Az Idő ereje

3.4

Ültünk a padon és vártuk a vonatunkat.

A csomagjaink már az állomáson voltak, így azokat szorongva fecsegtünk tovább.

Olyan furán hatott rám az állomás. Négy-öt nappal ezelőtt itt szálltam le a forró napsütésben, miközben a kezem kajás volt és az agyam pánikban volt a lehetséges démonok miatt. Milyen régnek tűnt! Annyi minden történt a táborban, hogy ez az emlék egyhónaposnak látszik! És még mindig nem tudom, hogy az akkori vagy a mostani helyzetben voltam szerencsésebb.

"Nosztalgikus hangulatot árasztasz" - zavart meg Evyrn lenézően.

"Jé, hirtelen rájöttem, hogy a mostani helyzetem rosszabb, mint a régebbi!" - vontam le a következtetést.

"Csak hogy tudd, nem vagy vicces. Még Hugó is könnyelműbb nálad, annyira komoly vagy! Nem kéne erőltetned a viccelődést, ha semmi tehetséged sincs hozzá" - oltott le.

"Nem is akartam vicces lenni! Csak idegesítesz" - ellenkeztem.

— Roxána, mik a hobbijaid? - kérdezte tőlem Szilvia.

— He? - értetlenkedtem. Szilvia nem szokott csakúgy felőlem érdeklődni. Hacsak nincsen valami hátsó szándéka. Megint.

— Mit csinálsz szabadidődben? - tudakolta fogcsikorgatva és egyben kedves hangon. Ijesztő látványt nyújtott.

— Nem sok mindent. Kockulok és...ennyi - szereltem le őt. Mert azért mást is csinálok ezen kívül. Játszótéren lógok, bevásárolok, házimunkát végzek...jó, tényleg csak kockulok. Hm, azt hittem, hogy ennél izgalmasabb személyiségem van.

"Mondom, unalmas vagy" - piszkált Evyrn, de figyelmen kívül hagytam őt.

— Nahát! - reagált gúnyos hangon Szilvia, de azonnal visszavett magából és kedves hangon folytatta - Ennyire elfoglalt vagy?

— Igen - mondtam olyan hangsúllyal, hogy értse: hahó, én vagyok az Idő lánya, baromi unalmas életem lehet így. Szilvia sértődötten kihúzta magát.

— És mondd... - folytatta gyengéd hangon - Ha lenne több szabadidőd, mit csinálnál? Mit szeretsz?

"Ez annyira groteszk" - fintorogtam egy halványit.

"Ha tudna szépen mosolyogni, akkor még szebb is lenne nálad" - jegyezte meg.

"Argh, mikor szállsz le rólam?"

— Ööö...nem tudom? Nem volt olyan sok időm ezen gondolkozni - válaszoltam az egyre türelmetlenkedő Boszinak.

— Ezen nem gondolkozni kell, hanem kipróbálni és érezni! - ugatott, de aztán ártatlanul beszélt tovább - Jaj, de vicces vagy! Biztos van valami kedvenced, nem kell rejtegetned!

"Hallod, még ő sem tart viccesnek! Akkora egy szarkazmus volt a hangjában...!" - kacagott Evyrn. Csak forgattam a szemem. Utána ráeszméltem, hogy ezt Szilvia előtt tettem meg, aki egy cseppet sem tűnt békésnek.

— Haha...csak a démon mondott valamit...nem neked szántam...

— Jó, mindegy, szólj, ha a démonod kussban van! - vágta egyenesbe magát, aztán döngő léptekkel elsétált.

"Beképzelt szilva" - jutott az eszembe az a régi gúnynév Szilviára, amiről csak én tudok.

"Szívesen" - mondta teljesen függetlenül a démon.

"Mit!?"

"Hogy elüldöztem a kamu csajt előled. Nélkülem még mindig nyúzna téged" - büszkélkedett.