Stockholm sindrom × Befejezett *

33.Fejezet

   Szél sebesen száguldottam végig a be memorizált útvonalon még meg nem pillantottam az elhagyott épületet. Tőle messzebb álltam meg a motrommal, hogy egy apró feltűnést se keltsek. Őröket láttam szinte minden sarkon. Megkerültem az épületet viszont a hátsó bejáratnál is állt őr.
A tervrajzon viszont csak ez a két bejárat van feltűntetve. Lassú léptekkel indultam meg az őr felé.
      - Hová kóborol egy ilyen szép lány, egy ilyen környéken? - húzta kaján vigyorra ajkát a nálam alig idősebb srác.
      - Csak erre sétáltam és megláttalak. - simítottam meg mellkasát magamra erőltetve egy vigyort.
      - Szeretnéd, hogy körbe vezeselek? - nyalta meg alsó ajkát közelebb húzva magához.
      - Minden vágyam.. - haraptam be ajkaim. Megfogta karomat majd utoljára körbe pásztázva a területet behúzott magával az ajtón. Csendben vezetett végig a folyosón én pedig próbáltam felismerni, hogy pontosan melyik részen is vagyunk. Messziről hangokat hallottam ezért egy pillanatra meg torpantam.
      - Ne is figyelj rájuk, csak a többiek szórakoznak. - húzott tovább. Úgy sejtem ott van Christan is ahonnan a hangok szűrődnek ki. És ha nagyjából jól be tudtam mérni a hang forrását akkor a nagyteremben vannak. A számomra ismeretlen srác egy eldugott kis szobába húzott be magával. Majdnem tiszta üres volt, csak egy asztal és pár poros könyv töltötte ki a helységet. Becsukta magunk mögött az ajtót majd a falnak nyomott.
      - Akarsz te is szórakozni egy kicsit? - vigyorgott rám perverzen. Legszivesebben most rögtön a nyakába szúrtam volna a bakancsomba rejtett késel.
      - Persze. - feleltem röviden. Ajkait durván enyéim ellen nyomta, majd ölébe emelve hátrált el az asztalig. Egy pillanat alatt dobta le magáról fegyver tartóját majd a pólóját. Falánkan kezdte csókolgatni nyakamat ingem gombolgatva. Kinyújtóztattam kezemet, viszont nem értem el a megbújó késemet.
      - Én akarok irányítani.- löktem el magamtól.
      - Szóval te ilyen rossz kislány vagy? - fordított meg vigyorogva majd hanyatt feküdt az asztalon. - Ne fogd vissza magad! - utasított. Lovagló pózban felültem rá majd ajkainak estem. Ágyékát egyre jobban nyomta nekem én pedig kihasználtam az alkalmat. Észre vehetetlenül nyúltam bakancsomhoz a késért. Lassan kihúztam majd várakozás nélkül a torkának szegeztem. Szemei kikerekedtek és a vágyat a félelem váltotta el.
      - Te meg mi a faszomat csinálsz?! - kiabált rám.
      - Most azonnal mond meg hol van Christan! - nyomtam még közelebb a kést, hogy az már karcolta bőrét.
      - Menj a picsába. - köpte a szavakat arcomba mérgesen eltorzult arcal.
      - Rossz válasz. - felemeltem a kést majd az oldalába szúrtam. Amilyen gyorsan tudtam lepattantam róla majd az ajtó felé vettem az irányt.
       - Te rohadt ribanc! - kiáltotta utánnam a sebére tapasztva kezeit. Arca fájdalmasan torzult mikor megpróbált felkelni, de a sebhely megakadályozta benne. Lassan csuktam be magam mögött az ajtót majd pehely léptekkel siettem a nagy terem felé. Az ajtóban megtorpantam, hogy épp csak be leshesek a terembe. Szám elé kaptam kezem mikor megláttam Christant a földön térdelni. Mellkasát hatalmas vágások csúfították a vér pedig teljesen eláztatta.
      - Utoljára kérdezem meg! - hallottam meg egy ismerős hangot. - Hol a picsában van a szállítmány?! - kikukucskáltam így jobban szemügyre tudtam venni a hang tulajdonosát. Szemeim tenyér méretűre nyíltak ahogy megláttam Mateot. Egy asztalnak támaszkodva pörgette ujjai közt a véres kést. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Rajta kívűl még legalább öt fegyveres őrizte őket.
      - Kínozhatsz ahogy akarsz, de sosem fogod megtudni. - nevetett cinikusan Christan. Szemeim könnybe lábadtak, ahogy ismét végig vezettem véres testén tekintetem. Legszivesebben rögtön oda futottam volna hozzá. Hátúlról valaki a hajamba markolt majd kitaszított az ajtón.
      - Ez az ostoba ribac átbaszott és az oldalamba döfött egy kést! - köpte a szavakat idegesen. Hajamnál fogva térdre kényszerített Mateo előtt. Ahogy felnéztem Mateo döbbent arcával találkoztam össze. A döbbenet egy undorító vigyorba fordult át majd lassú léptekkel indult meg felém. Oldalra fordultam szememel Christant kutatva aki aggodalommal és szomorúságal teli szemeivel fűrkészett.
       - Hozzá ne merj érni! - ordította Christan miközben egy őr hátulról lefogta. Fákdalmasan szisszent fel mikor sebei megfeszültek tőle.
      - Micsoda meglepetés. - fordította arcomat magafelé Mateo. Levakarhatatlan vigyor terült el arcán és könybe lábadt szemeimet fűrkészte. - Hercegnőm. - simította meg állam, mire elrántottam a fejem. - Mindig is imádtam, hogy ilyen tüzes vagy. - Emelte maga felé ismét fejemet.
      - Te pedig még mindig olyan undorító féreg vagy mint eddig. - köptem arcon.
    Lassú mozdulattal törölte le magáról nyálam majd felnevetve egyenesedett ki.
      - Tracy, Tracy.. Hetekig kerestelek. - támaszkodott az asztalhoz. - Maradj velem, és olyan életet kapsz majd amilyet valóban megérdemelnél. Mit tud neked nyújtani ez a balfék? - bökött fejével Christan felé akit még mindig lefogtak és szomorú szemekkel kémlelt.
      - Soha, de soha az életben nem fogsz kelleni te utolsó kutya! - kiáltottam. - Ha te lennél az utolsó pasi a földön akkor is inkább maszturbálnám halálra magam mint hogy veled kezdjek! - harsányan elnevette magát késére pillantott.
      - Öljétek meg. - fordított hátat majd az egyik őr kezébe adta a kést.
      - Ne merészeld! - üvöltöttem, de mit sem törődve indult meg Christan felé.  A húsába mélyesztve kését.