajtam, közelsége pedig olyan volt mint az áram ütés. Koncentrálj Tarcy! Parancsoltam magam vissza a jelenbe. Mély levegőt vettem majd lassan kifújtam. Amint az utolsó csepp oxigén is elhagyta tüdőmet szíven lőttem utolsó megbúvó ellenségünket.

   Diadal ittasan kiáltuttunk fel, majd örömömben Christan derekára ugrottam. Mindketten ledobtuk védő sisakunk, a fenekem alá nyúlt majd mosolyogva csókoltuk meg egymást. Hihetetlen élményt adott ma is,amit sosem fogok elfelejteni. Csüngtem rajta és csak néztem, hogy milyen boldog és milyen önfeledten nevet, büszkeségtől túlcsordulva.
      - Nagyon büszke vagyok rád hercegnőm. - nyomott újabb csókot ajkaimra, majd a földre emelt. - De nincs még vége a napnak szóval gyere. - karolt át vigyorogva.