Stockholm sindrom × Befejezett *

40.Fejezet.

Tökéletesen múlt el a napunk. Miután vissza értünk szinte egész délután csak filmeket néztünk össze bújva. Jól esett a közelsége és az, hogy mennyire figyelmes. Nem azért mert elutaztunk vagy mert holmikat vett nekem. Nekem az is elég lett volna, ha az otthon melegében tettük volna ugyan ezt. De látom rajta, hogy mindent próbál megadni és mennyire gondoskodó velem szemben.
Már besötétededd mikor úgy gondoltam ideje lenne vennem egy fürdőt. Meglepetésemre Christan most nem tartott velem így egyedül csináltam meg a habfürdőm és relaxáltam egy kicsit. Teljesen felfrissülve léptem ki a kádból letörölve magamról a víz cseppeket. Felhúztam az egyik újonnan vásárolt fehérnemű szettem majd felkaptam Christan egyik ingét. Ez is már szinte szokásomá vált, hogy ingeiben aludtam. Szemem össze szűkítve néztem az elhomályosított üveg ajtóra, ahogy halvány fények szűrődtek be rajta. Értetlenül nyitottam ki az ajtót, hogy megnézzem mi is lehet az. Kikerekedtek szemeim és a szám elé kaptam a kezem. A szoba minden zugát apró gyertyák borították. Az assztalon egy üveg behűtött pezsgő és két talpas pohár állt. Christanra kaptam meglepett tekintetem aki mosolyogva fújta el a kezében tartott gyufa szálat. Tudtam hogy igen figyelmes és ha kell akkor nagyon romantikus tud lenni, de ez még engem is meglepett. Tegnap gyertya fényes vacsora, ma gyertya fények, pezsgő. Egyszerűen nem tudtam hová tenni.
- Gyere hercegnőm ülj le mellém. - nyujtotta ki karját majd magához húzott a kanapéra.
- Ünneplünk valamit? - néztem rá értetlenül, talán elfelejtettem a szülinapját.
- Remélem. - vigyorodott el. - Emlékszel mit mondtam tegnap a maffiáról, és az ajánlatokról? - fogta meg kézfejem.
- Persze, hogy emlékszem. - habár azóta nem nagyon foglalkoztatott ennek a kérdése.
- Tudod. Sosem hittem az ilyen szerelemben. - nevette el magát kínosan. - Sehogy sem tudtam magam össze kötni ezzel a dologgal. Viszont most tényleg úgy érzem, hogy szerelmes vagyok. - nézett mélyen szemeimbe.
- Én is szeretlek Christan. - simítottam meg mosolyogva arcát.
- Igyekszem mindent megadni neked amit csak kívánsz, viszont én sosem voltam az aki a szavak embere lenne, sosem tudtam eléggé kimutatni vagy kifejezni az érzelmeim ezért parázok még a mai napig is, hogy ne rontsak el semmit. - nézett le a padlóra. - Tökéletesen érzem magam veled. Bármit megtennék érted és mindig megvédelek majd akár az életem árán is. - nézett újra szemeimbe. - És úgy érzem érzelmeim viszonzásra találtak ami megint csak új számomra, mert sosem hittem volna, hogy egyszer valaki képes lesz kockáztatni értem az életét.
- Pontosan ezért vagyok a hercegnőd. - húztam ki magam dicsekvő vigyorral.
- De nekem ez nem elég. - szinte a vér is meghült bennem, ahogy ezeket a szavakat kiejtette száján. Sosem éreztem úgy eddig a pillanatig, hogy kevés lennék a számára vagy valamit rosszul csináltam. Akarva akaratlanul is elködösítették szemeim a könnyek. - Hé, hé ez miatt nem kell sírni. - térdelt le elém majd megsimította arcomat. - Ezzel arra akartam utalni... - vakarta meg tarkóját. - Hogy azt szeretném, ha a királynőm lennél.
Teljesen össze zavarodva néztem szemeibe és semmit sem értettem tovább.
- Ezt hogy érted? - töröltem ki a könnyeket szememből.
Elmosolyodott majd a párnák közt matatva húzott elő egy apró ékszeres dobozt. Szemeim tenyér nagyságúra nőttek és egyszerűen fel sem tudtam fogni, hogy mi történik. Felnyitotta a dobozka tetejét amiben ott csillogott a gyertyák fényében egy gyűrű. Ismét szemeibe néztem de sem szólni sem mozdulni nem tudtam, pedig belül úgy éreztem szét marcangol a boldogság és a kíváncsiság.
- Íme az én ajánlatom. - nézett komolyan szemembe. - Tracy, lennél mellettem királynő? - bökte ki a mondatot válaszra várva.
- Persze hogy lennék. - ugrottam nyakába miközben diatalitasan felnevetett és megpörgetett a levegőben. Ahogy földet értem remegő kezem után nyúlt majd felhúzta rá az ovális gyűrűt.
- Megigérem, hogy mindig ilyen boldoggá foglak tenni. - fogta kezei közé arcom majd egy sokat mondó csókba hívott. Szinte szikrázott köztünk a levegő ahogy vegyes érzelmeink össze keveredtek. Ölébe kapott és meg sem állt velem az ágyig. Hanyatt döntött rajta majd elhátrált végig mérve minden porcikámat.
- De most akkor várnunk kell a házaságig. - tette csípőre kezét össze ráncolva homlokát.
- Felejtsd el! - rántottam magamra ingjénél fogva mire elnevette magát és ismét megcsókolt.