Az Idő ereje

2.11

Zente óvatosan letette Sebest a földre, majd harci ruhájában szélre pattant, és nekitámadt a démonoknak. Levegőt venni is elfelejtettem.

Zente természetfeletti erőt használt.

Ruhája ugyanolyan volt, mint az enyém, csak az övé négy színben pompázott: piros, kék, zöld, fehér csíkokkal. Egyik szeme pirosan fénylett, ahogy szelet kavart, és az összes démont egy helyre dobta. Egy hatalmas tűzgömböt idézett a kezével, aztán rájuk hajította. A démonok felkrákogtak, elvakította a fény őket, és az egyik társuk el is párolgott, de a többiek a tűz múlásával újra feltápászkodtak, és Zente felé támadtak. Ő az egyik kezével vizet, a másik kezével szelet tett össze egymással, és abban a pillanatban köd keletkezett Zente körül. Ezután egy ideig nem láttunk semmit, hogy mi történt a ködfelhőben, de amint ez is felszívódott, csupán egy démon maradt életben. Zente látszólag kimerült volt és sérült, de maradék erejét összeszedte, tüzet idézett, és földre küldte a démont. Mielőtt felállhatott volna, szétnyílt alatta a föld, és elnyelte a föld, szó szerint. Aztán a földet úgy rendezte be, mintha mi sem történt volna.

Végül óvatosan leszállt a szél hátáról, és visszaváltozott a közönséges Zentévé. Már ha ezt lehet rá még mondani.

Kis híján összeesett, Szilvia kapta el őt, majd ebben a pillanatban életem leghangosabb kiabálások kezdődtek.

Mindenki egymást túlordibálva aggódtak Zentéért és kérdezősködtek a "szuperhősös" jelenetéért.

Teljesen ledermedtem. Még mindig élünk. Anélkül, hogy megmozdultam volna. Egy népszerű modell mentet meg minket. Úgy, hogy átváltozott a nagybetűs Harcossá.
Olyanná, akiről soha a büdös életemben nem hallottam Időtől.
És megmentett.
Négy elemi erővel.
Ez hihetetlen.
Hihetetlen és lehetetlen. Zavarodottan megráztam a fejem, aztán gyorsan hozzájuk futottam, megpróbálva kivenni Zente válaszát. Valamiért a többiekkel ellentétben rossz előérzetem támadt vele kapcsolatban.

— Mindenki maradjon csöndben! Így sosem fogjuk meghallani Zente magyarázatot erre a látványos megmentésünkre! - állított le minket Markosi, és pár perccel később csönd is lett. Fülgyulladást biztosan kaptam. Zente kissé komoly hangon megköszörülte a torkát. Nem tűnt vidámnak, de megkönnyebbültnek mindenképp.

— Én...én vagyok a Négyelem Fia. Képes vagyok a négy elemi erőt felhasználni, a tüzet, a vizet, a levegőt, és a földet. Harcos vagyok, és a feladatom az, hogy eltávolítsam a démonokat. Ez titokban kellett tartanom, máskülönben a démonok előnyt kapnak és csapdát állíthatnak nekem. És persze az emberek elől is, mert ők kihasználnának engem.

— De mi nem fogunk! - vágtuk rá egyszerre.

— Mióta rejtegeted ezt előlünk? - kérdezte bosszúsan Szilvia. Nem örült, hogy a párja ezt titkolta előle. Mérget veszek rá, hogy ő ezt kihasználta volna.

— Majdnem két éve - válaszolt, nekem meg leesett az állam. Nekem is két éve van meg az erőm! Lehet, hogy egyszerre kaptuk volna meg?!

— Kitől kaptad? Van esély, hogy mi is megkapjuk? - reménykedett Szilvia. Mondtam, tuti kihasználná.

— A mesteremtől, NégyElemtől. Vele csak az álmaimban találkozom. Ő választott ki engem. Állítása szerint nincs más harcos itt, aki olyan lenne, mint én, ezért nem hinném, hogy megkapnátok. Sőt, azt mondta, hogy ha lebukok, akkor elveszítem a képességem és az emlékezetem azokkal együtt, akik tudták rólam.

"Nekem is ugyanezt mondta!" - meredtem magam elé. Vajon Idő tudott NégyElemről? Biztosan tudhattak egymásról, mert a szabályaik is ugyanolyanok! És a ruházatunk is! Akkor miért nem szólt nekem erről? Zente vajon tud Idő harcosairól?"