Az Idő ereje

2.6

Miközben kimásztam az ablakon, hatalmas köszönetet mormoltam arra, hogy korábban feltérképeztem az udvart, így tudom, hova nem érdemes menni a tömeg miatt, és hol van a legsötétebb hely mind közülük. Puhán leugrottam a pázsitra, körülnéztem, majd a falhoz lapulva elindultam a hátsó udvarra, amit fák zárták körbe, ezért olyan sötét. Lábujjhegyen osontam ki a kertből, át a kerítésen, ügyelve, hogy senki se vegyen észre. A távolban az osztály nyüzsgése hallatszódott, de ez a hely szinte kihaltnak tűnt. Megkönnyebbültem, mikor nem láttam senkit a hátsó udvarnál, de előtte még körüljártam, hogy tényleg nem jön-e senki errefelé. De mivel mindenki az árkádi résznél pörgött, így letelepedtem a kerítés mellé, és vártam.

Hogy mire? Akármire. Egy jelre, egy suhanásra, ami arra mutatna, hogy itt egy démon. Egy hosszú ideig meredtem az égig érő fákra, minden egyes részletet szemügyre véve, de semmi.

"Nem igaz, tényleg beképzeltem volna? Vagy máshol rejtőzködik? Akkor tök feleslegesen jöttem ide! A francba! Mondjuk nem is tudom, mit vártam el magamtól. Eddig mindig azon voltam, hogy ne fussak össze démonokkal, most meg pont a szöges ellentétét akarom. Milyen ironikus! Nem is kéne keresnem őket! Idő elmondása szerint előbb találnak meg engem, mint én ők, lehet, hogy most bújócskáznak ezek előlem. De jó! Vajon ma este is találkozok Idővel? Kérlek, hogy igen! Beszámolnék az egész furcsaságról, és akkor nem kéne egyedül ezen gondolkoznom! De eddig nem is olyan fura Hűvösvölgy. Nem éreztem semmi szokatlan azon az erdőn és az arc viszketségemen kívül, de azok nem vezetnek a démonok erőforrására! Vajon hol van? És hogy nézhet ki? Uhh annyira értelmetlen az egész! Bárcsak el sem mentünk volna Hűvösvölgybe! Akkor most otthon lennék, neteznék, és házit írnék. Apropó, otthon. Mi van most a szüleimmel? Most már mindkettőjüket utálom. Apa teljes egészében a cirkuszra összpontosít, és nem képes felelősséget vállalni a tetteiért, inkább hazudozik, mert az könnyebb. Hogy nem süllyedne el szégyenében! Anyával évek óta nem beszéltem, még csak nem is láttam, kivéve az álmomban, de az sem biztos, hogy igazi. Egy házban élünk, de számomra olyan idegen, mint Pongrácz! Tényleg, mi van most az étteremben? Gondolom megy az élet nélkülem is. Viszont kínosabb most a helyzet Viktor és Ida között. Hihetetlen, milyen drámák vannak köztük! Viktor meg teljesen offline lett, már egy ideje leállt az óránkénti posztolással! Kár, hogy erre az öt napra elkobozták tőlem a telót, így nem láthatom, ha esetleg Viktor újra beindulna. És teljesen lemaradok az Insta sztorikról egy hülye ott alvásos tábor miatt! Már most hiányolom a telóm! Hogyan vezessem le a feszültséget enélkül? Mert a következő napokban lesz abból rengeteg! Basszus, kezdek fázni. Talán jobb, ha bemegyek. Úgyis korábban kéne elaludnom, ha több ideig szeretnék maradni Idővel. De ez a nyirkos érzés... most van démon a közelemben vagy nincs? Egyszerűen nem tudok megbízni a képességeimben! Most például hangokat hallok, de azt sem tudom, hogy kívülről jön vagy a fejemben van?!"

— Nováki Roxána?! Te mégis mit keresel itt? - kiáltott rám Szilvia, amikor észrevett engem a kerítésnél. Aha, szóval ezek a hangok kívülről jöttek. Jobban kéne megbíznom az ösztöneimben...

— Hé Szilvia... és Zente! - fagytam le, amikor ráismertem. Ha ezek kettesben vannak, akkor semmi jót nem jelenthet - Ti mit akartok itt?

— Először válaszolj a kérdésemre? Mit művelsz itt? Van valami rejtegetni valód? - szögezte rám a kérdést Szilvia. De kedves!

— Tényleg, miért vagy itt? Azt mondták, alszol! - hitetlenkedett Zente. Na tessék, lebuktam. Korábban kellett volna bemennem. Vagy ki se kellett volna jönnöm. Nincs itt semmi.

— Ó, hát ez kicsit kínos... - törtem a fejem egy hihető okon - Csodálatos a csillagos ég!

— Hogy tessék? - lepődött meg Szilvia. Én válaszul lefeküdtem a hideg földre, és felmutattam az égre.