Az Idő ereje

3.8

Az osztály nem váltott ki akkora reakciót, mint amekkorára vártunk.

— Jaj de kár! De legalább nem veszik el az erőtöket! - vonogatták a vállukat. Összeszorítottam a fogam. A kis parasztok!

— Nem értitek?! Ha ők eltűnnek, ha ők mindent otthagyva elvesztek, akkor sokkal nagyobb baj lehet emögött, mint holmi lebukás vagy memóriatörlés! Lehet, hogy nagyobb, mint Horrorral való harcunk! - pattantam fel ültemből. A mondandóm hatására többen megszeppenve eszméltek fel a problémára, de Eliza csak legyintett.

— Ugyan már, honnan veszed, hogy ekkora a baj? Lehet, hogy csak sztrájkolnak vagy közös ünneplésre mentek! Nem kell ezen parázni! Inkább örülj, hogy megmaradt a varázserőd!

Mély levegőt fújtam be és ki, miközben ádáz tekintettel meredtem Elizára.

"Csitri síkhülye" - morogta Evyrn, amiben én is egyetértettem. Kinyitottam volna a szám, hogy kegyelemdöfést toljak Elizának az üres agyáról, de Zen megelőzött.

— Erősen kétlem ezt. Azért építették a plazma világukat, hogy elrejtőzzenek. Ha az szétbomlik, akkor nem tudnak hova visszamenni és oda lenne minden hasznos tudástár, amit évmilliók óta gyűjtöttek. Ők pedig nem olyan buták, hogy ezt megengedjék. Önszántukból biztos nem. De most nyomtalanul eltűntek...

— Lehet, hogy nagyobb a baj, mint az előző - vettem át a szót - Nem dőlhetünk csakúgy hátra! Állandó készültségben kell lennünk! Sosem tudhatjuk, mikor csaphat le ránk is a Veszély, és mivel tudtommal mindenkinek elege van a meglepetésekből, így meg kell értenetek, hogy okkal aggódunk! Jobb félni, mint megijedni, igaz?

A többiek valamifélét dünnyögtek az egyetértés jeléül. Sokatmondóan összenéztünk.

"Valami sosem változik" - csóválta a fejét Zen, utalva, hogy már a táborban is ilyen nyugodtan kezelték a démonok jelenlétét. És jé, majdnem meghaltak! És most újra megteszik.

"Nem tanulnak a hibáikból" - húztam el a számat. Zen bólintott. Markosi köhintett egyet.

— Akkor ha jól értelmezem, akkor a mestereitek eltűntek és a lakóhelyük szétesett. Biztosak vagytok ebben? Nem egy csűr-csavart álom volt mégis?

— Igen, biztosak vagyunk ebben - jelentettük ki mind a ketten.

— És nincs ötletetek, miért.

— Igen.

— És a démonnak? Neki csak van!

Néma csendben kértem tanácsot Evyrntől.

"Mit mondjak?"

"Duh, az igazat! Azt, hogy nekem természetesen van, de egyet sem árultam el neked, mert biztosra megyek"

— Neki sincs - hazudtam.

"Mit mondtál?! Süket vagy?!" - hüledezett a démon.

"Gondolkozz már egy kicsit! Ha az igazat mondanám, akkor mindenki a nyakamon lógna, hogy kipréseljék belőlem a felvetéseidet! És azt egyikünk sem akarja, nemde bár?"

Evyrn morajló hangot adott ki, amiből nem tudtam kikövetkeztetni, hogy bosszankodó vagy elismerő morajlás-e. Az utóbbit választottam.

— Hát...erről majd osztályfőnöki órán visszatérünk. Hamarosan testnevelés órátok lesz, így gyorsan elmondom, miért kellett nektek itt megjelennetek - aztán elhadarta az új információkat. Néhányat már tegnap a Teamsen is megemlített, most inkább szavazásokat rendezett le, például mikor legyen a mai napon ofő. Utána elengedett minket.