Stockholm sindrom × Befejezett *

45.Fejezet

Lassú léptekkel kerülte meg a köztünk lévő asztalt majd megállt közvetlenül előttem.
- Ilyen kellemes meglepetésben még sosem volt részem. - tűrt egy kósza tincset fülem mögé. - Sosem gondoltam volna, hogy egy olyan ma született bárány mint az a lány aki teljesen zavarba jött tőlem ilyen rossz kislány is tud lenni. - vigyorgott. - Ez tetszik. - harapta be ajkát számra pillantva.
- Most nem ezért jöttem. - nyertem vissza hangom és bátorságom.
- Állok szolgálatodra szépségem. - dőlt asztalának miközben le sem vette rólam szemeit.
- Úgy hallottam te uralod most a gyémánt piacot. - tettem karba kezeim.
- A fülesed nem csal. - mosolyodott el. - Szeretnéd, hogy megmutasam?
- Kérlek. - mondtam kimérve majd követtem a dobozokhoz. A feladatom az volt, hogy kíhúzzam belőle az információkat a kövekről. És nem mellesleg le kellett kötnöm, hogy a többieket elintézhesék kint a fiúk. Felnyitotta az egyik ládát és esküszöm ennél gyönyörűbbet még nem láttam. Tele volt feketén csillogó csiszolt gyémántal. Teljesen megbabonázva túrtam közéjük kiemelve egyet. Közelebb emelve láttam csak meg mennyire kidolgozott és milyen finom a csiszolása.
- Mennyit kérsz érte? - forgattam újjaim közt még mindig teljesen elvarázsolva.
- Baráti alapon számítsam? - vigyorodott el reakciómat kémlelve.
- Baráti alap? - néztem rá össze ráncolt homlokkal.
- Teljesen baráti. - vigyorgott továbbra is közelebb lépve.
- Elnézést de szerintem te valamit fére értettél. - Mondtam zavarodottan ahogy a hátam már a doboznak ütközött.
- Biztosan ki szeretnéd fizetni? - simítotra meg arcomat úgy hogy szinte már lélegzetét is éreztem közelségétől.
- É.. Én üzletelni jöttem ide. - húztam ki magam nehezen kinyögve a szavakat. Nem tudom mi a franc bajom volt de nagyon gyorsan le kell ezt küzdenem, ha nem akarom, hogy tönkre menjen a terv.
- Én nem csak ezt látom. - nyalta meg alsó ajkát majd szerencsémre megnövelte a köztünk lévő távolságot. - Erre még vissza térünk. - csukta le a doboz tetejét.
- Szóval mennyiről lenne szó? - igazítottam meg magam.
- A bobozban összesen tízezer darab van. Briliánsra csiszolt négy karátos Fancy fekete gyémántok. Az egy doboz ára egy milliárd hetvenhat millió. - pillantott a dobozra. Szemeim majd ki estek. A szobában még hét ugyan olyan dobozt láttam ami több mint hét és fél milliárdba kerül.
- Érdekel még valami szépségem? - vigyorgott rám ismét.
- Az, hogy hány embered van még életben. - pillantottam az órámra.
- Mivan? - ráncolta össze homlokát én pedig ledobva magamró kabátom elő rántottam fegyverem és egy szempillantás alatt ráfogtam. - Te meg mi a szart csinálsz? - kelt fel az asztalról.
- Ha közelebb jössz esküszöm meglőlek. - biztosítottam ki a fegyvert.
- Nyugodj meg. - tette fel a kezeit. - Egy ilyen szép lánynak ez nem való, csak tedd szépen le. - tagolta mondatát amire csak annyi volt a válaszom, hogy lelőttem a mellette lévő colas dobozt. Össze rezzent majd újra rám emelte kikerekedett szemeit. - Ki a faszom vagy te?!

A következő pillanatban az embereink hada sorakozott fel mögöttem.
- A maffia vezér menyasszonya. - villantottam fel gyűrűmet vigyorogva. - Fiúk a ládákat! - utasítottam őket le sem véve szememet a célpontról.
- Ezért még megfizetsz te ribanc!-ordította elsötétült szemekkel. Léjebb vezettem a fegyverem majd a lábába engedtem egy golyót.
- Tiszteletlen vagy. Tanulj jó modort. - komorodtam el a földön vergődő fiút nézve. Ordítása betöltötte az egész teret.
- Innen átveszem. - lépett mellém Dylan. Leengedtem a fegyverem majd a dobozokat hordó fiúk után mentem.

Kint megcsapott a hűvös szellő majd elmentem táskámért. A magas sarkút újra felváltotta a bakancs majd figyelemel kísértem ahogy a dobozok a furgonokba kerültek. Mindent még egyszer utoljára le ellenőriztem addigra Dylan is befutott.
- Christan? - néztem végig megnyugtató kék szemeit keresve.
- Már vissza ment a villába, Troyt meglőtték muszáj volt, hogy lássa orvos. - magyarázta.

Be száltunk az autóba majd elindultunkhaza. Furcsa érzés volt mikor fegyvert fogtam rá. Az elejében úgy éreztem magam mint egy félénk és vissza húzódó nyuszi. Főleg mikor közeledett hozzám. De aztán mikor elő vettem fegyverem teljesen felcserélődtem. Maga biztos és céltudatos voltam, tudtam uralni a helyzetet és ezért nagyon büszke voltam magamra.

Be kanyarodtunk a villa udvarába, ahol a srácok rögtön elkezdték kipakolni a csomagokat Dylan felügyelete alatt. Kicsit meszebb végre megpillnatottam Őt a királyomat. Megkönnyebbült pillantást vetett rám ahogy karjaiba futottam. Szoros ölelésbe vontam ő pedig el sem akart engedni.
- Mostmár minden rendben van. - suttogta fülembe megnyugtatva. - Szeretlek. - nézett mélyen szemeimbe.
- Szeretlek. - húztam szenvedélyes csókba.