Az Idő ereje

1.2

Ofő órára mindenki szétesett, a matek-biosz-kémia sorrend hamar kifárasztott minket. Voltak egyesek, akik ki is mutatták – főleg Tia – és voltak a népszerűek, akik továbbra is hozták a formájukat.

Amikor belépett az ofőnk, az osztály nyüzsgése nem halkult el, sőt, tovább fokozódott hangzavarrá.

— Osztály, itt vagyok! – kiáltott a tanár, de így is csak három perccel később lett csend és fegyelem. Azt is inkább Szilviának köszönheti.

— Szeretnélek figyelmeztetni titeket, hogy ha továbbra is gyűlni fog a panasz rátok, nem fogunk osztálykirándulásra menni! – csapott bele a közepébe Markosi tanárnő. Az osztály felhördült, egyesek könyörögtek, mások tiltakoztak, hogy nem is csináltak semmi rosszat. Én csak szimplán sóhajtottam egyet, és olyasmit mormogtam, hogy csak nyugodtan jöjjenek a panaszok rólunk, ha ezzel lefújják az osztálykirándulás. Mert oké, ha mondjuk csak egy délelőttről van szó, de egy ötnapos ottalvós osztálykirándulásról?! Nem fogom kibírni. Nem fogok összezárkózni az idegesítő tagokkal, akik biztosan ki fogják használni vérszegény környezetünket, és mindenféle drága és menő dolgokkal fognak flexelni mindenki előtt.

— Csend legyen! Ha valóban el akartok menni a kirándulásra, akkor a következő egy hétben legyetek olyanok, mint a kisangyalok! – csitított az ofő.

— Eddig is jók voltunk! Ha nem is megyünk, nem az én hibám lesz, ezért nekem jönnöm kell! Nem büntethet engem a rosszakkal együtt! – jöttek a felháborodások. Szerintem csak én voltam igazán csöndben. Elgondolkoztam azon, hogy az osztály mennyire lenne dühös, ha valami rosszaságot csinálnék.

Aztán eszembe jutott, hogy ez badarság, mert nem akarom a szüleimet felzavarni holmi csínytevés miatt. Elég lesz nekem kéthetente apa, nem kell még anya is a mindennapjaimba. És Idő sem örülne, ha harcosa mindenféle bajt keverne, csupán mert nem szereti az osztálykirándulást.

— Tehát ne feledjétek! Még egy rosszaság és le lesz mondva az egész! És az osztálykiránduláson sem lazsálunk, túrák és sportjátékok lesznek, úgy készüljetek!

— Akkor hozok Sport szeleteket. – vágta be Péter, a kaja imádó. Ekkor mindenki elkezdte, hogy mit fog hozni a kirándulásra.

— Úúú, én hozok sok ital, hogy ki ne száradjak! Mondjuk, almalét vagy kaktusz Top Joyt! Roxi, milyen gyümölcslét hozzak még? – fordult hozzám Tia.

— Sok sima vizet és energiaitalt? – közöltem inkább, mint kérdeztem.

— Ja, igen, télleg. Attól még hozhatok gyümölcslét? – kötötte az ebet a karóhoz. Én csak elmosolyodtam. Tia és a makacssága. Néha idegesítő, de ettől olyan különleges Ermani Tiana.

— Jól van osztály, ezt az óra után beszéljétek meg. Most mindenki maradjon csöndben! – fegyelmezett Markosi. Természetesen senki sem hallgatott rá, és végül úgy lett csend, hogy Szilvi beordította, hogy „miattatok nem mehetünk kirándulni, balfékek! Kussoljatok!" Igen, ez egy tök normális dolog, egy tök normális napon.

Az óra maradék részében elmondta a kirándulás költségeit, tennivalóit, viselkedési illemeit...stb. Az utóbbi témánál körülbelül mindenki teljesen mással volt elfoglalva, Tia például megint Zentéről rajzolt, én pedig a pad alatt kockultam.

A suliból kijőve elköszöntem a többiektől, aztán a buszmegálló felé mentem, ügyelve minden egyes rezzenésre. Idő szerint épületben nem támadhatnak a tömeg miatt, de kint bármikor, ami nem volt biztató számomra. De ma nem éreztem a jelenlétüket, szóval volt időm a diákmunkára készülni. Miután leszálltam a végállomásnál, bementem az út végénél lévő (gyerek)étterembe. Itt keresek pénzt.