Stockholm sindrom × Befejezett *

28.Fejezet

Reggel mosolyogva ébredtem, ahogy vissza gondoltam a tegnapi napra. Úgy éreztem magam mintha le emeltek volna rólam egy súlyt. Szabadabbnak éreztem magam attól, hogy nyíltan felválaltam az érzéseim Christan előtt.
Lassan kinyitottam a szemeim és megpillantottam a még szundikáló Christant.
- Befejeznéd? - szólalt meg reggeli mély hangján.
- Ugyan mit? - haraptam be alsó ajkam.
- A bámulásom. - nyitotta ki kék szemeit.
- Én nem is.. - próbáltam magyarázkodni mire felvonta szemöldökét. - Rendben - forgattam meg szemeim.
- Hogy aludtál? - simította meg mosolyogva arcomat.
- Soha jobban, és te? - vigyorogtam rá.
- Egész jól ami azt illeti, boldog vagyok. - forgatta meg kelletlenül szemeit majd megcsókolta kezei közé fogott kézfejemet.
- És miért? - húzódtam hozzá még közelebb levakarhatatlan vigyorral. Tekintete ajkaimra vándoroltak majd végig simította azt hüvelykujjával.
- Mert te azzá teszel. - csókolt meg. Csókunk mindent elsöprő és szenvedélyes volt.
- Traaacyyyy!! - Hallottam meg Dylan hangját távolról csilingelni.
- Ne is figyelj rá. - utasított Christan újjabb csókba invitálva. Kezei felfedező útra indultak testemen.
- TRACY! - rikácsolta Dyalan és egyre közelebb hallottam hangját. Christan egy tapottat sem mozdult amég Dylan be nem törte ránk az ajtót. - Jézus mária.. - fordult meg olyan gyorsan mint ahogy be is jött. - Tracy, ideje lenne elkezdenünk khm... Az edzést..persze... Ha befejeztétek. - állt csípőre tett kézzel az ajtóban.
- Tudod Dylan, ha nem ezzel bíztalak volna meg.. - tápászkodik fel Christan.- Akkor most halott ember lennél.
- Köszönöm uram, hogy megtisztel. - köhécselte mire kitört belőlem a nevetés. Teljesen zavarban volt szegény srác.
- Na menjünk. - karoltam át még egy utolsót hátra pillantva Christanre. Vigyorogva harapta be alsó ajkát majd megtörölte szája szélét és vissza vetődött az ágyba.
- Ez nagyon ciki volt. - nézett le rám Dylan teljesen elpirulva.
- Ne izélj már, nem, hogy örülnél nekünk. - boxoltam vállon miközben kiértünk a pázsitra. Tökéletes idő volt, nem túl meleg de nem is vacogós hideg. A szélben pedig ami arcomat simogatta érezhető volt az ősz közeledése.
- Örülök neki, csak nem szeretnék aztán pszichologushoz járni. - nevette el magát.

Vagy egy másfél órás edzés után teljesen kidőltünk.
- Ami azt illeti szinte feleslegesnek érzem az edzéseket. - nézett rám a füvön feküdve Dylan.
- Ugyan miért? - néztem rá önelégült vigyorral.
- Tracy.. Majdnem megfolytottál vagy már háromszor. Szerintem túl vagy képezve. - maszírozta meg nyakán.
- Az nem kizárt. - nevettem el magam. - Nem csinálhatnánk valami mást? Közel harcban már úgyis jó vagyok.
- Ami azt illeti én is erre gondolotam, szóval ha van még fölös energiád átmehetünk a lőterembe. - ráncolta homlokát feltápászkodva.
- Akkor gyerünk. - pattantam fel egyből. Alig vártam már, hogy valami újjat is csinálhasak.

A ház mögött volt még egy hosszú épület sor, oda tartottunk mi is. A helységet lad fények világították meg. Cél táblákkal beborított fal és egy hatalmas polc ami tele volt fegyverekkel a legkisebbtől a legnagyobbig. Mellette még egy szekrénysor, viszont abban már különböző kések díszelegtek. A fegyver gyakorlat egészen jól ment, főleg paintballozás után ahol már kaptam Christantől egy kis tapasztalatot.
- Nagyszerű, most jöjjönek a kések. - emelt le a polcról egy fekete markolatú vadászkést. - Így fogd. - pozícionálta be kezemet, hogy a kés a vállam vonalában legyen. - Mérd be a célt és, ha biztosnak érzed magad akkor dobj. Viszont most minden energiád és erődet a jobb alkarodba kell öszpontosítanod. - magyarázta Dylan.
Szememmel bemértem a célpontom és erőssen rá koncentrálva dobtam el a kést. Hallottam fülem mellett, ahogy a levegőt vágja majd beleállt a céltábla közepébe.
- Azta. - kerekedtek ki Dylan szemei. - Nem is gondolotam, hogy ilyen jó tanár vagyok. - nevette el magát. Telefonja csörögni kezdett, majd felvette azt. - Tessék? - ráncolta össze homlokát. - Rendben, mindjárt küldöm. - vándorolt rám tekintete, majd lerakta a telefont. - Az urad már hiányol. - forgatta meg szemeit bután vigyorogva.
- Ha. Ha. Nagyon vicces vagy Dylan. - indultam el a kijárat felé. Dylan felhívása ellenére az első célállomásom még így is a konyha volt. Magamba tömtem egy croissant és csak utánna indultam meg Christan szobája felé.
- Hol voltál eddig? - emelte rám tekintetét, ahogy beléptem az ajtón.
- Dylanel edzettünk. - huppantam le mellé a kanapéra fejemet támasztva.
- És hogy megy? - ráncolta össze szemöldökét.
- Ami azt illeti egész jól, mért? Kételkedsz? - húzgáltam szememet vigyorogva.
- Csak mert ma egyedül leszel. - sóhajtott.
- Ezt meg hogy érted? - megint elutazik? És ha igen akkor mért nem visz magával?
- Diamond kitalálta,hogy csajos bulit fogtok tartani. És mint tudod én nem vagyok csaj. - forgatta meg szemeit.
- Miaaaz tán féltékeny vagy? - nevettem el magam.
- Tracy, vigyázz magadra kérlek. - fogta meg kezemet óvatosan.
- Arra mérget vehetsz. - Pusziltam meg arcát.