Stockholm sindrom × Befejezett *

2.Fejezet

   Áthatolva az ajtónál csókolózó párokon sikerült végre bejutnom a buli központba. Szememmel rögtön Sarat kezdtem el keresni, de mivel jól ismerem ezt sem kellett sokáig csinálnom. Ahogy gondoltam. A piákal téli pultnál volt Mettel. Őket Isten is egymásnak teremtette, mindkettőjüknek be jön a másik, de persze nem jönnek össze mert az túl egyszerű lenne. Èn pedig mint valami lelki szeretet szolgálat mindig meg hallgattam őket. De szinte feleslegesnek bizonyult mert mèg ìgy sem látták a fátòl az erdőt.

       - Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva. Amit viszonoztak is túl kiabálva a hangos zenét.
       - Hol voltál eddig? - kérdezte Sara össze húzott szemekkel nèzve a csuklòjára szìjazott òrát.
       - Veszekedtem egyet apámmal, mivel ha hiszed ha nem, megint rám tukmálták, hogy Mateoval jöjjek - kezdtem el panaszomat sòhajtva. Igazábòl ezt sem kellett nagyon vesèznem, mivel párszor Sara is tanuja volt ilyesfajta veszekedèseknek. Kezdtem úgy èrezni, hogy voltakèpp Mateo a felelős mindenèrt. Apával is nagyon jò kapcsolatunk volt egèsszen addig, mèg meg nem változott Mateo viselkedèse ès ezzel együtt az èn türelmem is fogyott.
       - Itt van? - kérdezte meglepődve. - Pedig akár hányszor van ilyen, fix ,hogy körülötted lézeng valahol, de most nem látom. - nézett körbe ismét.
       - Hát figyelj.. A mai után melegen ajánlom is, hogy ne jöjjön a közelembe.- mosolyogtam ironizáltan.
       - Mért mit csinált már megint? - nézett fel rám miközben nekem is töltött egy kis vodkát.
       - Lesmárolt. Rám erőszakolta magát az az őrült ha nincs ott Ő.- emlékeztem vissza a kèk szempárra.
       - Ő? - ráncolta össze szemöldökét Matt.
       - Volt ott egy srác. Igazából ő állította le Mateot. Nem láttam még életemben, de ő úgy nézett rám mit aki ismer.. Azt mondta még találkozunk. - meséltem el a történeteket, miközben kèpek villantak be a helyes idegenről. Csak pár percig láttam, mègis olyan rèszletes kèpeket alkotott ròla elmèm, mintha minden napomat vele töltenèm.
       - OOo, Tracy bepasiziiiik. - húzogatta rám szemöldökét barátnőm, majd átnyújtotta az alkohollal teli poharat. Gyorsan ki is ütítettem és már töltöttem is a második kört.
   Nem vagyok alkoholista, ès ami azt illeti elèg ritkán is iszom. Viszont úgy èreztem ma este muszáj egy kicsit lazìtanom magamon, mert már èreztem magamon, hogy nagyon feszült vagyok ès kezdek bele fáradni ebbe a folyamatos drámába. Ki akartam egy kicsit kapcsolni, mèg ha csak egy estère is.
       - Felejtsd el. - Szögeztem le ennyivel ès erőszakkal távolìtottam el a gondolataim hadát fejemből, köztük a magával ragadò szempárt is.
       - Sokszor van úgy, hogy életedben először találkozol egy személyel, mégis úgy érzed mintha már évek óta ismernéd- bölcselkedett Matt. Igaza van, csomószor éreztem már így, de ebben a srácban volt valami különös, megmagyarázhatatlan dolog. Nem tudtam eldönteni,hogy ijesztő vagy inkább vonzò.
       - Rá érek ezen gondolkodni éjszakákon át a plafonomat bámúlni szóval most inkább igyunk. - koccintottam össze poharam az övékével. Újabb kör csúszott le végig marva a torkom.
       - Menjünk táncolni! - kiáltotta Sara magával húzva minket a táncparkettre.

   Már sok idő telt el mióta nem találkoztam Mateoval, őszintén szólva örültem neki, hogy végre szabadon bulizhatok. Ezt ki is használva kezdtem el táncolni egy aranyos sráccal. Semmi különös nem volt benne, de legalább tisztelet tudòan viselkedett, ami a mai világban nagyon is ritka. Ìgy jòl èreztem magam a társaságában, mèg egy erős lökèst nem èreztem.