Stockholm sindrom × Befejezett *

22.Fejezet

   Reggel úgy ébredtem mintha egy mesében lennék. Lágy napsugarak és madárcsicsergés. Mosolyogva nyújtóztam végig az ágyon majd át fordultam a másik felemre. Össze ráncolt homlokkal néztem a mellettem meg üresedett helyet. Az ajtó lassan nyitódott ki majd majd meg is pillantottam Christant.

      - Jó reggelt szépségem. - mosolygott rám mikor észre vette, hogy felébredtem.
      - Neked is. - ültem fel mosolyogva.
      - Hogy aludtál? - ült le mellém az ágy szélére.
      - Egész jól ami azt illeti. - ásítottam.
      - Öltözz fel, addig én kit várlak a mólón. - fogta meg arcom majd egy csókot lehelt homlokomra.

   Elhagyta a szobát majd lassan én is kikászmálódtam. Felhúztam egy cica nacit és egy fehér pulcsit. Következő uticélomnak a fürdőt jelöltem ki ahol meg mostam a fogam majd kifésült hajamat egy laza kontyba kötöttem. Felhúztam a kikészített fekete - piros kockás mamuszom majd elindultam a móló felé. Kora reggel fél homályban még káprázatosabb volt a táj.
   A tón vékony ködfátyol ült amivel a nap első sugarai játszottak. Christan már a mólón várt ahol két fonott fotel volt kikészítve, köztük egy kis kerek asztallal.
Ahogy oda értem Christan mosolyogva pillantott fel rám amit viszonoztam majd helyet foglaltam mellette.
      - Hogy meg ne fázz. - terítette válamra a kockás plédet. - És itt a reggeli kávéd is. - nyújtotta felém az asztalról elemelt egyik csészét.
      - Ennél jobb reggelem még sosem volt. - adtam csókot a  szájára mosolyogva.
      - Akkor elértem a célom. - vigyorgott rám. Majd a kávét szürcsölgetve merültünk el az elénk tárulkozó képbe.

      - Mit terveztél mára? - törtem meg kisvártatva a csendet.
      - Az még mindig meglepetés, megtudod majd, ha odaértünk. - válaszolt sejtelmesen.
      - Ha ennyire tökéletes reggelt szerveztél nekem akkor biztos a hasamra is gondoltál. - nevettem el magam ahogy megkordult a gyomrom.
      - Hogy is felejthetném el. - emelt fel egy tál össze szeletelt gyümölcsöt vigyorogva.

   Lassan elfalatoztuk majd kezébe fogta az üres tálat és a csészéket másik kezét pedig felém nyújtotta.
      - Gyere, nemsokára indulnunk kell. - eresztett el egy fél mosolyt mire csak bólintottam és követtem.

      Úgy gondoltam a cica nacim maradhat mivel kényelmes, viszont a pólómat valami lengébbre akartam cserélni. Áthúztam fejem felett majd tanakodva kutattam szekrényem tartalmát. Christan meleg kezeit éreztem meg hasamon, csókokkal hintette be vállamat majd nyakamat.
      - Christaaaan.. - mosolyogtam csukott szemmel.
      - Hmmm? - folytatta műveletét.
      - Próbáld meg vissza fogni magad. - fordultam vele szembe majd kezeim közé fogtam borostás arcát. Tekintete melltartóba bújtatott kebleimre vándoroltak.
      - Csak egy kicsiiit..- harapta be alsó ajkát majd ismét csókolgatni kezdett.
      - Mi az hogy kicsit? - nevettem el magam. - Van olyan, hogy kicsit dugni? - nevettem tovább. A világon nem hallottam még ilyet olyan beütése volt mint nutellás kenyeret enni nutella nélkül.
      - Mért nem adod meg magad? - nézett sóhajtva szemembe.
      - Mert nem szeretném, hogy csak erről szóljon és mert nem szeretném, hogy rögtön az ágyadban kössek ki. - vettem ki szekrényemből egy fehér pólót amit magyarázatom alatt fel is vettem.
      - Bocsánat, nem szerettem volna erőszakos lenni. - hajtotta le fejét. - De a tegnapi ízelítő után még nehezebb kontrolálnom magam.
      - Mindennek eljön majd az ideje. - adok lány csókot ajkára. - Akkor felőlem indulhatunk is. - kaptam még magamra bőrdzsekim.

   Percek múlva már ismét a kilómétereket szedtük az autóúton. Christanel szinte össze öltöztünk azzal a különbséggel, hogy rajta hál istennek nem cica naci, hanem farmer nadrág volt.
   Fél óra telhetett el nagyjából, mikor leparkoltunk egy fehér fekete épület előtt. A kirakatot elnézve egy cukrászda lehetett. Nyálam serkent a számban ahogy végig néztem a sütemélyeken.

      - Melyiket szeretnéd? - karolta át vállam.
     - A fahéjasat. - vigyorogtam rá.
      - Akkor két fahéjas tekercs lesz. - fordult az elárúsító nő felé aki szépen becsomagolta nekünk. Kifizettük majd kezét enyémre kulcsolva indultunk el egy irányba.
      - Eddig tetszik a meglepid. - Emeltem rá tekintetem vigyorogva.
      - Szerintem mind közül ez lesz a kedvenced. - nevette el magát.
      - Most hová megyünk? - kérdeztem teljesen feldobódva miközben a sütim majszoltam.
      - Arra gondoltam, hogy körbe nézhetnénk a városban. Tetszene? - mosolygott rám.
      - Nekem te tetszel - kacsintottam rá.
      - Helyes. - csókolt meg.

   Az egész napunkat város nézésel töltöttük, egyszerűen csodálatos volt! Voltunk múzeumban, csónakázáson, aztán megebédeltünk egy kis családi étteremben, ahol nagyon kedvesek voltak az emberek. Felmentünk megnézni a kastélyt, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, egyszerűen eszméletlen. Szinte egész nap le fel sétáltunk, de annyira boldog voltam hogy egy cseppet sem fáradtam ki. Sőtt az egyik üzletben vásároltunk egy kis polaroid fényképező gépet, amivel mindent megörökítettünk.

      - Nyugi még hátra van a java. - vigyorgott rám Christan.
      - Mi lehet még ennél is jobb? - nevettem el magam. Majd megpillantottam a vidámparkot. - Na neee! - tátottam el a szám az Óriás kerék láttán. - felmegyüüünk?! - huzgáltam dzsekije ujját boci szemekkel pislogva.
      - Ezt tartogattam neked egész végig. - simította meg a hajam.

   Céllövésben nyert nekem egy plüss macit, vatta cukorral etettük egymást és az óriás kerékre is felültünk. Imádtam, mintha egy soha véget nem érő álmomban ragadtam volna.

   Nevetve ültünk le egy padhoz egymásal szemben.
      - Ez valami csodálatos volt! - mosolyogtam rá.
      - Örülök, hogy tetszett. - viszonozta mosolyom.
      - Nem, ez nem csak tetszett, én tényleg köszönöm. - simítottam meg arcát. - Sosem éreztem még ilyen jól magam, és ezt neked köszönhetem, nagyon jó ember vagy valójában Christan. - mosolyogtam rá bíztatóan. Ajkai kissé elnyíltak és mintha egy kis szomorúságot láttam volna arcán. Úgy gondolom senki nem mondott még neki ilyet,de láttam, hogy igazából nagyon is jól estek neki szavaim.
      - Én köszönöm, hogy mellettem vagy. - Állam alá nyúlt, majd hosszan megcsókolt.