Stockholm sindrom × Befejezett *

25.Fejezet

      - Jó reggelt hercegnőm. - éreztem meg lágy csókjait számon.
      - Ebből rendszert is csinálhatnénk. - mosolyogtam még mindig csukott szemmel.
      - Igen? - hümmögött vissza, ahogy nyakam kezdte el csókolgatni.
      - Christaaaan.. - kuncogtam fel.
      - Csak lazíts. - utasított a kulccsontomhoz érve. Kinyitottam szembem majd hajába túrva húztam fel magamhoz, hogy egy szinten legyünk. Szemei most kifejezetten sötéten csillogtak. Áradt belőle a vágy amit ha akart sem tudott volna le tagadni.
     - Mit csinálsz? - vontam fel szemöldököm kelletlenül mosolyogva.
     - Lazíííts. - csókolta meg ajkaimat amit egyre mohóbban kezdett el falni. Újra lecsúszott nyakamra és lágyan bele harapva az érzékeny bőrbe csikart ki belőlem egy halk nyögést. Fejem kissé oldalra döntöttem, hogy nagyobb teret biztosítsak neki, de erre nem volt szükség mert már léjebb csúszott az ágyon és a hasam hintette be nyálas csókokkal. Lepillantottam rá majd a hajába túrtam. Nem voltam benne biztos hogy készen állok már rá, viszont ő ezt hanyagul elvetve emelte nyakába lábaim. Ahogy megéreztem meleg lélegzetét odalenn szaporábban kezdtem el venni a levegőt.
      - Christan.. - súgtam halkan fejem nemlegesen rázva mikor arébb tolta az engem takaró textilt. Rám emelte tekintetét ami egyenesen az enyémbe fúródott majd nem törődve semmivel húzta végig nyelvét szemérem dombomon. Hihetetlen érzés volt és ezt vele is tudattam egy jóleső sóhajal. Ahogy tudatosult benne, hogy mindent jól csinál egyre szabadabbra engedte nyelvét is. Hajába túrtam és számat apró nyögések hagyták el. Fenekem alá nyúlt és folytatta egyre mohóbban. Éreztem már a csúcsot ezért lenéztem rá. Tekintetem találkozott vágytól elsötétült kékjeivel és abban a pillanatban használatba vette ujjait is hogy még jobban rá segítsen a dolgokra. Hátam ívbe feszült és egy hatalmas nyögéssel kerültem a mennyországba. Még egy apró csókot adott rám majd vigyorogva törölte meg szája szélét.
      - Ez csodálatos volt. - pihegtem még mindig extázisba esve.
      - Boldog szülinapot hercegnőm. - nyomott csókot homlokomra.
      - Honnan tudtad? - kerekedtek ki szemeim. - Minden csak ezért vol? - kérdeztem hitetlenkedve.
      - Igen. - simította meg arcom mosolyogva. - Azt szerettem volna, ha felejthetetlen lenne. És..- húzott elő egy apró dobozt háta mögül. - Itt van még ez is. - nyujtotta át ajkát beharapva.
   Rá kaptam a tekintetem, majd a dobozra. Ülő pozicióba húztam fel magam majd a kezeimbe fogtam a kis apróságot. Ahogy leemeltem a doboz tetejét megpillantottam egy gyémánt berakású nyakláncot. Káprázatossan nézett ki, egyszerűen nem találtam rá szavakat.
      - Tetszik? -nézett szemeimbe. Torkomban kis gombóc keletkezett ami meggátolt abban, hogy válaszolhasak. Őszintén meghatódtam majd könnyes szemekkel húztam magamhoz szorossan megölelve. - Hé, minden rendben? - simogatta hátam nyugtatóan.
      Igen csak.. - váltam el tőle. - Sosem bánt még senki sem így velem. Te pedig konkrétan a tenyereden hordozol és most először tényleg úgy érzem, hogy fontos vagyok valakinek.
      - Mellettem mindig így fogsz érezni. - simította meg hajam. - nem hiába hívlak hercegnőmnek. - csókolt meg mosolyogva.

   Mindenkinek kívánok egy ilyen férfit. Mert igen is, hogy mindenki megérdemel maga mellé egy olyan személyt aki ennyire figyelmes és ennyire odaadó személyiség. Tudom, hogy a mai világban nehéz megtalálni azt a személyt, aki ilyen de sose adja fel senki, mert megéri várni rá. Szeretete nem csak üres szavakból áll majd, hanem tenni is fog azért, hogy érezd tetteiben is megnyilvánulva.

   Megreggeliztünk majd össze pakoltunk, hogy útnak induljunk haza. Alig vártam, hogy beszámolhasak Dylanek. Van mellettem egy férfi aki mindent bele adva feltétel nélkül szeret. És Dylanben pedig megtaláltam azt a barátot, aki meghallgat és támaszkodhatok rá. Ennél jobban keresve sem találhattam volna. Előző életem lassan feledésbe merült és ha tehetném sem mennék vissza. Egyedül Sarat és apámat sajnálom, viszont az én családom már Christan és Dylan.

   Az ajtóban eldobtam a cuccaim és rögtön oda szaladtam Dylanhez, hogy szoros ölelésbe vontanjam amit nevetve viszonzott.
      - Minden szaftos dolgot tudni akarok- súgta fülembe mire fel nevettem, semmit sem változott.
      - Most egy kicsit Dylanel leszek da aztán megkereslek majd. - adtam lágy csókot Christan szájára.
      - Rendben, én is elintézek addig pár telefont. - majd rögtön el is indult az emeletre. Szemeim ismét Dylanre emeltem aki hatalmas csillogó szemekkel és beszívott alsó ajakkal nézte végig ezt a pillanatnyi eseményt.
      - Te hót szerelmes vagy! - csapott vállon visítva.